Márciusi életképek
 
 

Veszteglés

Hiánya akkor
tört rá amikor már úgy
tűnt fel túlélte
Az első nap lázzal telt
a többi nem volt fontos
 

Köröz

Madár fölötte
köröz halál fölötte
megáll - hess, Madár
de vár Arca helyére
ül Föltépi mellkasát
 

Elhallgatás

A Szaturnuszról
akart még beszélni Így
hallgatott róla
Falán ragyogott éjjel
szemhéján át is látta
 

Póz

Másnapos ablak
mered rá Krisztus-pózban
várja a halált
Üvegcserepeken lép
véres a tántorgása
 

Üres

Ha körülnéz csak
Önmagát látja üres
tájban üresen
Rozzant madárijesztő -
madártalan szélverés
 

Hallja

Szólongatja az
éjszakában és hallja
hogy nem válaszol
A visszhang roppanása
már nem találja sehol
 

Áldozat

Hiába készült
senki nem igényelte
az áldozatát
Fölkínálkozása így
kínos és fölösleges
 

Szemközt

A szél fújni fog
s nem tud rátalálni a
kellő szavakra
Szótlan ácsorog szemközt
a parton - válaszra vár
 

Rózsafák

Nem számított a
rózsafákra Hosszúra
nyúlt vergődése
végén földet zabál és
férges ragyogást zabál
 

Merülés

Testét rossz borok
tartották még fönn Lelke
régen elmerült
zavaros ébrenlétek
s lázálmok hínárja közt
 

Törvénytelen

Törvények nélkül
él Nehezen tartja be
a rámért semmit
Ha belép hátat fordít
s azonnal indul hova
 

Hallgatása

Összerezzen a
hangja emlékére A
hallgatására
szólamot ír melyhez a
csönd az egyetlen hangszer
 

Szétesés

A délutánban
minden széttörött össze
áll és széttörik
Egy ilyen délutánon
kezdődött el a vége
 

Kirakat

Titkolja pedig
leskelődik utána
A kirakaton
túl alkonyodik Talán
föl sem ismerné Árnyék
 

Bizalom

Azután elfogy
a maradék bizalom
a szavak iránt
Egyfolytában beszél hogy
kiürüljön a szája