|
PALÁDI
ZSOLT
Chippendale Bátortenyerén
Férfiember akkor áll a Gonosz pártjára,
amikor már nem beszélnek róla a nők. Amikor végérvényesen rádöbben, hogy
nős, a riasztó skarlát betűt a bőrébe égették, csakhogy ez nem a házasságtörés,
hanem a házasságkötés bélyege. Szeretne legalább tulajdonára büszke lenni,
ám a becses szerzeményt szinte alig látja, reggel magába szippantja a gyár
vagy a hivatal, este meg házimunkába temetkezik. A beszélgetések egyre
ritkábbá válnak, hétköznapi kérdések körül forognak, és a nő lelke ugyanolyan
rejtély marad, mint a házasélet előtt.
Így voltak
ezzel a bátortenyerei férfiak is. Nem értették, miért okozott olyan nagy
ribilliót a helybéli művelődési ház új prog- ramja. Nem járta még körbe
Terenyét ilyen nagy hír azóta, mióta Lagzi Lajcsi itt járt. Sem a neuenhüttendorfi
hagyomány- őrző asszonykórus, sem a gyöngyösi amatőr bűvészegyesület műsora
nem keltett különösebb érdeklődést, de még egy buda- pesti színház Lorca-előadására
is csak félig telt meg a terem.
A férfiak
csak mosolyogtak a plakáton: "Bátortenyerére eljött Európa!" hirdette a
felirat, illusztrációként két fürdőnadrágban és csokornyakkendőben szivarozó
testépítőt láthattak, alattuk a csalogató jelmondat, "Európa legszebb férfiai
Bátortenyerén" és a száraz tények, Mekcsey Művelődési Ház, április 25-26.,
21 óra, belépődíj egy alkalomra: 1000 Ft. Legyintettek, ott, ahol minden
második családfenntartó munkanélküli, honnan lenne pénze erre az asszonyoknak?
Pedig tévedtek,
mert a hitvesek így gondolkodtak: "Ha ti a játékteremben hetente elvertek
egy ezrest, hát miért ne tehetnénk meg mi is ezt egyszer?" A jóemberek
elámultak, a hónap végére már nem tudtak enni adni a gépnek, a lázadás
és a családi háborúság hidrája felütötte fejét.
A Kiskorsó
közönsége - nehéz szívvel vette tudomásul -, hogy a pletykák egy ideje
nem Szömörce árokparti hemper- géseiről szólnak és nem valamilyen errevetődött
ügynök kalandjairól, hanem a két "szivaros emberről". Tudni vélték, a fiúk
minden faluban kiszemelik a legszebb nőket és hajnalig mulatnak velük.
De vigyázni kell, mert egy ízben az egyik óvatlan chippendale felhevült
szerelmi csatában eltörte egy sajószentpéteri menyecske bordáját. Egyébként
csak répalevet isznak, zellert és ginzenggyökeret rágcsálnak, hogy mindig
fickósak maradjanak. Leckéket vesznek a nőkkel való bánás- módról, beszédtanárhoz
járnak és aktívan tanulmányozzák az indiai és tibeti technikákat. Legalábbis
a Kiskorsóban így beszél- ték.
Az ilyen fecsegés
hallatán aztán megkeseredik az ember szájában az édeskés Kőbányai. Sompoly
szóvivő, a csapos bizalmi embere türelemre intette a félkarúak körül gyülekező
pártütőket: "Nyugalom, uraim, a vész elhárítható, ha még nagyobb adósságokat
csinálunk. De ha még akadna is némi dugipénz az asztalfiókban, mi ittmaradunk,
ők pedig elhúznak a vérbe. A régi szokás szerint az nyeri a csatát, aki
az ütközet színhelyén marad. Azt javaslom, e két nap alatt ne kérdezzünk
semmit, tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna, és egy hét múlva már
nem fogunk emlékezni semmire."
*
A chippendalek fellépése előtti héten
különös, eddig nem tapasztalt jelenségekre figyeltek fel a tenyerei férfiak.
Közeledett a hónap vége, a családfők ilyenkor összeszedik magukat, magabiztosan
az asszony elé állnak, férfiasan megköszörülik torkukat, és kikönyörgik
tőlük a kosztpénzből összekuporgatott tartalékokat. Ebből a pénzből egyenlítik
ki adósságaikat, hogy azután újra hitelképessé válhassanak. Most azonban
az asszonyok olyan kitartóan tagadtak, hogy a férjek mielőtt "tettlegességig
fajultak volna", végül már üvöltve követelték, fedjék fel a rejtekhely
hollétét, különben felforgatják a lakást. A nők ezt meg is tették, de csak
néhány aprópénz került elő a ládafiából. Rögtön sejtették, milyen "szivarokba"
töltötték a dohányt, ám a fehérnép ezt meglepő módon nem is tagadta. A
summa biztos helyen lapult.
