Vámbéry tér, Dunaszerdahely
 

(egy tavaly nyári délután történtekről)
a lenvászon lenge modern shortomban voltam
s azt a világos Nike polót viseltem
mit nemrég nem is tudom kinek ajándékoztam
a Vámbéry tér-ben fagylaltoztam
mikor egy ravaszdi s oly hunczut dialóg
a fülembe hirtelen belelóg
a-melynek fő állítmányát
poén s hatás kedvéért
csak a strófa végső csücskén sütöm el
még meg is kurziváltan
de látom már ez nem az a strófa

mert tapasztalatom e tekintetben
egyelőre bevallom szinte egy szüzé
mert agyamban valahogy
tekervényesen lelhető fel a kellő szüzsé
s csak idővel engedek a tömör-kénynek
és ahogy általában is a históriában
az agy-tudat forgó motra
a szárnyas-idő kloáka-labyrintjából
az élményt valahogy mindig-is elő-kotra
hely! jelentősen dögledez
ember tervez isten végez
gondoltam ez meg kivé szólja magát
miután lassultam lassan majd
meglapultam ostgyám megett
inkognitómat féltve
az egyik rendőr a másiknak
mert két rendőr beszélget
hogy az óvónéni kérdezte hogy
milesztek bazzeg gyerekek ha nagylesztek
a szava gyorsan nyersen ért
mindenki saját szerencséjének a tojása

lényegében én erre figyeltem föl

mindenki hogy kozmonauta meg
űrhajós meg hercegnő király
meg vadakat terelő juhász
de erre a másik ovizsaru be-szól
fonákmód röhögve hogy "lyuk-Ász"
s az első hogy ő már akkor oly-korban
tudta hogy hol van a kutya elásva
roka.com
s a terünkben ez csak úgy egyetemessé tágult
akár Maya Gold lika
nőgyógyász