Szereplők:
    I. RENDŐR
    II. RENDŐR
    III. RENDŐR
A titkos főnökeik:
    I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (Tamás)
    II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (Bence)
    III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (Károly)
Az igazgató-feleségek:
    I. FELESÉG (Kati)
    II. FELESÉG (Edit)
    III. FELESÉG (Margó)
A III. Ügyvezető Igazgató és a III. Feleség lánya:
    A LÁNYUK (Kismargó)
    Aki körül az események elrendeződnek:
A KÉM
    Pincérnők, titkárnők, háttérzajok.
Hely:
    Magyarország egy kisvárosa, melyről soha jelentést még nem írtak.
 

1. jelenet
Rendőrőrszoba.
  
Kulcscsörgés, horkolás hallatszik.
  
I. RENDŐR: Te, figyelj, odanéz már! (Kintről autó megállása, ajtócsapkodás szűrődik be.)
II. RENDŐR (abbahagyja a horkolást): Mi van már megint? (Lépések a folyosón, valakit türelmetlenül lökdösnek.) Minek nézed annyit a tévét? Azt hiszed, történik valami? Arról mi úgysem értesülünk. Gyilkosságok csak a filmekben vannak.
I. RENDŐR: Hagyd már ezt a dumát! Nem ismerős neked ez a srác?
II. RENDŐR: Miféle srác?
I. RENDŐR: Akit behoztak.
II. RENDŐR: Tudod, hogy én nem emlékszem soha senkire. Rám nyugodtan lehet titkot bízni, úgyis elfelejtem.
I. RENDŐR: Ez nem az a gyerek innen a...
II. RENDŐR (közbevág): Dehogy! Hiszen az sántít egy kicsit.
I. RENDŐR: Épp ez az! Nem láttad, hogy sántított?
II. RENDŐR: És vastag, szódásüveg szemüvege van.
I. RENDŐR: Akárcsak ennek.
II. RENDŐR: Összekeversz mindent, ha azt fogom kérdezni, hogy púpos-e, arra is rábólintasz.
I. RENDŐR: Menj te a ... (Mielőtt kimondhatná, elnyomja a hangját egy fiatal férfi üvöltése, melybe rögtön fenyegető kiabálás vegyül: Mért fényképeztél, mit csinálsz itt, kinek kémkedsz, te gyökér?)
II. RENDŐR: Hát szorgalmasan dolgoznak. De úgyse sikerül. Nyilván ez se csinált semmit. Az egész megyében évek óta egy autót el nem loptak. Nem volt egy kiadós verekedés, egy késelés, de még egy baleset sem. (Közben az I. RENDŐR nagyot sóhajt: Hát igen!) Ha legalább egy adócsalónk lenne!
 

2. jelenet
Cukrászda.

Két feleség ül a cukrászda márványasztala mellett. Az egyik a jelenet közben néha odább tolja az üvegpoharát. Süteményt esznek. A másik csámcsog. A pincérnő hangja:"Kérek két szimplát. A hármas fizet." Háttérben kávéfőző gép dolgozik.
I. FELESÉG: Te, figyelj, odanéz már! (Kintről autó megállása, ajtócsapkodás szűrődik be.)
II. FELESÉG (abbahagyja a csámcsogást): Mi van már megint? Azt hiszed, történik valami? Gyilkosságok csak a filmekben vannak.
I. FELESÉG: Nem ismerős neked ez a nő?
II. FELESÉG: Miféle nő?
I. FELESÉG: Aki a kocsiból kiszállt.
II. FELESÉG: Tudod, hogy én nem emlékszem soha senkire.
I. FELESÉG: Le merem fogadni, hogy őrá emlékszel.
II. FELESÉG: Ha becsukom a szemem, még rád se tudok visszaemlékezni. És azt is elfelejtem, hol is vagyunk.
I. FELESÉG: Az nagy szerencse. Akkor nyugodtan csukd be a szemed. Irigyelni foglak. Így. Most milyennek látsz engem?
II. FELESÉG: Nagy citromtorta, kávéval, ilyen vagy. De nem tudom, hol vagyunk. Talán nálatok?
I. FELESÉG: Ha tortáról, meg kávéról beszélsz, akkor pontosan tudod, hol vagyunk. A Mackó cukrászdában természetesen. És rám is emlékszel, mert a hajam most csakugyan szőke és tényleg kávébarna ruhában vagyok.
II. FELESÉG: És ő, aki jön? Sántít egy kicsit?
I. FELESÉG súgva: Már itt áll a hátad mögött.
II. FELESÉG: Vastag, szódásüveg szemüvege van?
I. FELESÉG: Összekeversz mindent, ha azt fogom állítani, hogy púpos, arra is rábólintasz.
III. FELESÉG: Sziasztok lányok, azt hittem, engem észre se vesztek. Mi ez a nagy suttogás, kinek kémkedtek? (Leül, hallani, ahogy cigarettára gyújt.)
II. FELESÉG: Bárkinek. De úgyse sikerül. Nyilván nem történik semmi érdekes ma sem. Az egész megyében évek óta egy nőt el nem loptak. Nem volt egy kiadós családi verekedés, vagy nemi erőszak, de még tiltott magzatelhajtás sem. (Közben az I. FELESÉG nagyot sóhajt: Hát igen!) Ha legalább egy házasságszédelgőnk volna!
III. FELESÉG: Komoly az ügy! Azért kéredzkedtem az asztalotokhoz, mert egy igen kellemes hírt kell közölnöm: revizor jön hozzánk.
I. FELESÉG: Revizor? Az micsoda?
II. FELESÉG: Észre se vettem, hogy idekéredzkedtél.
III. FELESÉG (zavarba jön): A revizor, hát az egy idegen férfi. Kihallgattam a férjem telefonbeszélgetését. Képzeljétek, mintha megéreztem volna. Egész éjjel két nagy ronda mobiltelefonnal álmodtam. Akkorák voltak, mint a Posztor Kati mellei. Mint két nagy állat. És csak csöngtek, csöngtek, de olyan nehezek voltak, hogy lehetetlenség volt fölvenni őket. Pedig tudtam, fontos hívás (szemérmesen nevet), hogy nagyon is fontos hívás.
II. FELESÉG: Egyszóval, hogy nem a férjed hív.
III. FELESÉG: Erre felébredek hajnalban, lebotorkálok az emeletről a konyhába, és a nappaliból mégis az ő hangját hallom meg. Először azt hittem, hogy az anyjával beszél, hogy így meg úgy, hogy igenis, hogy természetesen. Aztán azt, hogy a főnökkel a megyétől, hogy alázatosan, meg hogy hálás köszönetem, aztán azt hittem, egy zsarolóval, hogy ott leszek, meg a fekete táskám lesz nálam. De akkor letette a telefont, és bejött a konyhába. Mintha a legtermészetesebb lenne, hogy hajnalban a konyhában randevúzzunk, egyenest nekem szegezte: Egy igen kellemetlen hírt kell közölnöm: revizor jön hozzánk.
I. FELESÉG: Revizor? Az micsoda?
II. FELESÉG: Az egy beszélő kutya. Egy robot. Kék bőre van és piros haja. Földönkívüli, akire gabonakörök készítését bízták.
III. FELESÉG: Revizor inkognitóban, titkos utasítással.
I. FELESÉG (megsértődik): Ti a bolondját járatjátok velem.
II. FELESÉG: Mért, még nem hallottál a gabonakörökről?
I. FELESÉG (kicsit elbizonytalanodva): Persze, hogy hallottam. De honnan tudod, hogy kék a bőrük?
III. FELESÉG: Ne idétlenkedjetek már! Igazad van, lehet, hogy csak álmodtam az egészet, sose merészkednék le éjjel az emeletről. De a férfiakat megtréfálhatnánk.
I. FELESÉG: Hogyan?
II. FELESÉG: Nekem már nagyon elegem van a folytonos vadászataikból.
III. FELESÉG: Meg a testőreikből, meg a kandallójukból, meg a légkondicionált kocsijukból, meg a büdös zoknijukból, meg az ágyba hozott pálinkából.
I. FELESÉG: Meg abból, amikor gyengédek, meg abból, amikor férfiasnak akarnak látszani, meg abból, amikor nekem akarnak imponálni, meg abból, amikor nektek akarnak imponálni.
II. FELESÉG: Meg abból amikor a takarítónő bugyijába nyúlnak, meg abból...
III. FELESÉG: Akkor megegyeztünk?
 

