[Ólomka és Papírlány]
Papíropera-Librettó
 

ÓLOMKA
PAPÍRLÁNY
PATKÁNY ÚRFI
DENEVÉR KISASSZONY
VIASZHATTYÚ%
ŐRMESTER
TÁBORNOK
CSÁSZÁR
ÓLOMKATONÁK
PRIBÉKEK
 
 

A szín üres. Letakart dolgok. Bábuk. Köztük papírból Papírlány.

Kövér Patkány jön be a színre.
 

PATKÁNY
Itt tanyát ütök!
Ez az üres padlás lesz az én birodalmam!
 

1. [A Kövér Vándor Patkány dala]
Üres lakást keresek
legyen benne málna!
a kertjében leszedem,
s berakom a számba!

Kihíztam a bőrömet,
elmentem a boltba.
Azt mondta az eladó:
"Ez ne legyen gondja!"

Szeretem a hasamat,
nem vagyok én bálna.
Annyit eszem, amennyi
belefér a számba!

Kövér Patkány a nevem
itt lakom a házba',
jöhetsz hozzám buliba,
lehetsz nálam bálba'!

DENEVÉR
Bocsánat... (halkan)
Én voltam itt hamarabb!

PATKÁNY

De én még hamarabb itt lehettem volna,
ha korábban érkezem.

DENEVÉR (elgondolkozik)
Ez igaz, de...

PATKÁNY
Nincs semmi de!
Mint rangidős, átveszem a parancsnokságot!

DENEVÉR
Egy hölggyel így nem illik beszélni!

PATKÁNY
Bocsánat, kisasszony.
De a parancs, az parancs! 

DENEVÉR
És honnan tudod, hogy te vagy az idősebb?

PATKÁNY
Mert én vagyok a nehezebb!

DENEVÉR
Furcsán gondolkodsz...

DENEVÉR
2. [Denevér kisasszony dala]
Halkan az est csodaszép aranyába',
én szárnyra kelek, ha lenyugszik a nap.
Már csend ül a tájra az esti homályba',
és siklom a hangtalan álmok alatt.
      /Mert alszik a város,
      a mókus is álmos!

Száll szerte az éjben a sok kicsi társam,
szép szárnyaikat puha szél feszíti.
Megborzadok én. S a nyomukban a vágyam
nagy porköpenyük szanaszét repíti.
      /Mert alszik a város,
      a mókus is álmos!

(DENEVÉR és PATKÁNY együtt)

Ne félj soha sem, noha csalhat a látszat,
kívül feketének a kelme teszi.
De lelke azért csupa fény, csupa bánat!
és meghal azért, aki őt szereti!
      /Mert alszik a város,
      a mókus is álmos!

PATKÁNY
Hideg van itt! Ezzel a papírfigurával tüzet rakunk.
(Papírlányra mutat.)
Hozd ide!

DENEVÉR
De szép! Kár lenne érte!

PATKÁNY
A parancs az parancs. Megmondtam!

DENEVÉR
Olyan mintha élne.
Nem merem...

Zajt hallani. Patkány és Denevér figyelni kezd.

PATKÁNY (ijedten)
Nézd meg, mi az a zaj!

DENEVÉR
Félek...

PATKÁNY
Mint rangidős, parancsolom!

PATKÁNY
Egy patkány méltóságosabb,
semhogy remegne szája!
Ő meg nem retten sohasem,
nincs tele a gatyája,
mert mit szól a családja? 
      /A rettegést jól állja,
      csak megremeg a hája...

DENEVÉR
Egy denevér oly rebbenékeny,
arcocskáján, mint a szégyen,
úgy néz ki a festék-maszk!
Pirosítón, púder-krémen
át nem üt a szégyen, kérem!
      /A sminkje az jól állna,
      csak megremeg a szája...

DENEVÉR
De akkor sem merem.
Nézd meg te! Te vagy a férfi!

PATKÁNY
A rangidős nem lót-fut,
megőrzi a méltóságát!

DENEVÉR
Nem is, hiszen te félsz!
Te reszketsz!

PATKÁNY
Soha! Csak a súlyom miatt van.
Tudod, kinőttem a bőröm...

Patkány leveszi a régi bőrét, keresgél a szekrényben. Hosszú, kürtős cilindert tesz, sétapálcát vesz hozzá, nagy borjúbőr utazótáskát.
Elutazok Itáliába! A mediterránum mindig is vonzott!

//Óh Cézár, büszke és kopasz,
Te, patkányok példaképe!
Világhódító / Téged dicsér
a csatornáknak népe!

Sétálok majd a Tigris partján,
hol
Ólomka megmozdul.
Jaj...

ÓLOMKA
Hol vagyok?

