Háztartás
 

Az esernyőm hegyével beleszúrtam
a közértben a cipője felső
részét képező puha, vastag bőrbe.
Vagyis megböktem olcsó szeretettel.
A dühtől félrenyelt. Hogy én minek
nézem, és szurkáljam a magamét.
Na mindegy, köhögött. Nyújtottam neki
az esernyőt, tessék. Erre kiment
és otthagyott, a kosarat letette
a lábam elé, szépen, szabályosan.
Ott álldogáltam zsömlével, hipóval,
morogva őriztem a kosarat,
azt bökdöstem az esernyőm hegyével.