3. jelenet
Tanácsterem.

A háttérből számítógép zúgása hallatszik, valaki egérrel kattint. A közelben kólás vagy sörös dobozt nyitnak ki, csipszes zacskó zörög.
 
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Te, figyelj, odanéz már!
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Mi van már megint? (Közben a zajok mit sem változnak.) Minek nézed annyit a tévét? Folyton kitalálsz valamit. Amiről mi csak késve értesülünk. De csak az van, amit közösen határozunk el.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Hagyd már ezt a dumát! Nem ismerős neked ez a srác?
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Miféle srác?
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Akit ott hoznak.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Tudod, hogy én nem emlékszem soha senkire. Rám nyugodtan lehet titkot bízni, úgyis elfelejtem.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Ez nem az a gyerek innen a...
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (közbevág): Dehogy! Hiszen az sántít egy kicsit.
(Kopognak.) (Az ajtó kinyílik, betódul rajta néhány ember. Szuszogás, lábtrappolás. Aztán zavart csend.)
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Mit csinálnak maguk itt?
II. RENDŐR: Az egész megyében évek óta egy autót el nem loptak. Nem volt egy kiadós verekedés, egy késelés, de még egy baleset sem.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Igen, ezt tudom, de ki ez az ember?
I. RENDŐR: Egy kém.
A KÉM: Én nem így fogalmaznék.
III. RENDŐR (akinek már ismerjük a kiabálását): Kuss!
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Ki maga, barátom? És mit csinál itt?
A KÉM: Országjelentést írok.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Országjelentést? Az micsoda?
I. RENDŐR: Jelentem, ez az ember egy revizor inkognitóban, titkos utasítással.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (megsértődik): Ezek a bolondját járatják velem?
II. RENDŐR: Behoztuk, mert gyanúsan viselkedett. Áthoztuk ide, mert gyanúsakat beszélt. De nyilván ez se csinált semmit. (Közben az I. RENDŐR nagyot sóhajt: Hát igen!) Ha legalább egy adócsaló lenne közöttünk!
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (idegesen üvölti): Hallod, ez rágalmaz! Le kell fogatni! Be kell csukatni! Lakat alá a békétlenekkel!
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Nem rád gondolt! De igazad van, lehet, hogy csak álmodta az egészet. (Lehalkítja a hangját, és a kollégája fülébe súgja:) De a Karcsit megtréfálhatnánk.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Hogyan?
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Nekem már nagyon elegem van a folytonos vadászataiból. Meg a testőreiből, meg a kandallójából, meg a légkondicionált kocsijából, meg a büdös zoknijából, meg a számítógép mellé hozott pálinkájából. Minek ide három ügyvezető igazgató?
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Meg abból, amikor férfiasnak akar látszani, meg abból, amikor nekem akar imponálni, meg abból, amikor neked akar imponálni. (Egy percre elgondolkozik.) De végül is hogyan tréfáljuk meg? És miért?
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (újra fölemeli a hangját, bár a másiké már fokozatosan visszahangosodott): Tulajdonképpen mért hozták ide ezt az embert?
III. RENDŐR (jelentőségteljesen): Fényképezett.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Na és?
I. RENDŐR: De a tiltott zónában.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Miféle tiltott zónában?
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (lehalkított hangon odasúgja neki): Te nem is tudod, hát ahol építkezünk.
A KÉM: Egyébként semmi sincs ott, csak simára dózerolt homok. Se fák, se állatok, se titkok. A szélein szeméthegyek. Nem nagyon van mit fényképezni.
III. RENDŐR (a megszokott modorában): Ne okoskodj, te gyökér.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Nem az őrszobán vagyunk, itt ne üvöltözzön.
III: RENDŐR: Ki üvöltözött?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Nekem meg ne magyarázza, hogy mi van ott. Tudom. De amit lát, mintha nem is lenne, egy év múlva gyönyörű lakópark fog ott állni. Kár a filmet pazarolnia. Adja ide a fényképezőgépét.
 

