Parancs
 

Legutóbbi álmomat mesélem: szürke dossziéban,
lelkesen, Parancsnak adtam oda a boldog verseket,
homályos helyszínen, talán éppen a Grinzingiben;
a szokásos pókerarcot vágta, felelem kérdésedre,
hogy mosolygott-e, mintha csak élne, úgy beszélsz
róla, mondod, s kisvártatva hozzáteszed: végül is él.