Sirályok és hettiták 

W. S. mester emlékérem.
Hogy mindenkit hettitának
hisz a hettita.
Hogy a sirály azt hiszi,
egy másik sirály se a’.
Akkor kérem.

Piszi!
szélnek engedem
alul mindenem.
Fenn szép teli kalapom.
Le vele.
Én magam szarom tele.

               *

Eresztek még egy utolsót,
szagolom, mint ibolyát.
Megkönnyezik a koporsót
kis fintorral:
"Hess, világ!"
Sirályok és hettiták,
szagollak, mint ibolyát.
Míg jő a Virágtolvaj.

               *

Elszaladtam, annyi év.
Hová szalasztottak?
Tév a hév, a rév, a név -
igen kifosztottak.
Ők is már csak voltak.

               *

Mind, amivé lettem,
szélnek eresztettem.
Szélnek nem eresztem,
nem lennék még ez sem.
Nincs-vész madár: fittyem
hányom, égi pittyem.

               *

Jó sorom, rossz sorom!
Torom, borom, porom, korom,
talákszunk még máskoron.
Ha még egyet talákszunk,
egy utolsót halászunk.
Ómegától az alfáig.
Semeddig is ellátszik!