Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2003. 2.sz.
 
VÖRÖS ISTVÁN
  
Heidegger, a postahivatalnok
  
 
X. Ének. A tisztítóknál 
 
1

Frissen húzott kórházi ágyon
ébredt. A csipkefüggönyön átsütött
a nap. Aztán egy fityulás nővért
pillantott meg, aki fehér
nemezpapucsban járkált körülötte.

Fiatal nő, de az öltözéke komor,
és fehér a haja is. A szeme
pirosan világított. Fehér kenyeret
szelt, megvajazta. Lavórba

tejet töltött, fehér frottírdarabot
mártott a tejbe és megtörölte vele
Martin arcát. A tej becsorgott

a szájába. Ez eszébe juttatta
csecsemőkorát, anyja fedetlen mellét látta,

és a születését - lassan visszafelé peregni.
 

2

Hová is vezetett ez az
alagút? Kút volt? Kürtő?
Szülőcsatorna? Kotródhat-e
az ember az anyja méhébe vissza?
Nekem talán jobb lett volna

meg se születni. Megfogta
a nővér kezét, meg akarta
csókolni. Hol vagyok,
kérdezte. Nem jó a kérdés,

feleselt a nővér. Hol? Hát
ez itt nem igazán hely. Hogy
maga van-e, az pedig vitatható.

Vitatható, tehát vagyok. És hány-
féle hol van? Ott a se-, a vala-

Ne vicceljen evvel, fordult el a nővér.
 

3

Helyébe Hölderlin állt, a gond-
nok. Az arca most nem tűnt
ostobának, mint a postán, se
titokzatosnak, mint a pincékben.
Fehér kórházi arc volt. Egy

orvosé. Vagy maga a fehér
gond. A fehér gond lyukas tükörrel
a homlokán. A múlt mindig később
van. Hölderlin most nem is

hasonlított a bátyjára. Hol vagyok,
kérdezte újra Martin. És hol
van Švejk? - Švejk ugyanott van,

ahol te. Te nem egészen ott vagy,
ahol ő. Nem fértek el ketten

az egyben. Ilyen a túlvilág. 
  

4

Ez a hely a tisztítók
csarnoka. Csak egy fal
választja el a postától.
De onnan mégse látható.
Badarság, mérgelődött

Martin, föl akart pattanni
az ágyról, de megcsörrent
az infúziósüveg, majdnem
fölborult az állvány.

Hol vagyok? Ez tényleg kórház?
Ami áll, megcsörren, fölborul,
ha... - A nővér közel hajolt,

az ágyat rendezgette. Martin
benézett a köpenye alá,

és mintha önmagába látott volna.
 

5

Hölderlin nevetett. Ma még
nem kelhetsz föl. Munka
közben rád dőlt az öreg
levélválogató gép. Aki
azt hitte, te jobban végzed

az ő munkáját. Talán kicsit
beléd is szeretett. Miféle gép?
És hogy lehetne rám féltékeny.
Ahogy te vagy a gépekre.

Tehát nem is jártam az alvilágban?
Nem, mert nincs alvilág,
de amit láttál, nem káprázat. 

Minden szobának önálló túlvilága
van, az ötödik fal mögött.

És ekkora út megkerülni.
 

6

A nővér és Hölderlin
kiment. Ez a kórház a
posta túlvilága. Én egy
Heidegger nevű cenzor
tükörképe vagyok. Ő nyitott

szájjal alszik, légy kering
körülötte és fokhagymaszag.
Én gondolkodom, karomba
infúzió ömlik. Egy galamb

az ablaknak repül. Bejön
egy zöld köpenyes alak.
Te leszel a világ

legnagyobb napút filozófusa,
nagyobb Hegelnél.

Mért pont őnála, méltatlankodom.
 