4. jelenet

A III. Ügyvezető Igazgató irodája.
Hallatszik egy nagy koloniál íróasztal tompa szuszogása. A lapján egy kis talajgyalu modell zakatol. Vagy csak a kém rágalmainak zúgása sejthető?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Uraim! Azért kérettem önöket ide, mert egy igen kellemetlen hírt kell közölnöm.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Rám nyugodtan lehet titkot bízni, úgyis elfelejtem.
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Revizor jön hozzánk.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Revizor? Az micsoda.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Az egy beszélő kutya. Egy robot. Kék bőre van és piros haja. Földönkívüli, akire gabonakörök készítését bízták.
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Revizor inkognitóban, titkos utasítással.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (megsértődik): Ti a bolondját járatjátok velem.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Mért, még nem hallottál a gabonakörökről?
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (kicsit elbizonytalanodva): Persze, hogy hallottam. De honnan tudod, hogy kék a bőrük?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Ne idétlenkedjetek már! Igazad van, lehet, hogy csak álmodtam az egészet. Kihallgattam a feleségem telefonbeszélgetését. Egész éjjel egy nagy ronda női retiküllel álmodtam. Akkora volt, mint a Posztor Kati segge. Mint valami állat. Gömbbé egyesült férfi és női patkány.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Egyszóval a feleségeddel kellett aludnod.
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Bírom a humorod. Csak nehogy egyszer a testőreim is meghallják. Bár különben igazad van. Fölriadtam, lebotorkálok az emeletről a konyhába, és a nappaliból tényleg az ő hangját hallom meg. Először azt hittem, hogy az anyjával beszél, hogy így meg úgy, hogy fölháborító, hogy szó se lehet róla. Aztán azt, hogy valamelyiktek feleségével, hogy na de ilyet, meg hogy ezt nem gondoltam volna, aztán azt hittem, egy hirdetésre válaszol, hogy ott leszek, meg a fekete táskám lesz nálam. Letette a telefont, és bejött a konyhába. Én gyorsan a kamrába rejtőztem előle, akkor hallottam meg, hogy azt motyogja: revizor jön hozzánk.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Mikor történt ez? Nem ma, igaz?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Úgy két-három napja. (Tétovázik kicsit.) De lehet, hogy csak álmodtam.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Tudtam, hogy a bolondját járatjátok velem.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Már itt is van.
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (rémülten): Kicsoda?
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (hirtelen megértve az összefüggéseket): Hát a revizor.
 

5. jelenet
Szoba a III. Feleség és a III. Ügyvezető Igazgató lakásában.

I. FELESÉG: Figyeljetek, odanézzetek már! (Kintről autó megállása, ajtócsapkodás szűrődik be.)
II. FELESÉG: Mi van már megint? Azt hiszed, történik valami? Arról mi úgysem értesülünk. Gyilkosságok csak a filmekben vannak.
III. FELESÉG: Hagyjátok már ezt a dumát!
I. FELESÉG: Nem ismerős nektek ez a srác?
III. FELESÉG: Miféle srác?
I. FELESÉG: Akit hoznak. Ez nem az a gyerek innen a...?
II. FELESÉG: Én nem emlékszem soha senkire. Rám nem érdemes titkot se bízni, mert elfelejtem.
I. FELESÉG: Te szóltál már nekik?
II. FELESÉG: Kiknek, miről?
III. FELESÉG: A férjeknek? Nem is találkoztam velük azóta.
I. FELESÉG: Pedig ők valakit hoznak.
II. FELESÉG: Lehet, hogy ördögöt festettünk a falra?
III. FELESÉG: Inkább angyalt, nem?
I. FELESÉG: Nekem nem tetszik.
II. FELESÉG: Azért mert sánta és szemüveges?
III. FELESÉG: De hiszen nem is az!
I. FELESÉG: Nézd csak meg jobban.
 

6. jelenet
Ugyanott.

Ajtó nyílik, lépések, ünnepélyes krákogás, ajtó becsukódik, jelentőségteljes lélegzetvétel.
 

I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Figyeljetek, és idenézzetek!
II. FELESÉG: Mi van már megint?
III. FELESÉG: Hagyjátok már ezt a dumát!
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Nem ismerős nektek ez az úriember?
III. FELESÉG: Miféle úriember?
I. FELESÉG: Ez nem az a gyerek innen a...?
II. FELESÉG: Én nem emlékszem soha senkire.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Te, nem szólnál nekik, hogy legalább ma viselkedjenek normálisan?
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Kiknek, miről?
A KÉM: De hiszen még nem is találkoztunk.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Pedig ők valakit vártak.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Ördögöt festettek a falra?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Inkább angyalt, nem?
I. FELESÉG (félre): Nekem nem tetszik.
II. FELESÉG (félre): Azért mert sánta és szemüveges?
III. FELESÉG (félre): De hiszen nem is az!
I. FELESÉG: Nézd csak meg jobban!
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Már elfelejtem a dolgokat, mire megtörténnek, az a cégünk jelmondata. És ennek köszönhetően tettük olyan kiszámíthatóvá és biztonságossá a viszonyokat városunkban, sőt egész megyénkben. Most mégis valami olyasmi történt, amire nem lehetett előre számítani, és aminek örülnünk kell, teljes szívünkből örülni
III. FELESÉG: Miről beszélsz?
II. FELESÉG: Nyilván azt hiszi, hogy választási gyűlésen van.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Ne fessétek az ördögöt a falra. Közmegegyezésre tíz éve nincsenek is választások városunkban.
I. FELESÉG: Akkor mért vagytok ilyen hülyén kenetteljesek?
A KÉM: Csakugyan, mért? Kedves barátaim, érezzék otthon magukat.
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (félre): Ezt most minek mondja? Nem megegyeztünk már, hogy fátylat borítunk a rendőrségen történtekre?
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (neki válaszolva): Nem tudhatod, mi van a titkos utasításban, amit kapott.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (megpróbálja visszaszerezni a szót): Reméljük vendégünk is otthon fogja érezni magát nálunk! Köszöntsük hát szeretettel nagy tekintélyű barátunkat, aki országjelentést ír, azért érkezett a városba.
I. FELESÉG: Országjelentést? Az micsoda?
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (megörülve, hogy most ő lehet az okos): Az egy beszélő kutya. Egy robot. Kék bőre van és piros haja. Földönkívüli, akire gabonakörök készítését bízták.
A KÉM (megsértődik): Még sosem hallottam a gabonakörökről. És nekem ugyan nem kék a bőröm.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Behoztak, mert gyanúsan viselkedtél. Áthoztak az irodánkba, mert gyanúsakat beszéltél. Továbbhoztunk a feleségeinkhez, mert rájöttünk, hogy ki vagy. Most már jó lesz, ha csakugyan színt vallasz. Az egész megyében évek óta nem volt egy kiadós verekedés, egy késelés, de még egy baleset sem. Jó lenne, ha legalább egy revizorunk lenne!
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (idegesen suttogja): Hallod ezt, mit beszél? Ki kell rúgni!
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Lehet, hogy most jelent föl minket? (Még jobban lehalkítja a hangját, és a kollégája fülébe súgja:) De mégiscsak övé a cég hetven százaléka.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Hogyan? Hát nem a tied?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Nekem már mindenem elúszott. És nagyon elegem van a folytonos vadászataimból. Meg a testőreimből, meg a kandallómból, meg a légkondicionált kocsimból, meg a büdös zoknimból, meg a számítógép mellé hozott pálinkámból.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Meg abból, amikor férfiasnak akarsz látszani... (Megtorpan, elgondolkodik.) Ezek szerint akkor inkább téged kéne kirúgni! Mért van neked külön irodád?
A KÉM (felemeli a hangját): Hagyjanak már engem is szóhoz jutni. Szeretnék egy külön szobát, ahol egyesével fogadhatom az urakat.
  
