Az őszirózsás forradalomban győztes erők a Budapesti Tudományegyetemre is igyekeztek kiterjeszteni a hatalmukat. A támadások az egyetem autonómiája körül bontakoztak ki. Az európai egyetemek önrendelkezési jogának a középkor óta része volt, hogy a karok demokratikus szavazással választották és hívták meg a tanárokat. Az ősi szokásjog azt a célt szolgálta, hogy az oktatókat ne a politikai széljárás és erőviszonyok, hanem tudásuk, szakmai rátermettségük alapján válasszák ki. Ezért az egyetemek féltékenyen őrködtek autonómiájuk fölött. A magyarországi egyetemeken is ugyanez volt a gyakorlat. Kunfi Zsigmond, a Tanácsköztársaság majdani közoktatási népbiztosa, 1919. január 22-étől Károlyi Mihály kormányának szociáldemokrata közoktatásügyi minisztereként mindent elkövetett, hogy elvtársai- és saját szájíze szerint reformálja meg az egyetemet, saját embereit juttassa katedrához. Elsősorban nem a professzorok szakmai színvonala, hanem világnézetük ellen volt kifogása. Az egyetem közvetlenül nem vett részt politikai küzdelmekben, de érezhetően nemzeti alapon állt. Ez egyebek közt abban is megnyilvánult, hogy Beöthy Zsolt a bölcsészkar megbízásából szózatot szerkesztett Magyarország területi integritása védelmében. Kunfi a jogi karon indított támadást. Három lépcsőben, a kar megkérdezése nélkül nevezett ki tanárokat, köztük Rónai Zoltánt, Varga Jenőt és Ágoston Pétert, a kommün leendő népbiztosait, Vámbéry Rusztemet, és Jászi Oszkárt. Kunfi január 25-én, felháborodástól izzó légkörben, a jogi kar után a bölcsészeti karra nevezett ki tanárokat a kar megkérdezése nélkül. Beöthy Zsolt, az esztétika tanára nyugalomba vonult és Babits Mihály lett az utóda. Babits tudása előtt mindenki meghajolt, de a formai feltételeknek nem felelt meg, nem volt meg a kinevezéshez szükséges doktori címe. A kinevezettek között volt még Révay József, Lukács György, valamint "egyetemi rendes tanszéket kap a bölcsészeti karon dr. Fülep Lajos, a községi iparrajziskola ideiglenes tanára és Fogarasi is, akik eddig szintén esztétikával foglalkoztak."¹
     Alexander Bernát és Beöthy Zsolt 1918 ősze óta igyekezett Fülepet kineveztetni egyetemi tanárnak. (Alexander már 1913-ban, Zambra Péter nek, az olasz tanszék professzorának elhunytakor szerette volna megszerezni neki a megüresedett katedrát.²) Alexander és Beöthy 1918-as kezdeményezéséről bővebbet nem tudunk. Nem tudjuk, hogy kapcsolatban volt-e vele a Pesti Napló 1918. november 17-i cikke, amely Fülepet hiányolta az egyetemről.³ Fülep neve, mint lehetséges egyetemi tanáré, ekkor került szóba először a nyilvánosság előtt. Nem véletlen, hogy éppen Hatvany lapja foglalkozott a témával. Hatvany élénk figyelemmel kísérte az egyetemi és a tudományos életet - alighanem szeretett volna egyetemi tanár lenni -, a legtöbb egyetemi reformmal kapcsolatos hírről kifejtette véleményét.⁴ 1919. január 16-án Hatvany Beöthy és a többi nyugdíjazott tanár védelmére kelt, majd felsorolta, hogy kit szeretne az egyetemen látni: Fülep nincs köztük.⁵ A január 26-i Pesti Napló egy névtelen cikkírója (osztom F. Csanak Dóra véleményét, hogy Hatvany burkolózott névtelenségbe) az autonómia semmibevevésén háborgott. Erre a kinevezett tehetségtelenek miatt volt szükség - mondja -, akiket az egyetem egyébként nem fogadott volna el. Nem elég, hogy ki mindenkit neveztek ki, de ráadásul még milyen tanszékre. Fülep kinevezése mellett sem megy el szó nélkül: "Fülep Lajos - akit személy szerint is nagyrabecsülök - jó essayt írt kettőt-hármat, zsurnalisztának is bizonyára kitűnő - de mért lett professzora a filozófiának?"⁶ Az újsághír megjelenésekor Fülep Rómában tartózkodott diplomáciai szolgálaton, s Gábor Zsuzsannától, leendő második feleségétől értesült róla, hogy neve szóba került a kinevezendő egyetemi tanárok között.⁷ Február 9-én kelt levelében Gábor Zsuzsanna arra panaszkodott, hogy az újsághír fölröppent, de azóta nem történt semmi. S valóban, még az is bizonytalan volt, hogy Fülep melyik tanszékre kerül: "Ők (Lesznai Annáék - B. A.) az olasz tanszékről beszélnek[...] Az újságok pedig művészet-történeti és philosophiai tanszékről írtak Magával kapcsolatban." - írta leendőbelije. Gábor Zsuzsanna soraiból arra következtethetünk, hogy Lesznai Annáék, s főként bizonyára férje, Jászi Oszkár - akinek fiumei kormánybiztosságát is köszönhette - szorgalmazta Fülep kinevezését. A kinevezés azonban, feltehetőleg taktikai okokból, a nagy felháborodás miatt késett. Sőt, a Népszava, a szociáldemokraták, tehát Kunfi pártjának a lapja, a hírt már másnap alaptalannak minősítette.⁸ Az egyetem nem hátrált meg, nem nyugodott bele évszázados jogai megcsorbításába, nem akarta felesketni a kinevezetteket. Fontos megjegyezni, hogy nemcsak a "vaskalapos", "reakciós" professzorok tiltakoztak, hanem Somló Bódog és Pikler Gyula, a Társadalomtudományi Társaság két alapító tagja is.⁹ Válaszul Kunfi 1919. február 2-én felfüggesztette az egyetem autonómiáját, s élére leghűségesebb szövetségesét, Jászi Oszkárt nevezte ki kormánybiztosnak. Jászit, akit a jogi kar megkérdezése nélkül korábban egyetemi tanárnak nevezett ki. Olaj volt a tűzre, hogy a miniszter pár nappal korábban megígérte az "egyetem autonómiáját a legmesszebbmenő módon védő törvény mihamarabbi megalkotását."¹⁰ Kunfi intézkedései, szószegése, óriási "népfrontos" felháborodást keltett.¹¹ Értelmiségi körökben ez volt akkor a beszédtéma. Az Alkotó Művészek és Tudományos Kutatók Szövetsége nevében az Otthon körben vitát is rendeztek róla.¹²
     A Rómából hazatérő Fülep kényesebb ízlésű volt, hogysem ilyen módon és ilyen áron legyen egyetemi tanár. Nem rejtette véka alá, hogy tudása, műveltsége alapján megilleti őt az egyetemi katedra, de ilyen formában nem kellett neki. Ránk maradt egy erősen vázlatos, alig központozott feljegyzése erről az időszakról: "mialatt Rómában voltam, jelent meg egyetemi tanári kinevezésem; Károlyi-éra idején tiltakoztam, hogy autonomia sérelmével történjék; [...]hazajövet szabályszerű kinevezést nem kaptam; húzódott a dolog; Egyetemen kormánybiztos: megmondtam, nekem csak úgy kell, ha kar hív meg."¹³
     Nem tudjuk, hogy a "kinevezettek" közül még kit aggasztott ennyire az egyetemi autonómia megsértése. Mai ismereteink alapján úgy tűnik, hogy nem sokukat. Jászit elégedett vigasz töltötte el.¹⁴ Benedek Marcell úgy gondolta, hogy tanít, amíg lehet.¹⁵ Turóczi-Trostler József egészen más okból habozott elfogadni a megbízást. Benedek Marcellel osztotta meg kétségeit: "nem lenne-e jobb félreállni? Mert ha a rendszer megbukik, örökre vége egyetemi karrierünknek."¹⁶ Babits sem finnyáskodott: örömmel foglalta el a katedráját.¹⁷ A kinevezés addig-addig húzódott, míg kitört a Tanácsköztársaság. Gábor Zsuzsanna még március 22-én is azt írta neki, hogy "A Maga ügyéről ismét azt hallottam, hogy meg lesz mindenkié, kivéve talán L.-t"¹⁸. (Feltehetőleg Lukács Györgyről van szó.)
