az apróbetűs élet
 

csontjaimból madarat hajtogatok, mert tudom, hogy kék az ég,
kiszárítom a felhőket, hogy ne mossa el kezemet az eső,
szeretném azt mondani a fáknak, hogy apám,
de félek, mert nincsenek gyökereim,
meg kellene pofozni a Napot, hogy tanítson meg végre fázni is,
hogyan kell hóviharban táncolni, sajnos azt nem tudom,
felírtam a nevemet egy könyvbe, hogy eszembe jusson, mikor nevetek,
van egy létrám, azzal szoktam csillagokat lopni,
még nem búcsúzhatok, meg kell számolnom a kavicsokat
és te segítesz nekem,
nem vagyok szomorú, csak épp az óceán kicsöppent szememből,
kérlek, adj pár üveggolyót, éppen annyit, hogy az ölemben elférjen,
egyszer majd komoly leszek, és elhívlak teázni,
addig is forraljuk fel a tengert,
hadd mondjam el neked a feketét, már nagyon nyomja a vállamat,
azóta nem tudok repülni, mióta először sírtam,
de erős leszek, még akkor is, amikor eleresztem az összes pillangót