  
7. jelenet
A külön szoba ajtaja előtt.

Bentről horkolás hallatszik. A III. feleség őrt áll, a III. ügyvezető igazgató jön.
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (lehalkított hangon): Csinálj úgy, mintha nem ide figyelnél. Még alszik?
III. FELESÉG: Persze. Nagyon megverték?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ : Az egész megyében évek óta egy autót el nem loptak. Nem volt egy kiadós verekedés, egy késelés, de még egy baleset sem. Erre a mi rendőreink, hogy történjen valami, megverik a revizort.
III. FELESÉG: Majd a végén még megrágalmaz bennünket! Le kell fogatni! Be kell csukatni! Lakat alá az idegenekkel!
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Ne idétlenkedj már! Igazad van, majd beadjuk neki, hogy csak álmodta az egészet. Vagy azt, hogy megtréfáltuk.
III. FELESÉG: Hogyan? Miért?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (színészkedő hangon): Mert már nagyon elegünk van a folytonos vadászataiból. Meg a testőreiből, meg a kandallójából, meg a légkondicionált kocsijából, meg a büdös zoknijából, meg a számítógép mellé hozott pálinkájából.
III. FELESÉG: Meg abból, amikor férfiasnak akar látszani, meg abból, amikor nekem akar imponálni, meg abból, amikor neked akar imponálni. (Egy percre elgondolkozik.) Ezt adjuk be neki? És ha nem hiszi el, hogy ő is idevalósi?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Már a papírokat is megcsináltam. A cég negyed része az ő nevére van írva. Másfél éve tulajdonos. Amióta polgármester-helyettesnek választották.
III. FELESÉG (jelentőségteljesen): A nép egyszerű fia, akinek bizalmat szavaztak, de ő visszaélt ezzel a bizalommal. (Megint elbizonytalanodik.) És mi van, ha nem is veszélyes?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Minden ember veszélyes. A testőreim is veszélyesek. A telefonom is veszélyes. (Ingerkedve a fülébe súg:) Te is veszélyes vagy.
III. FELESÉG: Hagyj már, te gyökér.
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Ő meg még fényképezett is.
III. FELESÉG: Na és?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: De a tiltott zónában.
III. FELESÉG: Miféle tiltott zónában?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (lehalkított hangon): Te nem is tudod? Hát ahol építkezünk. Egyébként semmi sincs ott, csak simára dózerolt homok. Se fák, se állatok, se titkok. A szélein szeméthegyek. Van mit fényképezni, ha az ember a semmit akarja lencsevégre kapni.
III. FELESÉG: Ne okoskodj, te gyökér.
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Nem az őrszobán vagyunk, itt ne üvöltözz.
III: FELESÉG: Ki üvöltözött? Nekem meg ne magyarázz, hogy mi van ott. Tudom. De amit mondasz, mintha nem is lenne, lehet, hogy egy év múlva gyönyörű sírkert fog ott állni. Vagy mozi. Vagy hulladéklerakó. Vagy szanatórium.
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Erre én meg azt mondhatnám, hogy ne fantáziálj.
III. FELESÉG: Vagy csak egyszerűen fölveri a gaz. Még az lenne a legjobb.
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Te nem szereted a cégünket!
III. FELESÉG: Mit kéne egy cégen szeretni?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Lehet, hogy te engem se szeretsz?
III. FELESÉG: Mért, te talán szeretsz engem?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Természetesen, hiszen egy család vagyunk. (Megváltozott hangon, ripacskodva) Hát te mit keresel itt, kislányom?
A LÁNYUK (ásít): Itt lakom. Mért, történt valami? Mi ez a nagy felhajtás? (Nyerítve nevetni kezd.) És ki horkol ilyen veszettül?
(Benyit az alvó szobájába, a horkolás fölerősödik, ajtó nyikordul. Kisvártatva visszajön.)
A LÁNYUK: Nem ismerős nektek ez a srác?
III. FELESÉG (tiltakozva): Miféle srác?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (oktatóan): Ez nem srác, hanem...
III. FELESÉG: Tudod, hogy én nem emlékszem soha senkire. Én még saját magamat se ismerem meg a fényképeken.
A LÁNYUK: Ez nem az a gyerek innen a...
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (közbevág): Dehogy! Hiszen az sántít egy kicsit.
A LÁNYUK: Alvás közben is?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (folytatja): És vastag, szódásüveg szemüvege van.
A LÁNYUK: Akárcsak ennek.
III. FELESÉG: Összezagyválsz itt mindent, ha apád azt állítaná, hogy púpos, arra is rábólintanál. Érdekes, hogy ennyi mindent észreveszel rajta. Pedig amit látsz, nem ő. Csak egy halom takaró. Mert egy másik szobában alszik, a folyosó végén.
A LÁNYUK: Akkor én most bemegyek ehhez a halom takaróhoz. (Becsapódik mögötte az ajtó.)
III. FELESÉG: Mért engedted, hogy bemenjen?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Szükségünk van ennek a halom takarónak a jóindulatára.
8. jelenetTévészoba ugyanabban a házban.
I. FELESÉG (kiabál a tévé mellől): Te, figyelj, idenéz már!
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Mi van már megint?
I. FELESÉG: Nem ismerős neked ez a színész?
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Minek nézed annyit a tévét? Azt hiszed, a valóságban nem történik soha semmi? Hogy szép emberek csak a filmekben vannak?
I. FELESÉG: Hagyd már ezt a dumát! Különben igen, azt hiszem. Nézz már egyszer a tükörbe.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: És ez a gyerek innen a... Ez a srác? Ő se szép?
I. FELESÉG: Nekem nem tetszik.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Azért mert sánta és szemüveges?
I. FELESÉG: De hiszen nem is az!
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Nézd csak meg jobban!
I. FELESÉG: Én nem emlékszem soha senkire. De rá most véletlenül vissza tudok emlékezni. (Egy pillanatra elhallgat.) Miről is beszéltünk?
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Arról, hogy revizor érkezett a céghez, lehet, hogy minden kiderül, te pedig nyugodtan tévézel. Amit kínkeservvel megszereztünk, most egykettőre semmivé lesz.
I. FELESÉG: De hiszen ez csak játék.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Már hogy volna játék?
I. FELESÉG: Tudod, hogy én nem veszek komolyan soha semmit. És ez a taktikám mindig be is vált. Titkokat nem hallgatok meg, mert titkok nincsenek. Ez az egész csak ijesztgetés. A revizor fantazmagória. Lefeküdjek vele? Akarod?
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Megtennéd?
I. FELESÉG: A te kedvedért szívesen.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Tudod, hogy én nem emlékszem soha semmire.
 
