Rendváltozott dal W. S. mester évében
 

Dulay néni nem lesz többé, Dulay nénivé nem lesz többé a
                                                parmalat,
tejfölös néni se jön, mikor a kite-
lepítők jöttek a part alatt.
Jégtáblát se nézek, csontráktól ha félek, Andrássy út hatvan
is más a tudatban, vissza nem tér soha-minden,
mit gombfociztunk, túrógombócunk grízgombóc volt csak,
anyám a tanácsnál bedolgozó sem lesz Rákos-remízben.
Igen, a rákos-remízem, a jégtáblák rezüméje a Lánchíd
alatt, mit emlékszem, valami halál ott volt, ami úgy
                                               visszalátszik,
hogy azt se gondolod, tűzláng lesz vagy nyirok, inkább a
                                               holnapot
szépen ívelő két forduló közt gombfocizgatva megint megélted,
könnyelműséged, hogy megint nem mentél el orvoshoz, egyre
                                               emésztett.
Nincs orvos, s ha Áldott ő, úgy sincs, végsőt lehelve
is küzdesz, térdbicsak után, hogy halmazat mozdulatlanságra
vagy verve, másnap már a fotel karján felkapaszkodsz,
                                               megvagy,
nem visznek mentők az ölükben, pokrócban, nem zörren össze
                                               feletted
öt orvos, szabadságodat megőrizted, másod sincs, lassan el is
                                               hal
körbe a világ, nem mész ki a lakásból, egy nagyobb világrend,
hogy gombfoci helyett 32 éve a Koalák Kártyája zajlik,
s verebed, egyetlen verebed nagyokat kurjongat, ha
                                               megpitymallik.
Most már hét hónapja, hogy rettegsz: sérv újul, bél zúdul,
térd ficamodtán kerülsz a kterbe, nem születtél erre,
se a borostyán, se a söröstyén, se semminek örvén, ha csak
krumpliért vagy borért nem mész a csarnokba, így is csak
                                               háromba:
Fény, Vám, Hold, mondod, mint W. S. mester azt, hogy fű, fa,
                                               füst,
Vám, Hold, Fény; Hold, Fény, Vám; csak ez a könyvespolc, ezt
                                               nézed,
nincs más-hol, e szobor emléked műve, különbre nem lelnél
                                               úgyse,
hagyod, hogy fosszanak (ki), helyben, kihagyod közbül a
                                               lovakat
is. Az egész Nagy Igaz, nagy igaz, de közben, bár igaz, hamis
                                               is.

*

Hát így nyögdelj és így csettints.
Lásd be: ma nincs több mákos tincs,
hagymás puffincs, más vásott kincs,
a Dulay néni boltja helyén
     nem járt bár a dalai láma,
de lett ott órás, zöldséges,
újságelosztó, zuglakás,
snackbár, volt kilakoltatás,
penészes volt az a hely s fényes,
és hasztalan, mind-azóta.
     Más a boltrendszer máma,
mindenből több kell, másabb kell,
különb hely vagy hitványabb hely,
és te vagy a Dulay néni,
ezt személyre kimérni
nem lehet, végtelen halmazt.
És úgy okos, ha hallgatsz.
Mert elsőd sincs s így másod sincs,
s ha másod nincs, minek elsőd,
három grízgombóc elfőtt,
túléltünk mind rémálmokat,
kapunk helyette másokat.
Így veszem majd egy szép napon
világgal-tele kalapom.
     Másképp a régi nóta.