Sompolyné
remek búvóhelyet talált neki. (A nők közötti együttműködés elragadó iskolapéldájaként
a megbízatást egyöntetű támogatással kapta meg a köztiszteletben álló asszonyság.)
A szóvivő álmában sem gondolta volna, hogy felesége fehérneműi között több
százezer forintot találhatna.
A másik változás,
ha lehet, még inkább meglepte őket. Midőn az első plakátok megjelentek
a villanyoszlopokon és a főtér egyetlen hirdető-oszlopán, úgy tűnt, az
asszonyok együttesen új életet kezdenek. Megfogadták a női magazinok fitness-
és fogyókúratanácsait, és a műszak után is tovább sanyargatták testüket.
Egy nappal
az előadás előtt Sompoly különös, két egymásra tett gyufásskatulyánál nem
nagyobb rózsaszín dobozzal jelent meg, és dühösen a kocsma asztalára vágta.
- Tudjátok,
mi ez? - kérdezte cimboráitól.
A fiúk bizalmatlanul
méregették a fiolát, mintha az ördög szelencéjét néznék.
- Parfüm!
- válaszolt helyettük Sompoly. - Méghozzá nem is a legolcsóbb fajtából!
Honnan jutott hozzá a bestia?
Öt szempár
meredt a díszes feliratra. A csapat benjáminja, egy szemüveges, beesett
vállú, férfiasan csúnya fiatalember szólalt meg először.
- Lehet, hogy
hülye vagyok - kezdte (a többiek buzgón helyeseltek), - de mi a különbség
a palfüm és a deodor között?
- Parfüm és
dezodor, te marha! Mindkettővel illatosítják magukat - magyarázta idegesen
Sompoly -, csak a parfüm sokkal finomabb és sokkal drágább. Ennek az üvegcsének
az árából akár egy hétig is eljátszanák a géppel.
A társaság
tagjai egy emberként morajlottak fel.
- Eddig én
nyugtattalak benneteket - folytatta -, de most már arra biztatok mindenkit,
jól nézzen utána a bűnjeleknek és rá fog jönni, miért fogyott el az összes
pénzünk hónap közepén! Ha ez így megy tovább, azt fogják állítani, ők vettek
el minket, és nem fordítva. Rendelkezni fognak a testünk fölött és megszabják,
hova mehetünk és meddig maradhatunk.
- Na, de azért
ez mégiscsak túlzás - szólt közbe ismét a fiatal Quasimodo.
- Én is azt
mondom - értette félre szándékosan Sompoly - Gyertek csak közelebb - intette
magához sorstársait - van egy tervem!
*
És eljöttek. A Mekcsey Művelődési Ház
igazgatója előre dör- zsölte a tenyerét, a kultúrház teljes évi adósságát
egycsapásra kiküszöbölte. Ehhez képest csekélységnek tűnt, hogy hetek óta
nem tehette be a lábát a kocsmába. Már-már polgármesteri ambícióit is meginogni
látta, ám rögtönzött közvélemény- kutatása szerint a fiúk felléptetése
legalább annyi szavazatot hozott neki, mint amennyit veszített. Társaság
nélkül is kibírta valahogy - előbb-utóbb úgyis megbocsátanak neki - de
a deficit hosszú ideje aggasztotta. Már ott tartott, hogy elbocsájtja egyetlen
népművelőjét, aki egyben a szeretője is volt.
Szerencsére
az est tomboló sikert aratott. A fiúkat úgy menekítették ki az öltözőbe.
Hiába, a legendájuk megelőzte őket. A tavalyi Sajó környéki turné történeteit
persze a fantázia szülte, hisz menedzserük szigorú szabályokat állított
fel, ám jól felfogott üzleti érdekből ő sem akarta lerombolni a mítoszt.
Az asszonyok elé állt és így csillapította a lelkesedést:
- Ma este
vigyék magukkal ezt a gyönyörű élményt, herceg- nőim! Ha lefekszenek, gondoljanak
arra, ezek az izmos karok ölelik Önöket! Most azonban - emelte fel a hangját
- a fiúknak pihenniük kell! Talán holnap egy még szebb ajándékkal lephetik
meg Önöket!