     Március 21-e után a kommunisták újult erővel láttak hozzá az oktatási reformhoz. Két nappal a diktatúra kikiáltása után a Közoktatásügyi Népbiztosság előtt tüntető diákok és ifjúmunkások követelték a teológiai kar megszüntetését az egyetemen. Mivel a nép szava isten szava, a népbiztos meghajolt a "népakarat" előtt, s pár nap múlva bejelentette, hogy az 1918-1919-es tanév végén a hittudományi kar meg fog szűnni.¹⁹ A többi kart sem kímélték. A félév végét sem várták meg, évközben fogtak hozzá a tisztogatáshoz. Március 26-án a bölcsészettudományi karon húsz oktatót mentettek fel állásából, köztük olyan tekintélyes tudósokat, mint Beöthy Zsolt²⁰ és Pauler Ákos. Az elbocsátott tanárok megüresedett helyére a népbiztos április 7-én, a félév végéig átmenetileg új oktatókat bízott meg. A bölcsészet, nyelv és történeti csoportban az új oktatók a következők voltak: Varjas Sándor, Czebe Gyula, Révay József (nem Révai!), Király György, Schmidt József, Trostler József, Honti Rezső, Laczkó Géza, Alexics György, Popovics Iván, Obál Béla, Meller Simon, Antal Márk, Babits Mihály, Fogarasi Béla, Kármán Elemér, Mannheim Károly, Balassa József, Beke Ödön, Munkácsi Bernát, Benedek Marcell, Latzkó Hugó, Rózsa Dezső, Antal Frigyes, Wilde János, Osztern Salamon Pál és Fülep. Fülep hivatalos megbízása április 10-én kelt - iktatószáma: 77224/919 szám /IV. -, s Kármán [Tódor] h. csoportvezető írta alá. Megbízása az 1918/1919-es tanév második félévére szól, Dante Vita nuovajának heti egy órában való előadására, és az előadással kapcsolatos szemináriumi gyakorlat vezetésére szintén heti egy órában.²¹ Hivatalos megbízása és titulusa: "az olasz irodalom heti 2 órás előadásával megbízott előadó". Az újságokban a filozófiai és a művészettörténeti katedráról felröppent hírek hamisnak bizonyultak, végül az olasz tanszék lett az övé. Nem tudjuk, mindez hogyan történt. Több mint negyedszázaddal későbbről, 1945-ből ismerjük egy odavetett mondatát: "Nálam nem kell az olasz irodalom tudományát pártfogolni, - professzora voltam Pesten 1919-ben, s magam választottam."²² Mit értsünk azon, hogy "magam választottam"? Esetleg az említett három katedra közül választhatott? Vagy egyszerűen csak hányaveti fogalmazás? Nem tudjuk. A megbízást megkapta, de Füleptől úgy tudjuk, hogy csak egy hónap múlva, májusban kezdte meg előadásait. Késlekedése okát nem ismerjük, de mindenesetre furcsa, mert április 8-án, egy hét szünet után, újra indultak az előadások a bölcsészkaron, s például Laczkó Géza és Fogarasi Béla április 12-én illetve 16-án meg is tartotta első előadását.²³ A Vörös Újság április 9-i számában felsorolja, hogy ki mindenki fog előadni az egyetemen: Fülep nincs köztük.²⁴ Érdekes, hogy Fülep később is megfeledkezett áprilisi megbízásáról, csak a májusi kinevezését említette.²⁵
     Úgy tűnik, hogy valamilyen okból a kommunisták kezdetben nem számítottak Fülepre, nem szántak neki katedrát, vagy megfeledkeztek róla. Ugyanis a Jászi Oszkárt felváltó Dienes Pál, az egyetem politikai megbízottja, április 1-én megbeszélésre hívta az újonnan megbízandó előadókat: Fülep nem volt köztük.²⁶ Két fő kivételével ezeket a meghívottakat meg is bízták. De nemcsak őket. Az április 1-jei lista az április 7-i kinevezés napjára alaposan kibővült. Egyebek közt Varjas Sándorral, Fogarasi Bélával, Mannheim Károllyal, Antal Frigyessel, Wilde Jánossal, Füleppel. Csupa ismerős név: a vasárnaposok. Nincsenek dokumentumok a kezünkben, de ennek a bővülésnek elég prózai oka lehetett. Április 5-től a Közoktatásügyi Népbiztosságon a főiskolai oktatást irányító csoport vezetését a vasárnapos Fogarasi Béla vette át. A tudományos propaganda irányítását pedig a szintén vasárnapos Varjas Sándor.²⁷ Úgy vélem, ezek után nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy Fülep egyetemi tanári megbízásában Lukács Györgynek, és közvetve Fogarasi Bélának volt szerepe.
