Többé talán: se

                               Egy kis remíz
 
 

Nem utazom át már többé Tatán se,
ez az ami halmaz-többé-talán-se,
többé talán: se.
Jó hetven percet tölteni Bécsben,
nagy-távol innen szememnek ott észrevétlen
sem leszek mégsem.
Rochus-piacról Déli-bánhófra,
horvát restaurácián bánkódva,
nincs üldögélés teraszán ősz óta.
Nincs kínai bolt, honnét Goncsárov
Medvémet hoztam, s így elszivárog,
mit nem is várok.
A Wien-folyócska kedves kis árok,
Wagner-hidakon a metró átrob-
og, várom a várócsarnokot, szólnak csurákok,
hol a Spar-markét szemközt oldalán
lekönyökölök, újság-olvasán,
ily magyarsággal hajdani basám
leszármazottja, egy török méri
az 1/8 bort; hol’ már az égi
otthon-nem-lét! Kosztolányi-féli
világ-két-osztás; vagy nem marad más,
hogy itthon mégse bírom a padlás
s a pince közt és
- gyerünk! na, söprés! - a hetven percet
söpörjük be, míg ennyi is telhet.
Egy élet el-lett,
nem mintha lett volna, hogy nekem kellett.