|
|
Világfölötti
lakodalom
Marc Chagall emlékére
Futna szét minden, ez a vers is,
alvajáró szívemből ki a térre,
hol falevelek kergetőznek
s maszatos a gyerekek térde.
A test is futna őszből télbe,
hogy az elmúlás nyugton hagyja,
kísérné szél, suhogó égbolt,
darvak, vadludak nagy csapatja.
Buda fölött hamu és por száll
és Chagall eltévedt menyasszonya.
Testszaga, mint az ünnepi kalácsé
beivódik a házfalakba.
Ablakot nyitok, vegyen észre,
a násznép között számítson rám.
Suhannék én is hanyattfekve
világfölötti lakodalmán.
|
|