Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2004. 3. szám
Eszmélés
 

Lélegző várfokok között
     Egy álom rohangál. Az én lábaimon.
     Kalandok emlékzászlóit hozza most hárommillió mosolygó ember. Tavakat is hoztak a hátukon. Meg mindenre jó, barna krémet.
     Sokan mégsem jöttek el. Tornyokat fényeznek, ezért nincs idejük.
     Csak egy táncol a hárommillióból... és csak ő nem meztelen. Talán azért, mert ő a legszebb.
     Vértelen az ég, ünnepel az egész csapat. Lufikat töltenek meg meleg cukorral és tarka kavicsokkal. Nevetnek, amikor kiszakad egy lufi. Nem baj, van másik... s a cukor sem fogyott még el.
     Egy féllábú nekiszédül egy fának. A fa kidől. A gyökerek közül lepkék rebbennek fel a lélegző várfokok közé, ahol ólomlábakon egy álom rohangál.
     Most mindenki megérti: meg kell halni.
     Lufi-darabkák, a tó tócsái, cukorkupacok. Nagy menet volt.
     A föld alatti állomás zsúfolásig megtelt. A vonat beállt, az emberek felszálltak, a vonat elindult. Fölfelé és lefelé. Megint kiszakadt egy lufi.
     Cukor és kavicsok egy vonat padlóján.