     Lukács György népbiztos a Közoktatásügyi Népbiztosság 1919. május 3-án kelt 88.226/1919. számú rendeletével Fülepet, az eddig megbízott egyetemi tanárt, kinevezte a Budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karán az olasz nyelv- és irodalom rendes tanárává az V. fizetési osztályba. Egyetemi professzori fizetéséről 1919. július 7-én kelt értesítés szerint május1-től kezdve "fizetésül évi 8000 K.-t, személyi pótlékul évi 2000 K.-t, háborús segélyül évi 4800 K.-t havi előleges részletekben, drágasági segélyül havi 300 K.-t, lakpénzül évi 3500 K.-t"²⁸ kapott, összesen évi 21900 koronát. A fizetési osztályba ugyan besorolták, de több forrásból is tudjuk, hogy semminemű fizetést, anyagi jutalmat nem vett fel.²⁹ A hivatalos kinevezésre tovább kellett várni, csak a Hivatalos Közlöny XXVII. 22. számában, május 22-én jelent meg. Tanári fogadalomtételre május 17-én került sor.³⁰ Amikor megbízott előadóból rendes tanárrá lépett elő, feladta állását a Külügyben, s megkezdte rövid egyetemi pályafutását. Egyetemi tanárnak kinevezték, de az egyetemi hierarchiában nem futott be karriert, nem választották be a kari tanácsba - akkori nevén bölcsészkari bizottságba - sem.
     Magától Füleptől tudjuk, hogy ezért az állásért egy lépést sem tett, pályázati kérvényt nem adott be, csak kapott egy iratot, amely értesítette a kinevezésről. Fülep vívódott, hogy elfogadja-e az állást. Református lelkésznek készült, türelmetlenül várta, hogy falura mehessen, s elkezdhesse evangelizációs munkáját a nép körében. Tudván, hogy a református lelkészi hivatás és a kommunista egyetemi katedra nehezen fér össze, tanácskozott egyházi elöljárójával, Petri Elek dunamelléki püspökkel, és Pruzsinszky Pállal a budapesti református teológiai akadémia igazgatójával. Mindketten azon a véleményen voltak, hogy az állás visszautasítását a kommunisták nyílt ellenforradalmi tettnek tekintenék, s ekkora kockázatot veszedelmes lenne vállalnia, mert a detektívek már így is figyelték, s többször jártak a lakásán. Rábeszélésükre, s gondolván, hogy a kommün napjai egyébként is meg vannak számlálva, végül elfogadta az állást.³¹ (Fülep azt állította, hogy Praznovszky Ivánnal, a Külügyminisztérium sajtóosztályának vezetőjével is egyeztette a lépését, de 1931-ben Praznovszky erre nem emlékezett.)³²
     Fülep csak májusban kezdte meg egyetemi oktató munkáját, jóllehet megbízatása április 7-én kelt. 1931-ből származó nyilatkozata szerint a kommün alatt mindössze két-három előadást tartott olasz nyelven Dantéval kapcsolatban Assisi Szent Ferencről, 6-8 hallgató előtt.³³ Évtizedekkel később azt mondta, hogy "A Dantét előző ismeretek jegyében a Fiorettiről beszélt, egész idő alatt a padok közt sétálva."³⁴
     Fülep nem volt ismert, felkapott, népszerű tanár. Saját bevallása szerint hat-nyolc diák látogatta óráit.³⁵ Összehasonlításképpen jegyzem meg, hogy Babits olyan óriási tömegnek adott elő, hogy még a folyosón is tolongtak a hallgatók.³⁶ Fülep hallgatóinak száma meg sem közelítette a Babitsét, de azon keveseknek, akik jártak az óráira, maradandó élményt jelentett, s ragaszkodtak professzorukhoz. 1962 táján - több mint negyven évvel később - is kapott levelet egy hajdani hallgatójától, aki szívesen emlékezett a ’19-es órákra.³⁷ Fülep hallgatóinak számát már eleve erősen szűkítette, hogy olaszul adott elő. Hallgatói ezért voltak leginkább fiumeiek, mert ők tudtak megfelelő szinten olaszul.³⁸ Fülepnek mindössze pár előadásra futotta az időből. Mivel nyári szemeszter nem volt, az egyetemi félév hamarosan véget ért, ő befejezte előadásait, s elment nyaralni. Augusztusban, amikor a kommün bukása után hazatért, már nem volt katedrája: az új kurzus érvénytelenítette a diktatúra alatti kinevezéseket. Mivel az egyetemnek sem magántanára, sem más alkalmazottja nem volt, igazolásával nem törődtek.³⁹
     Végül meg kell vizsgálni, hogy mennyiben volt ez politikai, s mennyiben szakmai jellegű kinevezés. A kommün bukása után Babits azzal védekezett, hogy az ő kinevezése nem lehetett politikai jellegű, hiszen Lukácsék tudták róla, hogy nem kommunista, mert visszautasította a kommunista pártba való belépést, s mégis kinevezték.⁴⁰ Ha elfogadjuk Babits logikus érvelését, azt kell mondanunk, hogy ezek szerint Fülep kinevezése sem volt politikai jellegű, mert Lukács tudhatta, hogy Fülep miként vélekedik a kommunizmusról. S ebben van is némi igazság. Viszont Molnár Kálmán pécsi jogászprofesszor érveiben is van igazság, aki 1931-ben, Fülep pécsi egyetemi habilitációja körüli huzavona idején azt mondta: ha a kommunisták nem érezték volna a magukénak, nem nevezték volna ki. A kinevezettek kétségkívül szakmailag kiváló tudósak voltak, de ezen kívül mindannyian "haladók" is. Horváth János - 1908 óta az Eötvös Collegium tanára - szakmailag legalább olyan kiváló volt, mint a kinevezettek, mégsem lett egyetemi tanár. Aligha tévedünk, hogy ebben közrejátszott konzervatív világnézete is. Ellenpéldának pedig vegyük Szekfű Gyulát. Vitathatatlanul kitűnő történész, de kinevezéséhez bizonyára hozzájárult 1913-as nem nacionalista könyve, A száműzött Rákóczi is. Pár évvel később, a már konzervatív Szekfű ezt ki is fejti a Három nemzedékben, de kinevezésekor még "haladó" volt. Bizonyosnak látszik azonban, hogy az egyetemen nem volt olyan éles politikai küzdelem, mint máshol. Legalábbis az ideológiai munka nem szorította teljesen háttérbe a szakmai munkát. A májusra teljesen apolitikussá váló Babits sehová máshová nem, de az egyetemi értekezletekre hajlandó volt eljárni. Még július 2-án is részt vett kari ülésen, sőt július 22-én felszólalt a Tanítóképző Főiskola tantervértekezletén.⁴¹
 

Válása Erdős Renée-től

