Nyárutó
 

a lombokon átlobog a nyár
inog az ég rigónyi súly alatt
röpte emléke lesz a madár
kinek a szeméből lophatnám vissza arcodat

hová mondd hová rejtsem a romlott éveket
belém gázoltál fölkavartad az életem
ami szép volt is a sodrásba veszett
mint levél a színét múltamat cserélgetem