Merlin

Szikrázott a Nap
és akkor reggel
eltűntek az égről Ikarosz vasdobozai.

Korán reggel nem szeretem Őket,
zavarják a bogarak életét.

Az úton a pagony felé
nem szálltam buszra,
így aznap nem láttam
gyönyörű arcukat.

A fasorban a kőasztaloknál
megálltam.

És Ők ágakat nyújtottak felém,
a tikkasztó nyár kloroform illatával.

Még fiatal az idő,
padra ültem hát,
ahol virágpor és a közelgő zápor illatától
elaludtam.

És Te, Merlin!
Tudd meg,
vetélytársad voltam akkor
ott, mert
Morgannal voltam!

Aznap nem értem be az iskolába.

Álmatlanság
 
 
rámdőlt a csend
ma éjjel
s csaholt mint
egy kutya
vonyítva-szűkölve
Holdnak örülve
lihegett mellemen
foglyul ejtett
foglyul ejtettem
míg aztán egyszer
végre
kegyelmet kérve
hasadt a dór oszlop
és kitört a reggel

Tara
 
 
Rajtkő-csend
uralta vizek alatt,
klórszagú
úszódresszek között
van úgy,
hogy
emlékszem,
amint
felém csap
karod
és feszülnek
a habok
abban
a páratlan
bukófordulóban.