 
9. jelenet
A kém szobájában.

A LÁNYUK: Te, figyelj, odanéz már!
A KÉM: Mi van már megint? Nem elég mára, ami eddig történt?
A LÁNYUK: Nekem nem. Én inkább újra szeretném csinálni, ami jó volt. A múlt megismételhető.
A KÉM: És ami rossz? Ez egy kicsit sántít.
A LÁNYUK: Szerintem is.
A KÉM: Akkor meg minek mondod?
A LÁNYUK: Hát csak mert kinézek az ablakon és látom. Sántít. Ez a revizor sántít. Ki hozta ezt az embert a nyakunkra?
A KÉM: Ki más, a szüleid, meg a barátaitok.
A LÁNYUK: Nekem nincsenek barátaim. Vagyis te vagy. De ki az, akit ott az apámék kísérnek? És akkor ki vagy te?
A KÉM: Tényleg érdekel, vagy beéred azzal, amit az öregeid gondolnak?
A LÁNYUK: Nem érem be, mert ők sose gondolnak semmit. Mért fényképeztél, tényleg kémkedsz valakinek?
A KÉM: Csakis magamnak. Ő az egyetlen hatalom, akitől félek.
A LÁNYUK: Hagyd már ezt a dumát! Nekem ez magas. Vajon hová hurcolják azt a szerencsétlent? Mit akarnak tőle? Hasonlít rád.
A KÉM: Majd megpróbálják valamibe belerángatni. Azt szeretnék, ha legalább a házi adócsalójuk lenne!
A LÁNYUK: Adócsaló? Az mi?
A KÉM: Micsoda idők. Te már nem is emlékszel ilyesmire, igaz? Az adócsaló földönkívüli, egy beszélő kutya. Egy robot. Kék bőre van és piros haja.
A LÁNYUK: Honnan veszed, hogy kék a bőrük? Te se láttál még soha adócsalót.
A KÉM: Igazad van, lehet, hogy csak kitaláltam őket. Amíg aludtam, egy pici földgömbbel álmodtam. Láncra volt fűzve és a te nyakadban lógott.
A LÁNYUK: Szóval lestél? Csak tettetted az alvást! (Elérzékenyülve.) Milyen jó, hogy ide kerültél hozzánk. Tudod, hogy én is földgömbről álmodtam? Csakhogy az nagy volt, és ronda. Olyan színű, és úgy kigúvadt, mint a Posztor Kati szeme. Háromszög alakú állványba volt befogva.
A KÉM: Bírom a humorod. Csak nehogy egyszer a testőrök is meghallják. Vagy egy pap.
A LÁNYUK: Összeházasodjunk?
A KÉM: Segítene az rajtad?
A LÁNYUK: Nekem nincs szükségem segítségre.
A KÉM: Pedig az álmaidba valaki belenéz.
A LÁNYUK: Amikor meg te aludtál, én néztelek téged.
A KÉM: Az azért érdekelne, hogy ki az ott az apádékkal.
A LÁNYUK: Nem mindegy? Akitől félni szeretnének. Meg akit megverettek. Én nem félek tőled.
A KÉM: Azt mondod, hasonlít rám?
A LÁNYUK: Akár te is lehetnél. De szerencsére az valaki más ott velük.
A KÉM: Ebben biztos lehetek?
A LÁNYUK: Igen. Már ők sincsenek ott. Elmentek.
 

10. jelenet
Üres, visszhangos terem.

Munkások ócska fa és vasbútorokat cipelnek bele. Bort, sört, nyitnak. Vaslábak tologatása a betonon, italtöltés, halk káromkodás.
 

I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Hát akkor ide figyeljetek!
A KÉM: Mi van már megint? Nem elég mára, ami eddig történt?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Csinálhatok néhány képet? (Fényképez.)
A KÉM: Mért fényképezel, kinek kémkedsz, te gyökér?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Csakis magamnak. Ő az egyetlen hatalom, akitől nem félek.
A KÉM: Hagyd már ezt a dumát! Tulajdonképpen mit akartok még tőlem?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Úgyse sikerül. Nyilván ki fogsz kosarazni minket. Azt szeretnék, ha legalább a a csendestársunk lennél! Többet nem hiszem, hogy követelhetnénk.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (éllel): A csendestársunk? Az mi?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Micsoda idők. Te már nem is emlékszel ilyesmire, igaz? A csendes társ egy beszélő aranyhal. Akit vissza kell dobni a vízbe. Piros pikkelyei vannak és sárga a hasa. Földönkívüli, akire a vízen a körök készítését bízták.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Honnan veszed, hogy neki piros pikkelyei vannak? Te se láttál még soha csendestársat.
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Igazad van, lehet, hogy csak kitaláltam, milyenek. Egész éjjel egy megfeketedett rézpénzről álmodtam, ami beszorult két fogam közé. Olyan ízű volt, mint a Posztor Kati szőre. Háromszög alakú csillagok táncoltak a szemem előtt.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Egyszóval álmodban megvert az asszony.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Bírom a humorod. Csak nehogy egyszer a feleséged is meghallja.
A KÉM: Szóval mik azok a papírok ott az asztalon?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Ha nem bántunk meg, az adásvételi szerződések.
A KÉM: Attól függ, miről szólnak. Mert tönkrement cégeket nem szívesen veszek.
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: De Pistám, mit gondolsz te rólunk?
A KÉM: Még nem tudom, mit gondoljak. Különben nem Pistának hívnak.
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Csakugyan? Meg mertem volna esküdni.
A KÉM: Ne esküdj fölöslegesen.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (unottan): Mi van, hittan vizsgára készülsz?
A KÉM: Dehogy, csak nem szeretem, ha becsapnak.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Hogy tudnánk mi becsapni téged?
A KÉM: Lehet, hogy te nem tudod, de a társaidnak biztos volt ma már egy-két ötletük.
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ (sietve): Akkor igyunk a szerződésre.
A KÉM: Az nem elég. Kössünk vérszerződést, akkor hinni fogok nektek.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Ha vért látok, rögtön elájulok.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Hívjuk be az egyik testőrödet helyetted?
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Ti nem is szóltok semmit? Belementek ebbe a baromságba?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Mért lenne ez baromság? Ősi magyar szokás.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Ne veszekedjetek már a vendég előtt! Rossz előérzetem van, álmomban párzó kék kutyákat láttam, és amikor fölébredtem, döbbentem rá, hogy az az ég az ózonlyukkal.
A KÉM: Elég volt a mellébeszélésből. Szerződést köttök velem, vagy megijedtek egy kék kutya véres nyelvétől?
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Véres a nyelve?
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Ki vagy te tulajdonképpen és mit akarsz tőlünk?
A KÉM: Én nem vagyok senki, és nem akarok tőletek semmit. Inkább ti akartok tőlem valamit.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Ők valakit vártak. Nem senkit.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Ördögöt festettünk a falra?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Inkább angyalt, nem?
A KÉM: Én semmit nem akarok tőletek, de a valami is megteszi.
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Már elfelejtem a dolgokat, mire megtörténnek, az a cégünk jelmondata. És ennek köszönhetően tettük olyan kiszámíthatóvá és biztonságossá a viszonyokat városunkban, sőt egész megyénkben. Most mégis valami olyasmi történt, amire nem lehetett elsőre számítani, és aminek örülnünk kell, teljes szívünkből örülni.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Miről is beszélsz?
A KÉM: A jelmondatokról. Nos, nekem más a jelmondatom. A bizalom a véren alapszik. Azért még nem vagyok vámpír és kék aranyhal sem.
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Behoztak, mert gyanúsan viselkedtél. Áthoztak az irodánkba, mert gyanúsakat beszéltél. Továbbhoztunk a feleségeinkhez, mert rájöttünk, hogy ki vagy. Áthoztunk ide, mert rájöttél, hogy kik vagyunk. Most már jó lesz, ha csakugyan színt vallasz. Szeretnénk, ha legalább egy saját revizorunk lenne!
A KÉM: Remélem, nem hiszitek azt, hogy meg tudtok ölni? (Gúnyosan nevet.)
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Meg tudnánk, de nem akarunk. Bízunk benned. Szükségünk van rád. Hogy csináljuk?
A KÉM: Mit?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Hát a vérszerződést. Van a kocsimban egy vércukormérő szerkentyű. Az jó lesz?
A KÉM: Dehogy.
 
