Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2004. 3. szám
KÖVESDI MÓNIKA
 
Nyomozás egy háztartási könyv körül
 

1912-től 1915-ig vezette a gondos háziasszony az alábbi háztartási könyvet, amely pontos dátummegjelöléssel örökíti meg a mindennapi kiadások és bevételek tételeit. Az egyszerű, kéziratos listák a korabeli életmódról árulkodnak, a háztartás mindennapjainak kellékeit örökítik meg, a házmesternek, a levélhordónak, a kéményseprőnek, a mosónénak kifizetett összegeket tüntetik fel, a cigaretta, csokoládé, fűszer, háj, liszt, cukor, harisnya, orfeum, apróságok árát. A kiadások között sűrűn szerepel a festékre, vászonra, modellre való utalás. A bevételi oldal azonban ennél is jóval érdekesebb.
     A könyvet 1912. január 1-én Münchenben kezdték vezetni (1000 korona - Münchenbe értünk ebből a pénzből). Már ezen az oldalon feltüntették bevételként a téli tárlatról megvásárolt Hollandi leány és almás csendélet árát, összesen 1100 koronát. A könyv tehát nyilvánvalóan egy festőművész háztartásának dokumentuma. De ki a mester? Rövidesen megjelenik ő is a tételek mögött, hiszen igen gyakran egy-egy kisebb összeg mellett megokolás- ként csak egy keresztnév olvasható: "Emil" (a családfő zsebpénzéről van szó). Emil tehát a művész keresztneve, aki 1912-ben érkezett tanulmányútra Münchenbe, az akkori művészvilág ismert központjába, melynek akadémiája gyakori úticél volt a magyar művészek és művésznövendékek előtt.
     1913-ban már újra Budapesten vannak, 1914-ben pedig Emil - a könyv tanúsága szerint - bevonul, bizonyára hadifestőként szolgál a hadseregben.
     A könyv a művész számos alkotására tesz utalást, hiszen felesége pontosan feljegyezte, milyen témájú képeket adtak el, gyakran azt is, kinek, s esetleg melyik kiállításról: leanderes parasztudvarok, hollandi lányok, zsánerképek és enteriőrök mestereként tisztelhetjük a festőt. Mégis meglehetősen bonyodalmas lenne ilyen módon azonosítani Emilt, a könyv azonban segítségünkre siet. A hátulsó, üres lapokon, számos jóval későbbi bejegyzés között találunk egy listát "Tatára vittem fehérneműt" címen. Vagyis művészünket itt kell keresnünk, Tatán, ha nem is a helyi lakosok, de mindenesetre a hosszabban itt tartózkodó, nyaraló polgárok között. A keresett személy Papp Emil lehet, a két világháború közti évek ismert festője, főként zsánerképek alkotója, állandó és sikeres műcsarnoki kiállító művész. A lexikonok szűkszavú szócikkei szerint 1884-ben született Szolnokon, Budapesten tanult és 1905 óta vett részt kiállításokon, életképeket és arcképeket festett. Ám a meghatározásnak a tatai kötődésben keresendő kulcsát nem a lexikonok, hanem egy véletlenül felbukkanó adat tette lehetővé: a Szabad Művészet 1949. augusztusi száma megemlékezik haláláról, amely Tatán érte őt.
     Könyvünk az elfeledett mester elfeledett műveinek nyomát őrzi, s emellett - a sajátos kontextusnak köszönhetően - megelevenedett mindennapjait: munkáját és ünnepeit.