3. [A szürke nap dala]
ÓLOMKA
Emlékszem én a délutánra,
mely szürke volt, akár a köd,
és betörte az ablakot.
Emlékszem a csukott szobára,
hol játszottam a délutánba'
katonákkal, hogy harcolok.
      /Emlékszem rá, én voltam ott.
      De nem tudom, most hol vagyok?

Szürke nap volt és délután,
mindenki elment már hazulról.
Vártam, hogy jön a nagypapa,
elment már rég a nagymama,
nem szólt anya, nem szólt apa.
És hallgatott a nagyszoba.
      /Emlékszem rá, én voltam ott.
      De nem tudom, most hol vagyok?

Ólomból öntött katona,
ez vagyok én, egyenruha,
mely belül szürke, mint a köd.
Kedélyem néha háborog,
rendíthetetlen fém a lelkem,
ólomszív, amelyre leltem.
      /Emlékszem rá, én voltam ott.
      De nem tudom, most hol vagyok?

Észreveszi Papírlányt, megszólítja.

ÓLOMKA
Szép hölgy, te mozdulatlan,
emlékszem rád, valahonnan.
Láttalak már?
Várja a választ.
Nem felelsz?
Vár.
Ó, mintha a szívem...

4. [Ólomka dalocskája]
ÓLOMKA
Mintha a szív,
amely már nem dobog,
dalolna még,
de már halott.
S ha felgyújtja a szerelem,
elolvad ő,
ólomszívem!

Patkány és Denevér előmerészkedik. Ólomka mögé kerülnek.

PATKÁNY
Nem látod, hogy ő csak papírlány!
Begyújtunk vele...

DENEVÉR (Ólomkához.)
Te élsz?

ÓLOMKA
Papírlányhoz ne nyúljatok!

PATKÁNY
Vigyázz, lehet, hogy ellenség!
Neved? Rangfokozatod? Alakulatod?

ÓLOMKA
Ólomka alhonvéd szolgálatára jelentkezem!
A 34. Ólomkatona Gyalogezredből.

PATKÁNY
Pihenj!
Vigyázz!

DENEVÉR
Ó, szegény Ólomka...

PATKÁNY
Jobbra át!
Balra át!

DENEVÉR
neked örökre katonának kell lenned?

ÓLOMKA
Azért készítettek...

PATKÁNY
Hátra-arc!

ÓLOMKA
hogy a Császárt szolgáljam.

PATKÁNY
Pihenj!

DENEVÉR
Óh, de durva!

PATKÁNY
Há', mert a szolgálat az szolgálat!

DENEVÉR
Mi a katona dolga?

PATKÁNY
Hogy meghaljon azért,
amit szolgál.

DENEVÉR
Fúj! Ez kegyetlenség!

PATKÁNY
Ez a bátorság!
Ezt te sosem értheted meg!

DENEVÉR
Csak azért szabad meghalni,
akit szeretünk.

ÓLOMKA
Mi az hogy meghalni?

PATKÁNY
Ne törődj vele, Ólomka!
Vigyázz!
Lépés indulj!

DENEVÉR
Bosszantja őket.
Katona bácsi haptákba'
beletojt a nadrágba...
Menetelnek mindketten, le- s fel, Denevér mellettük provokál.

5. [Ólom-katonadal]
ÓLOMKA, PATKÁNY (DENEVÉR)
A katonák, a katonák,
Ha mennek át a völgyön át,
A cipőjükben gyík lakik.
A zsákjukban mogyoró,
mókusoknak az a jó!
      /És tudnak lépni egyszerre,
      Meg fürdeni a tengerbe'.

A batyujuk, a batyujuk
kavicsot rejt, laposat is,
ágacskát és gesztenyét.
Szaladnak ők a vízen át,
a föld alatt, a hegyen át.
      /Hisz tudnak lépni egyszerre,
      meg fürdeni a tengerbe'.

A szobájuk, a szobájuk,
amelybe laknak ők maguk,
és társaik, a katonák.
Abban van rend, de mekkora!
Mit nem láthattál még soha!
      /Mert tudnak lépni egyszerre,
      meg fürdeni a tengerbe.

Az arcukon, az arcukon,
maszat van, meg porcukor,
és mosolyognak édesen.
Mert krémest esznek, habosat,
s böffentenek egy hangosat.
      /De tudnak lépni egyszerre,
      mert kapnak rétest estére.

A bábuk közül több megelevenedik, és vörös-fekete egyenruhás frakkos katonák masíroznak fel s alá. Meg különféle Andsersen-mesék szereplői.

TÁBORNOK
Őrmester! Kik ezek a koszos civilek?

ŐRMESTER
Úgy látom, két állat, jelentem!

TÁBORNOK
Nem azt kérdeztem!
Mit keresnek itt?

