A hallgatás bére
 

A karcer, a kínzószerek látványa kell, a bűz,
penészé, nedvező falé, gépzsír, olaj szaga,
ravaszul kieszelt vízcsepp, ahogy szabályszerűn
lecsöppen, gépi zaj, dobtáraké; az éjszaka
a nappalokkal egyberontva kell; fülszaggató
indulók, az erő, ha hadovál, a koponyád
belső falán s kívül is az povedál harsogón,
ha balga düh s fineszes gyűlölet együtt fon át,
s a lelked is szorítja már, nem csak a testedet;
a bitó alá mint állatot kell terelnie,
hogy értsd: a hallgatásnak tornya mért s hogyan lehet
olyan elronthatatlanul magas. Ki volt, ki se?
Honnan hová lohol? S kit hordoz arc, a szem, a száj,
nem tudja meg sosem, kit egy század félelme int
semmit se szólni. S nincs bére más, mint a némaság.