Új Forrás - 2002. 6.sz.
 
JÓNÁS TAMÁS
 
 
A szél velem
 

nem akarok semmiben sem hinni
olcsó bortól részegedni csak
nem akarlak magammal átvinni
a halálon vigyed csak magad
semmi közöm nincsen hozzád többet
megerősített a közönyöd
mosolyogva fogadom ha jönnek
testem tépni komor ördögök
én jó voltam az isten látott engem
az ő igazságától szédülök
ne adj többé soha semmit nem nem
nem kérek semmit és nem köszönök
elvonulok csillagkoronámmal
nem várnak rám mégis megérkezem
nincs már időm arra se hogy bánjam
bűneim szertefut a szél velem

 
 

mire való?
 

enyém a világ - mit kezdjek vele?
pedig ideje lenne már pedig ideje
az egek megnyíltak nekem - minek?
nem mutathatok semmit senkinek
ég a tűz bennem olthatatlanul
táplálja de nem szólít az Úr
az elhanyagolt kerthez hasonlítható
zűrzavar bennem mire mire is való?
szeretek valakit szeretek valakiket
minek minek minek minek minek minek?
arcomról az árnyakat ki tünteti el?
nem érdekel nem érdekel nem is érdekel
hatalmas szörny vagyok a pokol se fogad be
beleülök a csillogó ördögfogatba
mindegy hova visz visz-e valahova
nem akarok megérkezni úgysem soha soha soha