|
KÖVESDI MÓNIKA
Nyomozás egy
háztartási könyv körül
1912-től 1915-ig vezette
a gondos háziasszony az alábbi háztartási könyvet, amely pontos
dátummegjelöléssel örökíti meg a mindennapi kiadások és bevételek
tételeit. Az egyszerű, kéziratos listák a korabeli életmódról árulkodnak,
a háztartás mindennapjainak kellékeit örökítik meg, a házmesternek, a
levélhordónak, a kéményseprőnek, a mosónénak kifizetett összegeket
tüntetik fel, a cigaretta, csokoládé, fűszer, háj, liszt, cukor, harisnya,
orfeum, apróságok árát. A kiadások között sűrűn szerepel a festékre,
vászonra, modellre való utalás. A bevételi oldal azonban ennél is jóval
érdekesebb. A könyvet 1912. január
1-én Münchenben kezdték vezetni (1000 korona - Münchenbe értünk ebből a
pénzből). Már ezen az oldalon feltüntették bevételként a téli
tárlatról megvásárolt Hollandi leány és almás csendélet
árát, összesen 1100 koronát. A könyv tehát nyilvánvalóan egy festőművész
háztartásának dokumentuma. De ki a mester? Rövidesen megjelenik ő is a
tételek mögött, hiszen igen gyakran egy-egy kisebb összeg mellett
megokolás- ként csak egy keresztnév olvasható: "Emil" (a családfő
zsebpénzéről van szó). Emil tehát a művész keresztneve, aki 1912-ben
érkezett tanulmányútra Münchenbe, az akkori művészvilág ismert
központjába, melynek akadémiája gyakori úticél volt a magyar művészek és
művésznövendékek előtt. 1913-ban már újra
Budapesten vannak, 1914-ben pedig Emil - a könyv tanúsága szerint -
bevonul, bizonyára hadifestőként szolgál a hadseregben. A könyv a művész számos
alkotására tesz utalást, hiszen felesége pontosan feljegyezte, milyen
témájú képeket adtak el, gyakran azt is, kinek, s esetleg melyik
kiállításról: leanderes parasztudvarok, hollandi lányok, zsánerképek és
enteriőrök mestereként tisztelhetjük a festőt. Mégis meglehetősen
bonyodalmas lenne ilyen módon azonosítani Emilt, a könyv azonban
segítségünkre siet. A hátulsó, üres lapokon, számos jóval későbbi
bejegyzés között találunk egy listát "Tatára vittem fehérneműt"
címen. Vagyis művészünket itt kell keresnünk, Tatán, ha nem is a helyi
lakosok, de mindenesetre a hosszabban itt tartózkodó, nyaraló polgárok
között. A keresett személy Papp Emil lehet, a két világháború közti évek
ismert festője, főként zsánerképek alkotója, állandó és sikeres műcsarnoki
kiállító művész. A lexikonok szűkszavú szócikkei szerint 1884-ben
született Szolnokon, Budapesten tanult és 1905 óta vett részt
kiállításokon, életképeket és arcképeket festett. Ám a meghatározásnak a
tatai kötődésben keresendő kulcsát nem a lexikonok, hanem egy véletlenül
felbukkanó adat tette lehetővé: a Szabad Művészet 1949. augusztusi száma
megemlékezik haláláról, amely Tatán érte őt. Könyvünk az elfeledett
mester elfeledett műveinek nyomát őrzi, s emellett - a sajátos
kontextusnak köszönhetően - megelevenedett mindennapjait: munkáját és
ünnepeit.
|
|