Pogány rózsafüzér
 

Mint mindig, éhesen és kielégületlen,
izzadt bőröd mellett szuszogott, elhevert
és csak figyelt lihegve kóbor-kutya testem.
A lüktető párna hallgatott, nem felelt.

A balkonon hajnal felé ébren talált
a város. Fényekből cigarettát sodort.
Megkínált. Ekkor értettem meg talán:
testünk egymáson végképp elkopott.

Csuklód köré tekerve vártak álmaid.
Pogány rózsafüzért: mormolni kezdtem Villont,
ahogy körülöttem felzokogott a lift.
Búcsúlevél nélkül így hagytalak végül ott.