|
|
LÖVÉTEI LÁZÁR LÁSZLÓ
Üres helyek
1.
"Nem kell nekem ma semmi" -
azt hiszem,
nem ártana időzni egy kicsit
ennél a buta mondatnál, hiszen
ha ez sem, akkor semmi nem segít
se rajtam, se a sokféle hibámon
(lehet, hogy egyszer fogom, és kivágom
az egészet, és nem lesz több bajom;
és nem érdekel, hogy akkor vajon
mi lesz)...
Tehát: amit ma meg tudok
csinálni, az a lenni s lenni hagyni,
és minden erőmmel azon vagyok,
hogy semmiképp ne legyen több, csak annyi,
amennyi szó szerint is benne van...
Mondjuk, ha komolyan veszem magam,
2.
már nem is tetszik úgy a Petri-féle
- és őszinte - Vagyok,
mit érdekelne:
talán nem is nekem való a túlzás,
s az ilyenfajta félisteni húzás:
úgy érzem, mintha éppen elmenőben
ő állna mindkét mérlegserpenyőben...
S unom, hogy mégis igaza lehet.
Mert mi van, hogyha az a valaki
esetleg tényleg semmit sem tehet,
s direkt ilyen rosszul találta ki
- mint én ma ezt a magyarázkodást
(de nélküle néma és vak vagyok:
elrontok ugyan nyolcévnyi szokást,
de mondanom kellett ma egy nagyot)...
|
|