7

A pokol csapda: te nem
estél bele. De ne gondold,
hogy a mérés befejeződött.
A pokol szerencsejáték.
Nincsenek szabályai,

és a tere begörbül, mint a
bádogtető, amire nehéz
követ raktak. Onnan ide
hosszabb út vezet, mint

innen oda. Keverni a jó
és a rossz lapjait. A mérés
folytatódik. A test könnyű,

de a lélek még üres.
A test nehéz, de a lélek

könnyű, kérdéssel teli.
 

8

Halálfélelem itt? A nincs csámcsogó
szájánál beljebb? Még ha élsz
is, mögé jutottál a halál beszélő
kapujának, belül az össze-
csattanó csontzáron.

Az elmúlás puha nyelv-szőnyegén
végigsétálva, mint aki letakaratlan
torokba zuhan, melyről hiányzik
a semmi kupakja, elsuhan melletted

a létféltés, nekiütődsz, kő
kőnek ad mostmár. Vissza,
ahonnan jöttél? A képzeltbe?

A halandóságba? De megállít,
hogy fölébredsz kórházi álmodból.

Az élet aggasztó jeleit mutatod.
 

9

A kérdésre, hogy élő
vagy-e most, vagy
halott, nincs felelet,
a nagyvizit orvosa
kíváncsian kopogtatja

a hátad. Van-e élet
a halál után? De hiszen
én nem haltam meg.
És van-e halál, a halál

előtt? A halál létező
valami-e, vagy inkább
az létezik, aki meghal?

A halálba, ebbe a vékony,
sárga ostyába van

csomagolva a halhatatlanság?
 

10

A pokol hideg volt,
itt unatkozom. Az ördögök
már rég kivesztek onnan,
itt zagyvaságokat fecsegő
műtősök nyüzsögnek,

a nővérek köpenye alatt
nincs semmi. - Nem hordanak
fehérneműt? Lesd meg
a mellüket. Tépj egy szál

pinaszőrt. Ha a párnád
alá dugod, jól fogsz aludni.
Nem érted? Testük nincs

a köpeny alatt. - És a lábuk?
Ott az se folytatódik.

Ki mondta, hogy ez kórház?
 

11

A nagyvizit inkább
díszszemléhez hasonlít.
Tolókocsikon fémeszközök
érkeznek. Ágyúként
fölmered egy injekciós tű.

A lázgörbék lesiklanak
az ágy végéről,
a nővérek el akarják
taposni őket, a főorvos

csettint, a kígyók köré
tekerednek, és ő eltűnik
a spanyolfal mögött,

beszólít magához egy beteget,
aztán futva menekül.

Ki mondta, hogy ez kórház?
 

12

Ki mondta, hogy ez ház,
a plafont széthúzzák, mint
a függönyt, kék ég.
A füvet széthúzzák,
mint két szőnyeget,

fekete ég. A takarítónő
fejen áll, a lenti eget
pókhálózza. Láthatóvá
lesz, hogy hányan is vannak

itt. Az itt, valami tágas.
A sokaság, valami szűk.
Az itt egy pont, a sokaság

pontatlan adat, por a papíron.
A takarítónő lefújja. Aztán
összegyűri a papírt, köhög.
 

13

Úgy látom, csak egy halmazállapot
van, mondta Heidegger. A gáznemű?
kérdezett rá Hölderlin. A tágas
térség fölött, ahová kerültek,
még ott keringett a lefújt por.

Alattuk a rét enyhén lejtett,
jobb nem is tudni, hová,
és nemcsak a fű volt zöld,
de a föld is, amiből kihajtott.

Az esőfelhők sötétzöldek.
A kavargó por zöldessárga.
Minden diószagú szélben

lobogott, mintha a felületek
zászlók lennének, és nem takarnának

semmit. Nem, válaszolt Heidegger.
 

14

Úgy látom, csak egy halmazállapot
van, mondta Heidegger. A szilárd?
kérdezett rá Hölderlin. A hegycsúcs
fölött, mint gödörben a kő,
megállt a por. Átlátszatlan tömb.