Erdős Renée második gyermekükkel, Veronikával volt várandós, amikor 1918. április 7-e táján, a szülés előtt, Fülep elköltözött a családjától.⁴²  Fülep egész élete talán legkíméletlenebb lépésének közvetlen előidéző okát nem ismerjük. Erdős Renée helyzetét súlyosbította, hogy a szülés után tüdőembóliát kapott, három hónapig kórházban feküdt, majd csaknem egy évig alig tudott járni.⁴³
     A válás tehát nyilván Fülep elköltözése óta napirenden volt. Gábor Zsuzsanna Fülepnek, leendőbeli férjének, 1919. január 20-án Olaszországba írt leveléből kiderül, hogy Lesznai Anna közvetített a válásban, vagy legalábbis be volt avatva a részletekbe.⁴⁴ Fülep ügyvédje, bizonyos Billitz⁴⁵, továbbította Erdős Renée "ravasz levelét" Lesznainak. A február 9-i levélből Erdős Renée válási feltételeiről értesülünk: az eddigi kiadások fedezésére 7950 koronát kér egy összegben, és ezen túl havi 600 koronát, valamint ezekre garanciát. Gábor Zsuzsanna szerint ezek a feltételek nem nehezek, az ügyvédnek mindössze az okozott némi fejtörést, hogy mi legyen a garancia. Ő pedig nem érti, hogy miért van erre szükség, hiszen az csak természetes, hogy amíg Fülepnek van, elsősorban a gyermekeiről fog gondoskodni.⁴⁶
     Fülep úgy fogalmazott tanítványainak, hogy "neki két kommunizmus kellett ahhoz, hogy el tudjon válni: 1919 és 1945".⁴⁷ Valóban, kétségkívül a Kommünnek köszönhette, hogy első házasságát fel tudta bontani. A hatályban lévő, 1894. évi XXXI. törvénycikk megengedte ugyan a válást, de az eljárási szabályok oly bonyolultak és körülményesek voltak, hogy az életközösségüket megszüntetett házasfelek nagy része kénytelen volt megmaradni névleges házassági kötelékben. Ez a lehetőség Damoklész kardjaként függött Fülep feje fölött is. Fülep többször is hamiskásan hivalkodott vele, hogy a Forradalmi Kormányzótanács XCIX. rendeletét "a házasságoknak közös megegyezéssel való megszüntetéséről" az ő kedvéért alkották, az ő problémájához igazították, a jól értesültek csak lex-Fülepként emlegették.⁴⁸ Vajon elképzelhető-e, hogy kapcsolatai révén Fülep el tudta érni, hogy az ő szája íze szerint alkossanak egy rendeletet? Nem tudjuk, hogy személyesen ismerte-e Rónai Zoltán igazságügyi népbiztost. Barátai révén azonban, ha akart, utat találhatott a törvények legfőbb őréhez. Rónai és Jászi Oszkár szabadkőműves páholytársak és barátok voltak, Fülep pedig ekkortájt bizonyíthatóan többször ebédelt a Jászi-Lesznai házaspárnál.⁴⁹ Ráadásul Lesznai Anna szívén viselte a sorsát. Elméletileg Lukács György is közbenjárhatott az érdekében, mert jelen volt a május 10-i kormányzótanácsi ülésen, amikor Rónai a házasság felbontásáról szóló tervezetet ismertette.⁵⁰ A lehetőség tehát adott volt, hogy Fülep barátai, ismerősei megpróbálják befolyásolni a rendeletalkotó folyamatot, de tőle függetlenül, a Tanácsköztársaság jogalkotásának egyik legtöbbet és leggyakrabban vitatott témája a házasságkötés és a válás volt. Fülep hiúságát legyezgette, hogy az ő kedvéért rendeletet alkottak, s ezért ezt a mítoszt ő maga is táplálta, de nyugodt szívvel kijelenthetjük: biztos, hogy nem az ő egyéni baját volt hivatva orvosolni a rendelet. A Forradalmi Kormányzótanács sietve, VIII. számú rendeletében az együttélést házasságnak nyilvánította, de érezvén, hogy túllőtt a célon, az igazságügyi népbiztos másnap visszavonta a rendeletet.⁵¹ A téma azonban napirenden maradt. A Szocialista Jogászszövetség óriási tömeg előtt, többször nyilvános vitát rendezett a kérdésről. A férfiak a feministákkal karöltve követelték a házassági kötelékek lazítását. A napilapokban rendszeresen tudósítottak ezekről a rendezvényekről, a Proletárjogban, a Szocialista Jogászszövetség lapjában pedig lépésről-lépésre nyomon követhetjük a Tervezet a házassági jogról szövegének alakulását, formálódását. A rendelettervezetet egy bizonyos Varga András dolgozta ki, a vitaesteken pedig Zilahi László, a Szocialista Jogászszövetség hivatalos lapjának, a Proletárjognak a főszerkesztője ismertette. Egyikük sem tartozott Fülep baráti, de még ismeretségi köréhez sem. Sokan jártak Fülephez hasonló cipőben, ezért a válást akkor is megkönnyítették volna, ha ő nem akart volna válni. A válást könnyítő rendelet iránti tömeges igény abból is kitetszik, hogy életbe lépése után a bíróságok feltűnően sok bontó határozatot hoztak.⁵² A szocialista forradalmak forgatókönyvéhez egyébként is ősidők óta hozzátartozik a házassági kötelék lazítása-rombolása, gyakorta a nemi szabadosság, a szabad szerelem is. A Tanácsköztársaság sem volt ez alól kivétel. A szóbeszédek és pletykák nyomán pánik tört ki, mert sokan attól tartottak, hogy bevezetik a nőközösséget.⁵³ A szabad vallásgyakorlásról április 17-én kelt rendeletet húsvétkor és a reá következő két vasárnapon a papoknak a szószékről kellett kihirdetniük. A rendelet 4. pontja kimondja, hogy "a kommunizmus, a Tanácsköztársaság, a proletárdiktatúra nem akarja és nem fogja megváltoztatni a házasságnak és családi életnek eddigi rendjét, nem akarja és nem fogja behozni a nőközösséget..."⁵⁴ A nagy papírínség ellenére két brossura - A nők kommunizálása és a szabad szerelem, valamint a Kommunizáljuk-e Zsófit? - igyekezett megnyugtatni a lakosságot. A kommunistáknak időről-időre védekezniük kellet, vagy valamilyen rejtélyes okból szükségét érezték, hogy védekezzenek, a nőközösség vádja ellen. A rejtély nyitja a kommunista mozgalom alapvető dokumentumában, a Kommunista Kiáltványban olvasható: "De ti, kommunisták, a nőközösséget akarjátok bevezetni, kiáltja felénk karban az egész burzsoázia." Marx válasza: "A kommunistáknak nem kell a nőközösséget bevezetniük, mert ez majdnem mindig létezett. A polgári házasság a valóságban feleségközösség. Legfeljebb azt lehetne a kommunistáknak szemükre vetni, hogy a képmutatóan leplezett nőközösség helyett hivatalos, őszinte nőközösséget akarnak bevezetni."⁵⁵ A rendelet és a brossurák ezt a világos beszédet voltak hivatva elködösíteni.