ŐRMESTER
Egy padláson állomásozunk, Tábornok Úr!

TÁBORNOK
Akkor is! Nem tartózkodhatnak itt!
Rögvest tűntesse el őket!

ŐRMESTER
Értettem!
Alhonvéd!
Hozzám!

ÓLOMKA
Ólomka alhonvéd szolgálatára
szőröstől-bőröstől jelentkezem!

ŐRMESTER
Gyorsan lője le a civileket!
Tüzelésre felkészülni!
Szuronyt szegezz!

ÓLOMKA
De uram...

ŐRMESTER
Tegye amit mondok!

ÓLOMKA
De uram, nem...

ŐRMESTER
Lőjön! Lőjön már!

DENEVÉR
Hisz nem csináltunk semmit!

PATKÁNY
Ólomka, ments meg bennünket!

6. [A Rettenthetetlen Katona dala]
PATKÁNY, DENEVÉR, ÓLOMKA
A katona nem mondja sose: "Nem!"
Parancsra tesz mindent, és nem meri,
ha könyörögnek, azt mondani: "Értem!"
A félelmet hírből sem ismeri.
      /Jaj, csak a Császár meg ne tudja!

Csak azt mondja, ha kérik őt: "Sajnálom,
magára nem haragszom kedvesem!"
"A Tábornok még sosem tévedett?"
"A parancsot követnem kell nekem!"
      /Jaj, csak a Császár meg ne tudja!

"Harcolni kell utolsó emberig!" -
az Őrmester szemében félelem.
Ólomka lesz az áldozat megint.
A Tábornok megőrült teljesen.
      /Jaj, csak a Császár meg ne tudja!

ÓLOMKA (eldobja a fegyverét)
Nem! Nem!

ŐRMESTER
Gyáva katona!

TÁBORNOK
Őrmester! Lője le!
Jaj, jaj, ha megtudja a Császár,
minket lövet le!

Patkány, Denevér elzavarja a gyáva Őrmestert és a Tábornokot. Közben megérkezik a Császár.

CSÁSZÁR
Ki vagy?

ÓLOMKA
Ólomka alhonvéd szolgálatára szőröstől-bőröstől jelentkezem!

CSÁSZÁR
Ez a két állat a szőröd és a bőröd?
Egy patkány és egy denevér?
Miért nem lőtted le őket?

ÓLOMKA
A barátaim!

CSÁSZÁR
Az hittem, bátor katona vagy.

ÓLOMKA
Nem tehettem.

CSÁSZÁR
Ha adnék neked egy paszományt?

ÓLOMKA
Akkor sem!

CSÁSZÁR
És ha megpödörném a bajuszodat?

ÓLOMKA
Még akkor sem!

CSÁSZÁR
Talán még a kedvemért sem?

ÓLOMKA
Még a Császár kedvéért sem!

CSÁSZÁR
Akkor te gyáva vagy!

ÓLOMKA
7. [A Gyáva Katona dala]
Ki félni tud, az bátor is.
A gyáva vakmerő.
Kiben ész lakik, az buta is,
mert tudja, mi a fő.

Parancsokat ő elfogad,
de ha kell, ellenszegül.
És nem tesz olyat, mint aki
a dühtől részegül.

Mert én csupán csak formaság,
csak szürke fém vagyok,
s irigylek mindenkit, kinek
szemében könny ragyog.

CSÁSZÁR
gy ólomkatonának ólomszíve legyen!
 

ÓLOMKA
Nekem ólomszívem van!

CSÁSZÁR
Akkor öld meg a koszos kövér patkányát!
Mert gyűlölöm a sapkáját!

ÓLOMKA
De igenis nem!

CSÁSZÁR
Meg a büdös denevérét!
Mert szárnya van és elrepül,
börtönömben meg nem ül!

Patkány és Denevér sírva elszaladnak.

ÓLOMKA
Nem is!
Téged öllek meg!

8. [XII. Csalódott Császár dala]
CSÁSZÁR
Az alattvalóban a Császár
mindig mélyen csalódik!
Nem halnak érte meg, ha kell,
csak élnek itt e csórik!

Pedig mit ér az életük?
Császár nélkül? - Fabatkát!
De bennük semmi tisztelet,
csak vakarják az atkát!

Apám volt XII.
Csalódott Császár Mendel,
atyjától örökölte ezt,
ki volt Csalódott Vendel,

a sorban éppen tizedik.
Csalódás végzett vele is.
Mert érte sem haltak meg itt,
csak nyelték a nokedlit.

A nép hálátlan, tudható,
szívükben nincs megbánás.
Csalódás gyötör engem is:
a halál nekem áldás.

Az ének végén fegyvert ránt elő, meg akarja ölni Ólomkát, de elhibázza. A Császár menekül. Ólomka egyedül marad.