Mi lesz, ha ránk zuhan?
Dróton csüng az ég
vaslemezéről. És a vaslemez?
Az üresség betonja tartja.

A kulacsukba belekövült a víz.
Szélcsend volt, mint egy káposzta
belsejében. Semmi se mozdul,

csak lassan forog. Az üresség
betonja?, nevetett Martin. A lét

alufóliája? Nem erre gondoltam.
 

15

Úgy látom, szerinted csak
egy halmazállapot van, mondta
Hölderlin. A folyékony.
És igazad is van, minden
változik, és a változás

a dolgok elfolyása egymás
mellett. Nemcsak a folyó folyik,
de folyik a medre is, a hegy
lefolyik a síkságra. A padlás

a pincébe csorog. A pince
fölszivárog a padlásra. Százezer
év alatt kint és bent helyet

cserél. Másik oldalára fordul
a nagy mágnes, a föld. Nincs igazam,

mondta Martin. Nem erre gondoltam.
 

16

Ha sem erre, sem arra, akkor
merre jár a gondolatod?
Hová merült a gondolat maga?
Te csak gondolkozol, de nem
gondolsz semmit. Cigarettává

sodrod és rágyújtasz.
A világ közben önmagát
akarja, fölfut élettelen
részeire, és az ott-nem-létet

kiszorítja magából. Öklömnyi
robbanás rázza meg a semmit.
Emeleteket épít bele. Járatokat,

mint a hörcsög. Bár nem evett,
a pofája tele étellel.

Ismered te a teremtmény-érzést?
 

17

Nem érzek semmit. És nem ismerem
a nem-érzést. Csak egy hal-
mazállapot van: az idő. Gáz-
nemű? A teremtés első napján.
Folyékony? Egy év múlva.

Szilárd? A teremtés visszavétele
után. De lesz-e, aki visszavegye?
És ha visszaveszi, hová teheti
majd? Van egy polc, ahol

üres világokat tart, mint
boltban a vázát? Ki vesz tőle?
És ki hoz neki eladásra?

Az üres edényekbe rézpénzt dob.
És ha lelöki valamelyiket egy egér,

ijedten összerándul?
 

18

Az emberek nem gondolnak
a szóra, mikor valamit
mondani akarnak. Fölkapják,
mint egy követ, hogy
betörjék vele a kirakatot.

A kő visszapattan. Rendőrjárőr
közeledik. Ami az üveg mögött
történik, arról hallgatni kell.
Átadod az igazolványod, ártatlanul

rugdosod a követ. A világ
a nyelv határain túl kezdődik.
A lét a világ határain túl.

Tehát itt, kérdezi Hölderlin.
A nyelv pedig a lét határain túl.

Vagyis a nyelv nem teremtmény, kérdezi Martin.
 

19

Ha a nyelv nem teremtmény,
akkor nem Istentől van,
Isten csak az állatokat
teremtette, de az ember
az ember műve, Ő csak hagyta.

Ha a nyelv nem tőle van,
akkor az ember nem hasonlíthat
rá. És Ő megjelenhet
bármiféle alakban. Mint vakond,

vagy mint dögkeselyű. Porfelhő.
Fűszál. Valamennyi a nyelvben van.
Isten nincs, mert egész más, mint Ő.

A nyelvnek nincs célja, nincs kezdete.
Örvénylik, mint híd mellett a víz.

Benne moshatjuk érthetővé a világot.
 

20

Ha egy dologról gondolkodom,
mindenről gondolkodom. Egyik
szó, mint a vízmolekula,
odébb löki a másikat.
A pohárban a víz magától

felforr. A nővér kiszalad
Martin után a rétre. A rét
visszasiklik a kórházba.
Martin behatol a kint

és a bent lábai közé.
Ne gyere beljebb, súgja a nővér.
Tudod, meglepődtek, hogy te

élve jössz ide, de most már
szabad az út. A pohárból a víz

teljesen elpárolgott.