     A Proletárjog legelső, április 12-i számában közzétett szövegtervezet szerint a házasság felbomlik, ha "a házasfelek bármelyike az anyakönyvvezető előtt bejelenti, hogy a házasságot felbontja". Ehhez az első megfogalmazáshoz, és a többi változathoz⁵⁶ képest is, a rendelet még sokat módosult, finomodott, s végül szigorúbb lett, mint előterjesztői szerették volna. A szocialista felfogásnak - és Fülepnek is - az egyoldalú bontás felelt volna meg⁵⁷, hogy tudniillik a házasságot az egyik fél kérelmére minden bontó ok igazolása nélkül fel lehessen bontani. Ehelyett "A Kormányzótanács a rendelettervezetet azzal a módosítással fogadja el, hogy a felek kölcsönös megegyezése alapján a házasság feltétlenül felbontandó, egyébként az összes életkörülmények figyelembe vételével a házasság felbontása tekintetében a bíróság belátása szerint dönt."⁵⁸
     A XCIX. számú rendeletet május 20-án hirdették ki a Tanácsköztársaságban, és azonnal életbe lépett. Fülep állítólagos kitűnő kapcsolatai ellenére a válási tárgyalására csak két hét múlva, 1919. június 4-én került sor a budapesti központi járásbíróságon.⁵⁹ Igaz, akkor sürgősséggel tárgyalták az ügyét. Ha Erdős Renée hajlandó lett volna válni, tárgyalásra nem is lett volna szükség. Ugyanis a rendelet 1. § kimondja, hogy ha a felek, akár a bíróság, akár az anyakönyvvezető előtt közös megegyezéssel élőszóban kijelentik, hogy fel kívánják bontani a házasságukat, a bíróság a házasságot tárgyalás nélkül végzéssel, azonnal jogerősen felbonthatja. Fülepéknél éppen azért került sor tárgyalásra, mert Erdős Renée erre nem volt kapható. Automatikusan a rendelet 2. § lépett életbe: "Ha a házasság felbontását csak egyik fél kéri, a bíróság a kérelemre tárgyalást tűz és erre a másik felet is megidézi. Ha a másik fél a tárgyaláson vagy a tárgyalás előtt személyesen bejelenti, hogy a házasság felbontásához hozzájárul, a bíróság az 1. § második bekezdése szerint jár el. Ha pedig a másik fél a házasság felbontását ellenzi, a bíróság ítélettel határoz." Fülepéket nem végzéssel, hanem bírói végítélettel választották szét, tehát az alperes, Erdős Renée ragaszkodott a tárgyalás lefolytatásához. A tárgyalásnak volt egy kritikus pontja, amelyet Fülep évtizedekkel később is emlegetett: "amikor hosszú tárgyalás után ő (a nevét sohase mondja ki) visszakozott, hogy meggondolta magát, s nem akarták szétválasztani őket, [...] elszántan azt mondta: - Jó, akkor most megyek, és leugrom az emeletről. Erre aztán helyben hagyták a bontást."⁶⁰ S valóban, a végítélet a házasságot a felek "közös megegyezése" folytán bontotta fel.⁶¹
     A válás körülményeiről a Gondolat című tiszavirág életű ellenforradalmi lapból tudhatunk meg egyet s mást. A Pápua név mögött megbúvó publicista Fülepnek Szabó Dezső Az elsodort falujáról írt cikke ürügyén Fülep magánéletét és válása körülményeit teregette ki. A jólértesült, de rosszindulatú Pápua a következő mondatot adta Fülep szájába a tárgyaláson: "A nő kihasznál engemet[...] én alkotó lélek vagyok s engem a házasság meggátol jelentős munkámban."⁶² Nyers szavak, de a házassághoz való ilyen hozzáállás nem volt teljesen idegen Füleptől. Tanítványait többször óvta a házasságtól, mondván, hogy a produktív emberek házassága általában nem sikerül.⁶³ Ha tényleg ilyen, vagy hasonló formában hangzott is el Fülep kijelentése, akkor sem arról van szó, mint Lukács György esetében, aki Kierkegaard példáját követve a Mű (a Werk) érdekében szakított szerelmével, Seidler Irmával. Fülep nem ilyen mesterséges, entellektüel okok miatt hagyta el feleségét, hiszen ha a Művet féltette volna, nem nősült volna meg másodszor is. Erdős Renée nehéz természetű hölgy volt, a csalárdság és a számítás sem volt idegen tőle. Nem érzelmi, hanem inkább anyagi okokból nem akart válni. Még évtizedekkel később, a negyvenes-ötvenes években is megesett, hogy pénzért zaklatta egykori férjét. A jólértesült Pápua szerint Fülep azzal hárította el felesége pénzzel kapcsolatos aggodalmait, hogy "Én - mint az írói direktórium elnöke - életfogytig a háromezer koronás írói kataszterbe sorozom őnagyságát s abból megélhet." Pápua pontatlan. Fülep sohasem volt a Direktórium elnöke, csak május 31-étől egyik tagja. Fülepnek valóban volt beleszólása a kataszteri besorolásba, előbb a kataszteri bizottság tagjaként, később, amikor a Direktórium vette át ezt a munkát, direktóriumi tagként. Lehetetlen, hogy Fülep életfogytiglan 3000 koronát ígért volna Erdős Renée-nek, mert ebbe a kategóriába csak a klasszikusok kerültek: Babits, Gárdonyi, Herczeg Ferenc, Móricz, Krúdy. Fülep nyilván tisztában volt vele, hogy ezek közé az írók közé még ő sem tudja benyomni feleségét. Hazudni pedig sohasem hazudott! Ha Erdős Renée nem is került volna a legelőnyösebb kategóriába, egy fennmaradt publikálatlan tervezetből tudjuk, hogy igen méltányos összegre lett volna jogosult: öt évig havi 2500 koronára. (Fülep, a kataszteri bizottsági tagja, csak három évig kapta volna ugyanezt az összeget.)⁶⁴ Ez a tervezet nem valósult meg. Ellenben a Sajtódirektórium 1919. július 31-i ülésén augusztus 1-től kezdve Erdős Renée-nek havi 1680 korona fizetést utalt ki azzal a feltétellel, hogy az Írói Direktóriumnál köteles munkára jelentkezni.⁶⁵ A kiutalásban azonban aligha volt benne Fülep keze, hiszen július folyamán nyaralni volt. Az előterjesztő sem ő volt, hanem dr. Ágai Béla. A fizetéskiutalás azonban későn érkezett: augusztus 1-én a Tanácsköztársaság megbukott, s Erdős Renée nem jutott hozzá a pénzhez.
