Ködös téli éjszakán
 

kocsmaszagú idegennel a bőröm
alatt megyek haza az imbolygó
ködös éjszakában nem csodálkoznék
ha most önmagammal találkoznék
az üres kabátujjként lötyögő
sötét utcában ahol hirtelen
szikrázva összeér bennem mint rosszul
szigetelt elektromos vezeték múlt
és jelen lepergett évek avarát zörgetve
caplatok haza magamra zárom az ajtót
megkezdem életem hátralevő részét
míg nem jön egy angyal hogy elzárjon
végre mint idegesítően csepegő vízcsapot
 
 

Gátszakadás
 

kifeküdt ágy meszesgödrében ébredek
elhidegülve álmaimtól
tudatom jéghideg falára
a félelem jeleket karistol

kételkedés a hit fürdővize
olykor érzem a fürdető kezet
tudom nem vagyok egyedül
használhatom a szívemet

szomorú minden beteljesülés
kifosztja megöli a vágyat
elmégy a világ mint átszakadt
gáton a víz zúdul utánad