 
10. jelenet
Kényelmes szoba a III. család házában.

I. FELESÉG: Te, idenéz már! (Horkolás hallatszik.)
II. FELESÉG: Ez már megint alszik? Minek bámulod ennyire? Azt hiszed, akkor történik valami? Szerelmek csak a filmekben vannak.
I. FELESÉG: Hagyd már ezt a dumát! Nem ismerős neked a srác?
II. FELESÉG: Tudod, hogy én nem emlékszem soha senkire. De azt azért tudom, hogy ez a revizor. Vagyis az új társtulajdonos. A Negyedik Ügyvezető Igazgató.
I. FELESÉG: Biztos, hogy ő az? Ez nem az a gyerek innen a...
II. FELESÉG (közbevág): Dehogy! Hiszen az sántít egy kicsit.
I. FELESÉG: Épp ez az! Nem látod, hogy sántít?
II. FELESÉG: Álmában?
I. FELESÉG: Aki igazán sánta, az álmában is sántít.
III. FELESÉG (kacarászva bejön, a többiek pisszegnek): Mi van már megint? Ez meg mit keres itt? Épp az előbb táncoltam vele.
I. FELESÉG: Már egy órája alszik.
II. FELESÉG: Még horkol is. (De horkolás épp nem hallatszik.)
III. FELESÉG (megdöbbenve): Az lehetetlen. Menjetek ki. Én majd fölébresztem, és beszélek a fejével.
I. FELESÉG: Le akarod vágni a fejét?
III. FELESÉG: Nem is rossz ötlet. Vagy legalább a haját, hátha abban van az ereje.
II. FELESÉG: Vagy a púpját leemelni róla, mint valami parókát.
III. FELESÉG: Na menjetek, menjetek, menjetek!(Kimennek.)Pistike, ébresztő!
A KÉM: Nem vagyok Pistike.
III. FELESÉG: Csakugyan? Meg mertem volna esküdni.
A KÉM: Ne esküdj fölöslegesen.
III. FELESÉG: Mi van, hittan vizsgára készülsz?
A KÉM: Dehogy, csak nem szeretem, ha becsapnak.
III. FELESÉG: Hogy tudnánk mi becsapni téged?
A KÉM: Lehet, hogy te nem tudod, de a férjeiteknek biztos volt ma már egy-két ötletük.
III. FELESÉG: Akkor igyunk a szerződésre.
A KÉM: Az nem elég. Kössünk vérszerződést, akkor hinni fogok nektek.
III. FELESÉG: Velem is? Ha vért látok, rögtön elájulok.
A KÉM: Hívjuk be az egyik testőrödet helyetted?
III. FELESÉG: Nekem nincs is saját testőröm.
A KÉM: Különben a vérszerződést nem szó szerint értettem.
III. FELESÉG: Vagy úgy. Azt hittem, téged csak a pénz érdekel. Levegyem a szoknyámat? (Hallani, ahogy leveszi a ruháit.)
A KÉM: Naná. Különben várj! Mit gondolsz rólam, hogy valami szélhámos vagyok? Csaló? Mernék én akkor a szemedbe nézni? A férjeitek nem számítanak, de neked például.
III. FELESÉG: Te így se nézel soha a szemembe. Most akarod, hogy melléd bújjak, vagy nem?
A KÉM: Ha már így levetkőztél.
III. FELESÉG (bebújik a kém mellé): Milyen jó, hogy ide kerültél hozzánk. Tudod, hogy én is földgömbről álmodtam?
A KÉM: Hagyjatok már békén a földgömbjeitekkel.
III. FELESÉG: Segítene az rajtad?
A KÉM: Nekem nincs szükségem segítségre.
III. FELESÉG: Hanem mire?
A KÉM: Feleségül szeretném kérni a lányodat.
III. FELESÉG: Vigyed, a tiéd. Nekem nem fog hiányozni. (Közben nehézkesen a kém fölé henteredik.) Megmasszírozzam a hátad?
 
 
11. jelenet
Az előbbi épület közelében egy földúton.

Szél fúj, éjszakai bagoly huhog. Távolról olcsó zeneszó hallatszik.
 