     Pápua úgy tudja, hogy a szovjet havi hatszáz korona tartásdíjat szavazott meg, amit Fülep önhatalmúlag háromszáz koronára csökkentett. Az állítás első fele kétségtelenül igaz. A budapesti központi járásbíróság végítéletében ez áll: "A gyermekek tartásáról a felek közösen és egyetemlegesen kötelesek gondoskodni. Amíg a felek életviszonyaiban lényeges változás nem következik be, a tartás költségeihez az apa havonként 600 (hatszáz) koronával köteles hozzájárulni és köteles ő ezt az összeget 1919 június 1-től kezdődőleg minden hónap 3 napjáig bezárólag havonként előre végrehajtás terhével Erdős Renée alperesnek megfizetni."⁶⁶ Ellenőrizhetetlen, hogy Fülep valóban felére csökkentette-e az összeget. A végítélet azon kitétele, hogy "amíg a felek életviszonyaiban lényeges változás nem következik be" olyan "gumi" megfogalmazás, hogy ez elég jogalap lett volna neki. Tudjuk viszont, hogy bár Fülep sohasem dúskált az anyagi javakban, leányairól mégis mindig gondoskodott. A válási végzés utolsó mondata is figyelemre méltó: "Alperest a múltra járó gyermektartási igényeivel elutasítja." Ez csak kétféleképpen magyarázható: miután Fülep 1918 tavasza előtt elköltözött feleségétől, vagy egyáltalán nem fizetett apanázst Erdős Renée-nek, vagy fizetett, de kevesebbet, mint amit felesége elvárt tőle.
     Nem tudjuk, hogy milyen okok vezettek a váláshoz. Az érzelmi elhidegülésen kívül, az egyik mellékes válóok lehetett, hogy a mozgalmas, világvárosi élethez szokott Erdős Renée nem szívesen követte volna férjét falusi magányába. Márpedig Fülep mindenképpen falura kívánkozott, mert a népet akarta evangelizálni. Apró kényelmetlenségek forrása lehetett az is, hogy a református egyházban nem sokkal korábban szigorították meg a házassági feltételeket: református tanítónak református felesége kellett legyen.⁶⁷A református egyházi törvény 143. § D/e pontja pedig a lelkész kötelességei közé sorolja, hogy "feleségül református vagy ágostai hitvallású evangélikus nőt vegyen".⁶⁸ Mivel Fülep már nős emberként iratkozott be a teológiára, ennek a kötelességének csak úgy tudott volna eleget tenni, ha Erdős Renée elhagyja katolikus hitét. Egyháza nem kívánta volna ezt Füleptől, de Erdős Renée nem is lett volna hajlandó rá, mert a konvertitákra jellemző túlbuzgósággal, majdhogynem vakbuzgósággal gyakorolta vallását. Hangsúlyozom, Fülep ellen semmiféle adminisztratív rendszabályt nem hozott volna az egyháza, de a korhangulat nem kedvezett a vegyes házasságoknak.
     Csupán szellemessége miatt említem meg a Fülep válása körül keringett legendát. E bájos, anekdotikus, de nyilvánvalóan hamis történet szerint a válóokot Erdős Renée egy műve adta. Az írónő - még Firenzében - férje éjjeliszekrényére tette egyik regénye kefelevonatát. Fülep hajnalra elolvasta a regényt, s még aznap fölbontotta a házasságát.⁶⁹
     Bizonyára színesebb, árnyaltabb képünk lenne a válás körülményeiről, ha Erdős Renée Ifjúságunk című kiadatlan emlékiratai hozzáférhetők lennének. A kéziratos mű azonban ismeretlen helyen lappang.⁷⁰ Azt tudjuk, hogy Erdős Renée sebei még csaknem harminc évvel később is sajogtak: "Füleppel való házasságom pokol volt: noha csak három évig tartott, nagyon megviselt."⁷¹
 

Második házassága

Június 4-én kimondták a várva várt válást, s Fülep még aznap - Pápua szerint félóra múlva⁷² - a budapesti I. kerületi magyar állami anyakönyvvezető előtt feleségül vette Gábor Zsuzsannát.⁷³  Nem tudjuk, hogy tényleg félóra múlva-e, de a hivatalos okmányok tanúsága szerint valóban ugyanaz nap vált el és kötött házasságot.⁷⁴ A pánikszerű sietségnek prózai oka volt. Nyilván attól rettegett, hogy a kommün megbukik, helyre áll a polgári rend, s elszalasztja a válás lehetőségét. Félelmének volt alapja. A román és a cseh csapatok áprilisban megtámadták a proletárállamot, s a helyzet egyre válságosabbra fordult. Fülep kész helyzetet akart teremteni, ahonnan már nincs visszaút, ezért sietve újra nősült. Fülep még évekkel később is tartott első feleségétől.⁷⁵ Bajai lelkészként a város küldöttségével Rómába - a szeretett Rómába! - utazhatott volna, de attól félt, hogy találkozik Erdős Renée-vel, s lemondott a részvételről.⁷⁶ Erdős Renée férjhez menésének hírét 1926-ban, hét évvel a válás után, ujjongva, pontosabban megkönnyebbüléssel fogadta. Ekkor zárult le végérvényesen életének egy korszaka.