*
A meztelen férfi becsukta maga után
az ajtót. Ahogy hátat fordított, az asztali lámpa fénye rávetült izmoktól
barázdált fenekére, majd néhány pillanatig elölről csodálhatta pompásan
arányos testét az asszony. A férfi határozott léptekkel ott termett az
ágy lábánál, és egy mozdulattal felrántotta a paplant. Som- polyné teste
egy kissé megrándult, mellkasa le-föl hullámzott az izgalomtól, szaporábban
lélegzett, mégis jóleső áram futott végig rajta, ha az elkövetkező eseményekre
gondolt. Az ismeretlen a nő ágyékára hajtotta a fejét. Gyöngéden végigsimította
a combját és csókokkal illette meredező mellbimbóit. Sompolynéban régi
nyarak emléke sejlett fel, az ifjúkori mohóság tüze a szemekben, a vágyat
szabályozó tapintat, a másikra figyelés alázata. Oly sokáig nélkülözött!
Hiszen csak egyetlen éjszakáról van szó, egyetlen szeretkezésről, amelybe
beleremeghet, s aztán hosszú évtizedekig csak a férjére fog gondolni, senki
másra. (És ha felidézi a most eltöltött órát, senki sem fog megharagudni.)
Lecsukott
szemhéja mögött ‘82 forró júliusának szenvedélye lobbant fel, és Kószó
Feri, első udvarlója, akivel még csak tanulták a szerelmeskedést, és akinek
ujjai jótékonyabb hatást gyakoroltak rá, mint az anyósától ajándékba kapott
méregdrága kanadai fürdősó. Ó bárcsak az izületeit is megújítaná a nem-is-olyan-ismeretlen
férfi! De félre gondolat! Úgy rémlett, most újraélednek benne azok a gyengéd
mozdulatok, amelyeket akkor ismert. Amikor a férfi beléhatolt, ez az érzés
merőben különbözött attól, amit férje húsdorongjának rutinszerű beszippantásánál
érzett. Egy apró sikolyt engedett el ajkán, verítékezve ölelte magához
a kidolgozott testet, ujjai a férfi bicepszébe mélyedtek és élvezte, miként
keményednek, feszülnek az izompacsirta deltái. Egy mozdulattal magához
vonta a fejét, és az engedelmes alkalmi szerető nyakába harapott.
Rövid, rekedtes
jajkiáltást hallott. Egy szék tompa puffa- nással eldőlt. A pokróc meglendült.
Egy jól ismert érdes hang szólította meg és a nyomában egy jól ismert alkoholfátyolos
lehelet csapta meg az orrát. "Mit csinálsz itt? Berúgtál? Nem szégyelled
magad asszony létedre?" - recsegte az éjszakai rémalak. "Miért, csak neked
lehet? Énnekem már semmi se jár?" - vágott vissza. "De nem az, hogy itt
piszkálod magad! Én meg botorkálhatok a sötétben, még abba a kurva székbe
is belerúg- tam." "Megérdemled, semmit se törődsz velem. Nem cseléd vagyok,
hanem ember!" "Jóvan,most már hallgass el! Ha már benne vagy, lássunk dologhoz!"
- markolta meg békítő szándék- kal Sompoly a nő fenekét, de az nem engedte
közelebb férkőzni és dacosan maga elé tartotta két tenyerét. "Mi ütött
beléd?" - fortyant fel a férfi. "Jellemző, hogy úgy akarsz kiengesztelni,
hogy ismét magadra gondolsz. De most ráfáztál, nekem nem te kellesz, nekem
a chippendale kell!"
*
Roberto a hajnal fényében fürdő hegyek
lankáiban gyönyör- ködött. "Képeslaptáj" - gondolta és töltött magának
a helyi szíverősítőből. "Kár, hogy olyan szegények, ilyen idilli fekvésű
faluból akár síparadicsom is lehetne", mosolyodott el, az egyet- len lámpa
holdudvarában megpillantott fémes tárgy azonban ha- mar eltüntette a jókedvét.
"Sehogy sem illik a képeslapba. Vajon mi lehet az?"
Egy kasza?
Mit keres
egy lebegő kasza az ablakuk előtt?
A felharsanó
csatakiáltás végképp kizökkentette Robertot a napfelkelte ámulatából. Egy
pillanattal később kaszák, csép- hadarók és vasvillák százai táncoltak
a szeme előtt. Észrevett egy kis csoportot, amely egy vastag fatörzset
közrefogva rohant a művelődési ház bejáratának. Roberto felkurjantotta
társait:
- Parasztlázadás!!
A chippendale-ek
álmosan forgolódva morrantak fel és válogatott szitkozódásokkal illették
a koránkelő hírnököt. Valamennyien a szilvapálinkát okolták a furcsa látomásért.
Mindazonáltal szöget ütött a fejükbe, hogy Roberto olyan izgatottan toporog
az ablaknál, mint annak idején első előadásán a felgördülő függöny előtt.
