Szonett az arti csókához
 

Dolgozol mint a hülye. Hogy halaggyál.
Mer’ nem érzed magad itt jól.
Mer’ dolgozol mint a hülye. Hogy halaggyál.
Ha jól éreznéd itt magad nem kéne hogy halaggyál.

Annyit dolgozhatnál amennyit akarsz.
Ha nem dolgozol mint a hülye
Attól se érzed jól magad.
Mer’ semmi keresnivalód itt nincs. Halaggyál.

És az se biztos hogy máshol van valami
Amitől jól éreznéd magad. Az hogy haladsz -
Az innen el. Csak úgy haladsz ha dolgozol mint a hülye.

Na halaggyál. Hogy ne legyél itt az a hülye
aki dolgozik - innen el.
Halaggyál.
 
 

A Trója-kúp 
 

Újra és újra reszketek.
Szavam sincs több rá:
a magam hidege.
Fölráz és dermeszt le
testmeleg hagyja el a lelkem.
Az üresség keltezése ma:
sehol egy lélek, sehol egy test.
Még egy perc.
Kint állok a színpadon
nem tudtam elmondani
amit el akarok
de már hallgatok.
Még egy perc, az még hátra van:
meghajolok
s hátul egy kéz beilleszti a falovat.
És tolja föl
be
mélyen
tövig a lelkemig
és mire véget érne végre
már megszállott vagyok:
csak gondolom
pont ezen az úton kéne rogyni térdre.
De nem szűnik
amivel fölhagyok.