Virágvasárnap
 

Schéner Mihálynak 
 
 

Kedves Mihály,
köszönet csendéleteidért,
hisz oly kevés a csend,
oly kevés az élet,
köszönet virágaidért,
hisz oly virágtalan a világ.

 
 
Mennyit lótottam, mennyit
futottam, és sohase
mondhattam az ottra,
hogy itt van, futottam,
és oly kevésre futotta,
csak vetettem,
sohase vétettem, de
soha is arattam,
izzik a betonpallat alattam,
pedig azért vagyok,
hogy virág nőjjön
a szemeimben.
Tulipán, nárcisz, jácint,
tulipán, nárcisz, jácint.

Lásd, a szivem játszik,
mint játszik
a semmiben Isten,
és csak abból látszik,
hogy van, mert megver,
és csak abból látszik,
hogy nincs, mert kincs.
Lehunyom szemem: látom,
kinyitom szemem,
csak szivárvány,
játszik szinei alatt
a szivem árván.
A világban járván
nem járvány
dönt le, de ármány.
Pedig azért vagyok,
hogy virág nőjjön
a szemeimben.
Tulipán, nárcisz, jácint.
Tulipán, nárcisz, jácint.