Az ismétlődő zörejek és a felhangzó kiáltások kiugrasztották az ágyból
a fiúkat. Egymás után pattantak ki az ágyból, és szellemesnek szánt megjegyzésekkel
kommentálták az eseményeket:
- Szólhattak
volna, hogy éjjel forgatni fognak - szólalt meg Dzsoki.
- Vajon honnan
szedtek ennyi statisztát? - kiváncsiskodott Eros.
- Legalább
egy ócska várromot kereshettek volna - így Herkules.
- Dzsoki és
Eros egymásra néztek. Roberto megrázta Herkules vállát.
- Hát ez az!
Nem értitek? A parasztok értünk jöttek! Meneküljünk!
*
Tudósítás a Nógrád Megyei Krónika
április 29-i számából:
Szétverték
a művelődési házat Bátortenyerén
Tömeges garázdaság
az engedetlenségi mozgalom eredménye
Szombat hajnalban
mintegy ötven kaszával, cséphadaróval és vasvillával fölfegyverkezett bátortenyerei
polgár megrohamozta a helybeli művelődési házat. Betörték az épület ajtaját
és az elő- adóterem berendezéseiben jelentős károkat okoztak. A székek
egy részét összetörték, a függönyt letépték, az ablakokat bever- ték, a
falat összemázolták feliratokkal. Néhány példa a szövegek- ből: "Hagyjátok
békén asszonyainkat!"; "Buzi szépfiúk!"; "Ne gyertek ide többet, b...!" -
Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár jelentős. A tömeges garázdaságot
a rendőrség fékezte meg. Meg nem erősített források szerint riadóztatták
az ideig- lenesen Dorog mellett gyakorlatozó amerikai légideszantos egységet
is, mivel államellenes zendüléstől tartottak, ám az ő fellépésükre nem
volt szükség. A rendőrség a garázdálkodók többségét elfogta, ők előzetes
letartóztatásban várják a bírói eljárás megkezdését. Az elkövetők ügyvédje
azonban máris megkérdőjelezte az eljárás megkezdésének jogosságát, szerinte
ugyanis a csoport szellemi vezetője, S. Zoltán polgári engedet- lenségi
mozgalmat indított. K. Csaba ügyvéd elmondta: a tiltako- zók a helyi művelődési
ház kultúrpolitikája ellen demonstráltak, kifejezve elégedetlenségüket
amiatt, hogy a művelődési ház igazgatója olyan programokat támogat, amelyek
megkérdőjelezik és aláássák a házasság és a család intézményének alapjait.
Egyben cáfolta azokat a híreszteléseket, miszerint a megmoz- dulást kizárólag
egy chippendale csapat vagyis egy férfisztriptíz társulat váltotta volna
ki. Hozzátette: nálunk még szokatlan a jelenség, bár a borsodi válságkörzetben
már lett volna elég ok a hasonló cselekményekre. K. Csaba a magyar tolerancia
szép példájának nevezte, hogy eddig ilyenre még nem került sor, csupán
akkor, amikor a polgárok már férfiúi büszkeségükben érezték sértve magukat.
B. Róbert, a művelődési ház igazgatója, ellenzéki pártok által támogatott
független polgármesterjelölt a következő nyilatkozatot tette:
- A leghatározottabban
elutasítom ezt a szervezett akciót, amelyben szélsőségesek egy kis csoportja
támadást intézett a személyes szabadság ellen. Felháborító, hogy megengedik
az erőszakos fellépést egyes jogos igényt kielégítő társadalmi csoportokkal
szemben. A kormányzati arrogancia úgy látszik, már a magánszféra területére
is beszűrődött.
Lapunk munkatársa
P. László szociológus véleményét is kikérte az ügyben. (P. László tanulmányát
csütörtöki számunkban közöljük.)
- A borsodi
válságkörzetben eddig a polgárok a tiltakozó megmozdulások helyett az emberi
találékonyság eszközeihez nyúltak - vélte P. László. - Ahelyett, hogy az
utcára vonultak volna, inkább vadásztak és gyűjtögettek a közeli erdőkben,
kiegészítve közmunkából szerzett jövedelmüket. Reméljük, ez az eset példa
nélküli lesz, és a polgárok továbbra is becsületes munkával igyekszenek
talpon maradni. Az erőszak nem lehet megoldás.
Megszólaltattuk
az engedetlenségi mozgalom szellemi vezetőjét, S. Zoltánt is. (Szerdai
számunkban a bátortenyerei helyszíni riport mellett S. Zoltán portréját
is olvashatják.)
Ő a következőket
mondta:
- Gonosz ez
a chippendale, én mondom maguknak. Gonosz, mint minden, ami Pestről jön.
Egyébként csak az ügyvédem jelenlétében vagyok hajlandó többet mondani. |
|