A magyarországi játékszíni mozgalom a 18. század 70-es éveitől bontakozott ki. Röpiratok, újságcikkek serege bizonyította fontosságát. 1790-ben a komáromi születésű Péczeli József a Mindenes Gyűjtemény lapjain a Magyar Theátrum felállításának gondolatával foglalkozik. S hogy ennek megvalósulását elősegítse, mozgalmat indít a magyar nyelvű drámaírás támogatására. 
     Az egyik legkorábbi magyarországi Shakespeare-szöveg is a Mindenes Gyűjtemény 1790-dik évfolyamában jelent meg Péczeli Józseftől. Ez a Viharból vett prózai fordítás, amely a westminsteri apátságban található Shakespeare emlékművén.
     "A felhőket fenyegető tornyok, a pompás paloták, a szent templomok, sőt maga is ez a föld golyóbisa egy szóval minden a mi földi elmúlik, és mint az álmodozásnak fundamentom nélkül való épületjei, még csak leomlott hantokat sem hagynak magok után..."
     Babits Mihály költői fordításában így hangzanak e sorok:
 

A felhősipkás tornyok, büszke várak,
Szent templomok, s e nagy golyó maga,
S vele minden lakósa, szertefoszlik,
S mint e ködpompa tűnt anyagtalan,
Nyomot, romot se hágy.

     Közel két évtizeddel Péczeli után, 1812-ben született meg a magyar fordítás Shakespeare Viharjából, amely egy énekes játék szövegkönyvének készült, és az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban őrzik a következő cím alatt:
  
A Tengeri Szélvész (Der Sturm ) Egy Mulatságos Víg énekes Játék két felvonásban. Schakespear (így!) után. A Bétsi marinelliai Játékszínre Henslertől készült munkából magyarra fordíttatott Pesthen 1812. A muzsikát készítette Ventzel Müller Muzsika Director

     A Bécsi Népszínház fő hajléka volt az 1781-től működő Leopoldstadter Theater. Színpadán elsősorban Bauerle Adolf és Ferdinand Raimund népi humort melankóliával ötvöző alakjai aratták a legnagyobb sikereket.
     A Tengeri szélvész írója, Hensler ennél a színháznál kezdte drámaírói pályáját, s Marinelli 1803-ban bekövetkezett halála után a bérlője lett, majd 1818-tól a pozsonyi német színház bérlője és igazgatója.
     A Tengeri szélvészt 1798-ban mutatták be Bécsben az akkor igen népszerű Wenczel Müller zenéjével. A történet sikert arathatott, hiszen Shakespeare a Vihart teleszőtte mesével, varázslattal, jósággal, megbocsátással és zenével. Itt a levegő is muzsikál, a láthatatlan hangok dallamokat énekelnek. Csoda-e hát, hogy éppen énekes játék született a Viharból?
     Hensler az egész művet két felvonásra szűkíti. Az első 28, a második 27 jelenetből áll. Nem művészi fordításra törekedett, csak a kor igényének és közönségének megfelelően próbálta meg átültetni a Vihart. Számára nem Shakespeare szöveghű tolmácsolása volt a lényeges, hanem a káprázat, a látvány, a színpadi pompa, amelyben jól érvényesülnek az operaszerű elemek. Így a darab végén Prospero Calibánt egy tüzes aknába tünteti el, s egy fényes tündértemplom is feltűnik.
     A németből magyar nyelvre való átültetés is rontott a szöveg irodalmi értékén. Titokban marad számunkra a fordító, csupán annyit sejthetünk, hogy személyét az 1807-től Pesten működő második magyar színtársulat tagjai között kell keresnünk.
     A társulat először a Rondellában, majd a Hacker fogadóban játszott 1807-1814 között, s több mint háromszáz darabot mutatott be. A színészek között ott ta1áljuk, Balogh Istvánt, Benke Józsefet, Ernyi Mihályt, Láng Ádámot, Murányi Zsigmondot, Déryt, Dérynét, Murányinét, Czagányinét. Katona József 1812 januárjában állt be a színtársulatba, s Békési álnéven ért el sikereket. A tíztagú zenekar igazgatója Neunhercz Antal volt, az énekes játékokat Pacha Gáspár rendezte.
     S ki lehetett a Tengeri szélvész fordítója? A kézírás alapján nem lehet azonosítani a fordítót, mivel a szövegkönyvben többféle kéztől származó írás szerepel. Úgy gondoljuk, hogy a társulatnál bárkit gyanúba keverhetünk, mert mindenki jól tudott németül, s számtalan fordítás került ki tolluk alól. Szóba kerülhet Balogh István, akit 1811-ben Kultsár István szerződtetett a társulathoz, s Henslertől 1812-ben a Rinaldó Rinaldinit fordította, amelyet nagy sikerrel játszottak. Több német darabot is magyarított, s a pesti szerbek számára elkészítette a Cserni György című opera szövegét.
     Láng Ádám János önálló színdarabjai mellett 112 darabot fordított, és szinte valamennyi műfajban otthonos volt. Ugyancsak szép számmal maradtak fenn fordításai Murányi Zsigmondnak és feleségének, Lefevre Teréziának is. Az sem kizárt, hogy a társulatnál játszó Déryné volt a fordító, aki saját magát akarta megajándékozni egy jó énekes szereppel. Katona József is több darabot fordított a társulatnak. Szerelmes volt Dérynébe, s talán ezzel a fordítással próbált kedveskedni neki.
     A társulat működése alatt Henslertől kilenc darab került színre, többnyire vígjátékok. Énekes játékot 1812-ben kilenc alkalommal mutattak be, de nem tudunk róla, hogy a Tengeri szélvész köztük lett volna. Ekkor még csekély volt a lefordított és bemutatott Shakespeare-darabok száma is. Az Othellót, a Hamletet, a Makrancos hölgyet, a Machbetet, és a Lear királyt játszották. A második pesti társulatnál a Hamlet és az Othelló mellett 1807-ben Egymást bosszantók címmel adták a Sok hűhó semmiért című művet ismeretlen fordítótól.
 

Titokban marad előttünk az is, hogy miként került a Tengeri szélvész Esztergomba, kinek a hagyatékából, vagy adományozásából. Erre talán csak Feichtinger János kanonok, a Főszékesegyházi Könyvtár könyvtárosa tudott volna nekünk választ adni. Esperessé történt kinevezése után lett könyvtáros. Fő érdeme a könyvtári állomány rendezése és katalogizálása. 1878-ban kezdte el leltározni a kéziratokat. Sem időrendet, sem tematikát nem követett a nyilvántartásban. A Tengeri szélvész címén kívül ő is csak a keletkezés évét írta be a könyvbe, és semmilyen új adattal nem szolgált az adományozóról.
     Akár választ kapunk a jövőben feltett kérdéseinkre, akár nem, korai Shakespeare-fordításainkat gazdagítja ez a kevésbé ismert, és most bemutatott kézirat.