     A június 4-i polgári esküvőt június 9-én követte az egyházi. Ezen egyrészt nincs mit csodálkoznunk, hiszen Fülep túl volt az első lelkészképesítő vizsgán, segédlelkész volt, másrészt nagyon is van min csodálkoznunk. A kommunisták nagyot nyelhettek - ha egyáltalán tudtak róla -, hogy az ő ateista rendszerük által katedrához jutott "vörös" egyetemi tanár templomban tartotta az esküvőjét. Egy teológiát végzett hívő szolgálta az ateista kommünt, az ateistáknak köszönhetően elvált, majd egyházi esküvőt tartott. Az ifjú párt a Kálvin-téri templomban Petri Elek püspök adta össze. A két házassági tanú Csók István festőművész és ifj. (II.) Victor János református lelkész volt.⁷⁷
     Gábor Zsuzsannáról elég keveset tudunk. 1896-ban Budapesten született, tehát huszonhárom évesen ment feleségül a tizenegy évvel idősebb Fülephez. Apja Dr. Gábor Béla, anyja Galambos Vilma. Jómódú, de nem gazdag családból származott. Budán az Istenhegyen volt lakásuk, amelyből nem hiányzott a zongora sem.⁷⁸ Zsuzsanna gondos nevelést kapott, nyelveket tudott. Nem tudjuk, hol végezte iskoláit, hol szerezte középiskolai tanári képesítését.⁷⁹ Ötödikes gimnazistaként talált rá Istenre. Fülep leveléből tudjuk, hogy a református Leánydiákszövetség⁸⁰ titkára volt. Kutatásaim szerint Gábor Zsuzsanna nem titkára, hanem helyettes titkára, majd választmányi tagja volt a Magyar Evangéliumi Keresztyén Leánydiákszövetségnek, mert hisz erről van szó.⁸¹ A szövetség lapjából kitetszik, hogy Gábor Zsuzsanna szívvel-lélekkel részt vett a vallási, lelki megújulás programját a zászlajára tűző szervezet életében: többször pénzadománnyal segített, hetente bibliakört vezetett, konferenciáin rendszeresen előadott.⁸² Cikket is írt, s nem is akárkiről: Eckhart mesterről.⁸³ A színvonalas cikk több szempontból is szerfölött tanulságos. 1916-ban Eckhart mester Fülepnek (és a Vasárnapi Körnek) egyik legkedvesebb szerzője volt. Izgalmas kérdés, hogy vajon Gábor Zsuzsanna ismerte-e már 1916-ban Fülepet, az ő hatására, vagy tőle függetlenül olvasta a nagy német misztikust? Nem tudjuk, de cikke szellemisége közeli rokonságban van Fülepével: "...nem külső gyakorlatok gépies teljesítése a vallás lényege, hanem: életem való Istennek teljes odaadása, a szívem és lelkem megújulása és élete, cselekedeteim belső és külső megtartása, egyszóval: egész világnézetem." Ezt Fülep is írhatta volna, arról nem is beszélve, hogy a "világnézet" szó is jellegzetesen "fülepes". Még meghökkentőbb az Eckharttól választott idézete: "Lélek gyakorold magad a Krisztus emberi volta követésében. Utánozd őt a szenvedésben is, mert Istenen kívül nincs nagyobb dolog, mint a szenvedés." Lelki érése során Fülep szintén sokat, ha nem a legtöbbet köszönhette a szenvedésnek, műveiben számtalanszor magasztalja léleknemesítő, emberformáló erejét. Jóllehet kísértetiesek az egyezések Fülep és későbbi felesége gondolatai között, jóllehet Fülep bizonyíthatóan ellátta leendőbelijét lelki olvasmányokkal, kezébe adta kedves könyveit, az Assisi Szent Ferenc körül kialakult irodalmat, és a Büchlein von vollkommen Lebent⁸⁴, egyéb adatok hiányában egyelőre mégsem jelenthetjük ki, hogy Eckhart mesterrel is ő ismertette meg. Gábor Zsuzsannának elvben az evangéliumi megújulási mozgalmakban is felhívhatta valaki a figyelmét a német misztikusra. Ezek után az azonban bizonyos, hogy nem üres retorikai fordulat volt, midőn 1921-ben Fülep azt írta Ravasz Lászlónak, hogy felesége minden evangéliumi munkájában hűséges segítő- társa.⁸⁵
     Nem tudjuk, hogy Fülep hol ismerkedett meg a feleségével. Gál István szerint a Tanácsköztársaság alatt, az egyetemen, Fülep Dante-szemináriumán.⁸⁶ Biztos, hogy nem ott, mert Gábor Zsuzsanna már hónapokkal korábban levelezett a diplomáciai szolgálatban levő Füleppel. Sokkal valószínűbb, hogy református körökben találkoztak. Az Evangéliumi Diákszövetség lelke, mindenese ifj. Victor János volt. Gábor Zsuzsannának ő volt a házassági tanúja, s Fülep is jól ismerte, írt az Ébresztő-Magyarságba is. Victor János ugyanabba a körbe tartozott, mint Fülep, Ravasz László és mások: személyes lelki megújulást sürgettek a református egyházban. Victor János Jézus önarcképei című 1915-ös könyve haláláig megvolt Fülep könyvtárában.
     Pápua szerint Gábor Zsuzsanna 1919-ben radikális kommunista volt.⁸⁷ Nem tudjuk ezt az állítást ellenőrizni, de néhány jel valóban arra utal, hogy rokonszenvezett a szélsőbalos törekvésekkel. 1919. február 9-én írta Fülepnek: "Én a Pesti Naplót olvasom, s ez amily haladó volt eddig, vagy annak mutatkozott, annyira valósággal retrográd lett, a bourgeoisia organuma, ami most ellentéte mindannak, ami a napokat, ťPestetŤ, a közeget mozgatja."⁸⁸ Tehát a baloldallal együtt ő is a balszél felé sodródott. Március 22-én értesítette Fülepet, hogy járt bent egy meg nem nevezett minisztériumban, ahol beszélt egy bizonyos Gönczyvel (sic!), aki megígérte neki, hogy hozzá lesz beosztva, s pár nap múlva ki fogják nevezni.⁸⁹ Nyilván Gönczi Jenőről, az ismert polgári radikális jogászról, közgazdászról, a Martinovics-páholy alapító tagjáról van szó. Gönczi a Károlyi-kormány alatt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára volt, a Tanácsköztársaság idején pedig a Közoktatásügyi Népbiztosság csoportvezetőjeként az oktatásüggyel foglalkozott. Látszólag minden egybevág, s igazolni látszik Pápua állítását Gábor Zsuzsanna radikális kommunista voltáról. Csakhogy, a március 22-i, szombati leveléből kiderül, hogy csütörtökön, azaz március 20-án járt benn először a minisztériumban. Tehát még a Károlyi-kormány alatt folyamodott azért az állásért, amit a proletárdiktatúra alatt töltött be, ha egyáltalán betöltött. Minisztériumi tevékenységéről, működéséről ugyanis semmit sem tudunk, s a minisztérium vezérkarának listáján nem szerepel.⁹⁰
     Gábor Zsuzsanna baloldali radikalizmusára még egy apróság utal. A kommün alatt egyik levelét Fülep Lajos elvtársnak címezte.⁹¹ Feltehetjük-e, hogy Gábor Zsuzsanna félelemből idomult a kor szokásához és ezért használta az "elvtárs" szót? Aligha. Igaz, hogy a leveleket tilos volt leragasztani, tehát bizalmas dolgokról nem írhatott, de abból semmi baja nem származott volna, ha "elvtárs" nélkül, csak simán Fülep Lajosnak címezi a borítékot. A proletárdiktatúra alatt a baloldaliak - a szociáldemokraták már korábban is - elvtársnak szólították egymást.⁹² A frissen kinevezett egyetemi oktatók is "elvtársozták" a hallgatókat, de Babitsnak a haja szála sem görbült, hogy csupán egyetlen egyszer, első Ady-szemináriumán fordult így a diáksereghez. Egyébként Babits a magánéletben sem szólított meg így senkit.⁹³ Szász Zoltán újságíró, a református püspök és műfordító fia, az Otthon körben tartott vakmerő beszédében, sőt a kihallgatása során, Korvin Ottó előtt - tehát életveszélyben! - sem elvtársazott.⁹⁴ Egyrészt vízválasztó, másrészt konjunkturális jelenség volt akkor az "elvtársozás". Lengyel József meg is jegyezte, hogy a friss "újhitűek" "gyomorkeverítőn elvtársazták az embert".⁹⁵ Mivel Gábor Zsuzsannát sem kényszerítette senki, ez a megszólítás feltehetőleg politikai rokonszenvét tükrözi. Mellesleg a "keresztény kurzusban" az egyszeri "elvtársozást" is a szemére hányták Babitsnak. (Nem tudjuk, hogy Fülep hogyan szólította meg a hallgatóit, ez is egy apró, nem is olyan jelentéktelen adalék volna 1919-es működéséhez. Mivel olaszul adott elő, aligha "elvtársazott", de ez egyelőre csak feltételezés.)
