Hószínek
Olykor-olykor megtorpan
tenyeremen némely hópehely,
még gyermeteg, alig november,
mint ha gólya kel szárnyra
a ködbe, és amíg térése tart,
tollazata színtömeg;
nézés-neszeimből a derű felfakad:
élve is, halva is ugyanaz - - -
levegőszív -
sugárzik, és ebben
minduntalan elakad.
Ábra
Tüdővirágaim síksötétben,
így lélegzik magukra színeiket;
a tengerből meg éppen ébred az ősz,
széltől fátyolos verőfénnyel - vajon
mit végez, aki nem él,
és mit veszít, ami van,
és hol találja meg magát,
ami semmi; minek firtatni,
elszíntelenít; "And O ye Fountains" -
holdviolák és illir gólyaorrok között
múlni maradjon, ami múlik.