I. RENDŐR: Te, figyelj, odanéz már! (Lépések zaja, aztán mintha valaki fölülne egy biciklire és elhajtana egy pocsolyás úton.)
II. RENDŐR: Mi van már megint? Minek figyelsz annyira? Azt hiszed, rád tartozik, ami történt? Jobb, ha semmit nem látsz.
I. RENDŐR: Hagyd már ezt a dumát! Nem ismerős neked ez a srác?
II. RENDŐR: Miféle srác?
I. RENDŐR: Ott a biciklin.
III. RENDŐR (előlép a sötétség hangjai közül): Igen, jól láttátok. A revizor az. De senkinek egy szót se.
II. RENDŐR: Csakhogy én tényleg nem láttam semmit. Különben is tudhatod, hogy én nem veszek észre soha semmit. Rám nyugodtan lehet kényes feladatot bízni. Rendőr vagyok.
I. RENDŐR (értetlenül): Ez nem az a gyerek innen a...
III. RENDŐR: Már mondta, hogy semmit se látott.
I. RENDŐR: Túl sötét van itt.
III. RENDŐR: Túl világos.
II. RENDŐR: Vajon hová mehetett?
I. RENDŐR: Kicsoda?
II. RENDŐR: Hát ő. A revizor. Az a gyerek innen a szomszédból.
III. RENDŐR: Most az két ember vagy egy?
I. RENDŐR: Kicsoda?
II. RENDŐR: Persze hogy kettő.
III. RENDŐR: Szerintem meg egy. Ahogy mi most hárman vagyunk.
II. RENDŐR: Mi van, hittan vizsgára készülsz?
I. RENDŐR: Nem látjátok? Ott jön a másik. (Részeg dülöngélés hangjai a távolból.)
II. RENDŐR: Ez ugyanaz, csak valamiért visszajött.
III. RENDŐR: Ez tényleg egy másik. Ketten vannak. Szólnom kell a főnöknek, mielőtt valami nagy baj nem kerekedik... (Mondat közben elrohan.)
I. RENDŐR: Képzelődés az egész.
II. RENDŐR: De ki képzeli?
 
 
12. jelenet
Bent az épületben.

Egy távolabbi szobából zeneszó hallatszik.
 
I. FELESÉG: Te, figyelj, idenézz már.
A KÉM: Mi van már megint? Mért nem hagysz már aludni? Vagy nem te jártál itt az előbb?
I. FELESÉG: Nem is tudsz minket megkülönböztetni? Nézd meg az én mellem. Kemény. Az övé meg lóg, mint a Posztor Katié.
A KÉM: Ki a fene az a Posztor Kati? (Enyhén émelyegve:) Meztelenre vetkőztél? Ki kért meg rá?
I. FELESÉG: Hát a férjem.
A KÉM: Mi a fenét akartok tőlem mindannyian?
I. FELESÉG: Hogy jót írj a jelentésedben.
A KÉM: Mondd meg a férjednek, hogy nem is írok semmilyen jelentést. Megnyugodhattok.
I. FELESÉG: Akkor rám nincs is szükség? Felöltözzek?
A KÉM: Nem jöttél még rá, hogy nem érdekelnek a nők?
I. FELESÉG: Te buzi vagy?
A KÉM: Dehogy, a férfiak is hidegen hagynak.
I. FELESÉG: Akkor most felöltözzek vagy ne?
A KÉM: Maradj, ahogy vagy. Tudod, engem legfeljebb a pénz érdekel.
I. FELESÉG: Nem vetkőzöl le te is egy kicsit?
A KÉM: Egy kicsit? Azt lehet. Nézd, például leveszem a bal kezemet. (Zajok, mintha valaki pulóvert venne le.)
I. FELESÉG (ijedten és idegesen kapkodja a levegőt, zihál): Mit csinálsz?
A KÉM: Akarod, hogy levegyem a fejemet is? Vagy a tiédet.
I. FELESÉG: Nem.
A KÉM: Akarsz a saját fejeddel labdázni? Vagy beállítjuk őket a sarokba, hadd csókolózzanak.
I. FELESÉG: Te nem vagy normális. Le akarod vágni a fejem?
A KÉM: Dehogy, csak egy kicsit engedni, hogy élje a saját életét.
I. FELESÉG (Ritmikusan liheg. Talán fél. De lehet, hogy izgatott): Nem is rossz ötlet. Vetkőzz tovább!
 
 
13. jelenet
Bent az épületben.

Szél fúj keresztül a házon, éjszakai csövek brummognak.
 

III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Te, figyelj, odanéz már! (Lépések zaja, mintha valaki elfutna a folyosón.)
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Mi van már megint?
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Hová tűnt a srác?
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Miféle srác?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Hát a revizor.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Én tényleg nem láttam semmit. Az előbb még ott ült.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Nyilván kiment vécére.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Dehogy! Mióta itt van, még nem láttam vécére menni.
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Bírom a humorodat. Kár, hogy a testőreim nem hallják.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Túl sötét van itt.
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Túl világos.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Vajon hová mehetett?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Most az két ember vagy egy?
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Kicsoda?
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Persze hogy kettő.
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Szerintem meg egy. Ahogy mi most hárman vagyunk.
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Szerinted most hárman vagyunk? (Részeg dülöngélés hangjai a távolból.)
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Nem. Mindegyikünk egyedül van.
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Képzelődés az egész.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: De ki képzeli?

(A részeg dülöngélés kicsit közelebbről hallatszik. Három hang:)

I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Te, figyelj!
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Mi van már megint?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Hová tűnt a szerződés?
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Miféle szerződés?
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Hát, amit a revizorral kötöttünk.
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Én tényleg nem láttam semmit. Az előbb még ott volt.

A hangok távolodnak.

I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Most csak pár vércsepp van itt az asztalon.
(A részeg dülöngélés elhal.)
I. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Ezek mi vagyunk.
III. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Elszökött, és minden papírt magával vitt. Szólnom kell a főnöknek, mielőtt valami nagy baj nem kerekedik... (Mondat közben elrohan.)
II. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Akkor hát mégsem vagyunk egyedül.
 
 
14. jelenet
Cukrászda. Másnap délelőtt.

Három feleség ül a cukrászda márványasztala mellett. Az egyik a jelenet közben néha odább tolja az üvegpoharát. A másik csámcsog. A pincérnő hangja: "Kérek két szimplát. A hármas fizet." Háttérben kávéfőző gép dolgozik.
 
I. FELESÉG: Odanézzetek csak! (Kintről autó megállása, ajtócsapkodás szűrődik be.)  
II. FELESÉG (abbahagyja a csámcsogást): Mi van már megint?
I. FELESÉG: Nem ismerős nektek ez a lány?
III. FELESÉG: Miféle lány?
I. FELESÉG: Akit a taxiból kiszállt.
III. FELESÉG: Tudod, hogy én nem emlékszem soha senkire. De a lányomat azért megismerem.
I. FELESÉG: Le merem fogadni, nem tudod, hová megy.
II. FELESÉG (újra csámcsogva): Sántít egy kicsit?
III. FELESÉG: Lányok, mit csináltok itt velem? Ti tulajdonképpen kinek az oldalán álltok? (Hallani, ahogy cigarettára gyújt.) Azt hiszitek nem tudom, hová megy a lányom? A revizor után akar szökni.
I. FELESÉG (ábrándosan): Úgyse sikerül. Nyilván nem történik semmi érdekes ma sem. Az egész megyében évek óta egy nőt el nem loptak. Nem volt egy kiadós családi verekedés, vagy nemi erőszak, de még tiltott magzatelhajtás sem. Ha legalább egy házasságszédelgőnk volna!
III. FELESÉG: Komoly az ügy! Nincs házasságszédelgőnk, és nem lehet tudni, hová szökött a revizor. Illetve a két revizor, mert azt hiszem egyértelmű, hogy ketten voltak. Ha nem akarnám kímélni a rendőreinket, azt mondanám, egy szervezett bűnbanda. Titeket is felültettek. A lányom persze nem utazhat el. Az embereink ott várják az állomáson, és majd szelíden hazairányítják. De még csak nem is ezért vagyok itt. Igazából azért kéredzkedtem az asztalotokhoz, mert egy igen kellemetlen hírt kell közölnöm: revizor jön hozzánk.
I. FELESÉG: Revizor? Az micsoda?
II. FELESÉG: Észre se vettem, hogy idekéredzkedtél.
III. FELESÉG (elneveti magát): Egyszóval elégedettek vagytok a tréfánkkal? Szerintetek jól sikerült?
II. FELESÉG: A tréfánkkal? Szerinted megvalósult belőle valami? Nem inkább minket tréfáltak meg? Téged, aki a hátát masszíroztad, meg téged, aki a levett fejével labdáztál. A revizor, hát az egy férfi. Kihallgattam a beszélgetéseteket.
I. FELESÉG: Mintha megéreztem volna! Egész éjjel két nagy ronda füllel álmodtam. Akkorák voltak, mint két elefánt egymáshoz érő két füle. És csak csüngtek, csüngtek, lehetetlenség volt félrehajtani őket az útból.
III. FELESÉG: Én meg felébredek hajnalban, lebotorkálok az emeletről a konyhába, és a nappaliból meghallom az ő hangját.
II. FELESÉG: Miféle ő?
III. FELESÉG: Hát nem te, nem is én, nem is ő. Hanem a revizor. Aki akkor már rég el is tűnt. Telefonált. Legalábbis gondolom, hogy telefonált. Először azt hittem, hogy az anyjával beszél, hogy így megúgy, hogy igenis, hogy természetesen. Aztán azt, hogy a főnökével, hogy alázatosan, meg hogy hálás köszönetem, aztán azt hittem, őt is zsarolják, hogy ott leszek, meg a fekete táskám lesz nálam. Letette a telefont, és bejött a konyhába. De addigra már nem ő volt, hanem a férjem.
I. FELESÉG: Förtelmes látvány lehetett hajnalban.
III. FELESÉG: Mint egy beszélő kutya. Egy robot. Kék volt a bőre és piros a haja. Mint egy földönkívüli, akit ide száműztek.
II. FELESÉG: Revizor inkognitóban, titkos utasítással.
I. FELESÉG (megsértődik): Ti a bolondját járatjátok velem. Tényleg kék volt a bőre?
III. FELESÉG: Ne idétlenkedj már! Igazad van, lehet, hogy csak álmodtam az egészet, sose merészkednék le éjjel az emeletről. De a férfiakat megtréfáltuk.
I. FELESÉG: Hogyan?
II. FELESÉG: Úgy, hogy elértük, ők kérjenek rá, hogy megcsaljuk őket.
I. FELESÉG: Titeket is erre bíztattak azok a szemetek?
II. FELESÉG: Nem, de amit az egyikünktől kér valamelyikük, azt mindegyikünktől kéri mindegyikük.
I. FELESÉG: Te tényleg hallgatózni szoktál?
II. FELESÉG: Én figyelek a testőreikből, meg a kandallólyukból, meg a kocsijuk légkondicionálásából, meg a büdös zoknijukból, meg az ágyba hozott pálinkából.
I. FELESÉG (elsírja magát): Én meg azt hittem, hogy ez egy jó este volt. Elegem van abból, mikor bohócot csináltok belőlem, és a szemem láttára röhögtök ki. Meg abból, amikor gyengédek vagytok velem.
II. FELESÉG: Én azt hiszem, el fogok válni.
III. FELESÉG: Én is.
I. FELESÉG (abbahagyja a hüppögést): Akkor megegyeztünk?
II. FELESÉG: Fizetek!
A PINCÉRNŐ (a távolból kiáltja): A számla már rendezve.
III. FELESÉG: Ki szórakozik?
I. FELESÉG (idétlenül fölröhög): Itt minket folyton becsapnak.
 

15. jelenet
Vasútállomás.

Jegypecsételés, vasúti tolatás hallatszik.

I. RENDŐR: Te, figyelj, odanéz már! (Nyílik a váróterem ajtaja.)
II. RENDŐR: Mi van már megint? (Lépések közelednek.) Mit bámulsz, mintha tévét néznél? Azt hiszed, jön valaki? Akkor rosszul látsz. Szökések csak a filmekben vannak.
I. RENDŐR: Hagyd már ezt a dumát! Nem őrá gondolok. Hadd fusson a kicsike, ha annyira akar. Majd ráébred, hogy nincs hová mennie, és akkor visszajön. Vagy ha vissza se jön, akkor még jobban jár. Hanem figyelj, nem ismerős neked ez a srác?
II. RENDŐR: Miféle srác?
I. RENDŐR: Aki ott ül.
II. RENDŐR: Tudod, hogy én mindenre és mindenkire pontosan emlékszem.
I. RENDŐR: Ez nem az a gyerek innen a szomszédból?
II. RENDŐR: Hasonlít rá.
I. RENDŐR: Most akkor két ember vagy egy?
II. RENDŐR: Szerintem egy. Ahogy mi most hárman vagyunk.
III. RENDŐR (odalép hozzájuk): Mi van, hittan vizsgára készülsz?
II. RENDŐR: Csak észrevettem, hogy jössz.
I. RENDŐR: Szóval ki ez?
II. RENDŐR: Az a fiú nem lehet, hiszen már hónapokkal ezelőtt meghalt.
I. RENDŐR: Gondolod?
II. RENDŐR: Mi az, hogy gondolom? Ne csinálj úgy, mintha nem tudnál róla!
I. RENDŐR: Az egész megyében évek óta egy autót el nem loptak. Nem volt egy kiadós verekedés, egy késelés, de még egy baleset sem.
III. RENDŐR: Ha legalább egy adócsalónk lenne!