     Gábor Zsuzsanna későbbi életútja is megerősíti Pápua feltevését a benne szunnyadó radikális, szélsőbalos energiákról. 1945 után, immár Füleptől elválva, Pécsett maradt, s kommunista funkcionáriusként a Magyar Demokratikus Nőszövetség pécsi szervezetének elnöke volt.⁹⁶ (A Fülepet Zengővárkonyban meglátogató Talpassy Tibor már a harmincas években radikális-kommunisztikus eszméket adott a református papné szájába. Még ha a Talpassy által írottakat nem is vehetjük készpénznek, mivel Fülep szerint a "neki tulajdonított nyilatkozat hamis"⁹⁷, a papné esetében a jövő Talpassyt igazolta.)
     Eleinte boldog házasságban éltek. A mindig zárkózott, magánéletéről hallgató Fülep 1921-ben szokatlan vallomást tett Ravasz László református püspöknek, akkor még barátjának: "1919 tavasza óta boldog házas vagyok."⁹⁸ A későbbi évek már nem voltak ennyire harmonikusak, felhőtlenek. Van tudomásunk a házastársak közötti surlódásról. Igaz, hogy a válásuk közvetlen oka Gábor Zsuzsanna hűtlensége volt, de a házastársak közötti perpatvarokban Fülep sem volt vétlen. Hirtelen, érdes modorára - a bajai hívek emlékezése szerint - finoman bár, de többször panaszkodott Zsuzsanna asszony.⁹⁹ A papné mégis azt tanácsolta asszonytársainak, hogy a férjek gorombaságait el kell tűrni. Gábor Zsuzsanna részéről azonban kezdettől fogva hiányzott a férje iránti feltétlen bizalom, ami Fülep szemében a legfontosabb volt. Csak házasságkötésük után negyedszázaddal, a nyilas időben árulta el férjének, hogy mind apai, mind anyai ágról zsidó származású¹⁰⁰, s kérte férje segítségét.
 

Református lelkészként a Tanácsköztársaságban

Fülep 1919-es szereplése azért is kényes kérdés, mert ő református lelkészként vett részt az egyházellenes, ateista Tanácsköztársaságban. Fülep az egyházi intézményeket másodlagosnak tekintette, mert szerinte a vallás megváltó ereje csak a tökéletes, személyes hit révén érvényesülhet, de egy teológiát végzett embert meg kellett, hogy botránkoztasson a kommunisták egyházellenes, egyházüldöző tevékenysége. Mint minden kommunista rendszerben, a támadások legfőbb célpontjai a nem reformált - a katolikus és a pravoszláv - egyházak voltak, de a többi felekezetet is sok atrocitás érte. Például a reformátusok Ráday utcai teológiai főiskoláját a IX. kerületi hatóságok lefoglalták.¹⁰¹ A püspöki iroda helyiségeit feldúlták, május elsején a Kálvin-téri templomot vörös drapériával vonták be. A Fülepet eskető Petri Elek püspök nyilatkozatából tudjuk, hogy a vörösök szemétre akarták dobni a Teológiai Akadémia könyvtárát, de ennek végrehajtására már nem futotta az idejükből.¹⁰² Elképzelhetetlen, hogy a Külügyminisztériumban szolgáló Fülep ne tudott volna a vallás- és egy házellenes akciókról. Tudnia kellett azt is, hogy a Közoktatásügyi Népbiztosságon belül Vallásügyi Likvidáló Hivatal, később Országos Vallásügyi Likvidáló Bizottság működött a lutheránusból katolikussá lett Fáber Oszkár vezetésével. Pont Fülep fülébe nem jutott volna el, hogy az evangélikus egyetemes egyház küldöttsége előtt Fáber minden csűrés-csavarás nélkül kijelentette: "Ne kerteljünk: megmondom nyíltan, hogy a mi célunk az egyházak teljes megsemmisítése."¹⁰³ Itt nem részletezhető gyakorlati lépéseket is tettek e cél érdekében.
     Az egyházakat, köztük a református egyházat, felkészületlenül, tájékozatlanul érte a kommunista hatalomátvétel, megtévesztették őket a csábító ígéretek, a hangzatos szólamok. A püspökök a Tanácsköztársaság iránti segítőkészséget, együttműködést javasoltak a lelkészeknek és az egyházi testületeknek. A Lelkészegyesület 1919. március 29-i számában szerkesztői üzenetben adott eligazítást a lelkipásztor olvasóknak: "A kommunizmus krisztusi elv. Tehát elvileg kifogás ellene keresztény alapon nem emelhető."¹⁰⁴ Baltazár Dezső tiszántúli református püspök, a Konvent és az Országos Református Lelkészegyesület elnöke táviratban köszöntötte Garbai Sándort, a Forradalmi Kormányzótanács elnökét. A kommunisták kezére játszott az is, hogy egyházi körökben csakúgy, mint a világiakban¹⁰⁵, erős chiliasztikus hangulat uralkodott. A világháború apokaliptikus szenvedései Messiás-váró érzelmeket ébresztettek az emberekben. Így fordulhatott elő, hogy a debreceni tudományegyetem református teológiai karának 1919. március 26-ai határozata a bolsevizmust, "mint a Názáreti által hirdetett és az emberiség által várt istenországát" köszöntötte, s fölajánlotta annak megvalósításához támogatását.¹⁰⁶ Számos, ma már groteszknek tűnő kezdeményezésről tudunk. Például Somogyban Tildy Zoltán megszervezte a református lelkészek szakszervezetét, Borsodban pedig 57 lelkész testületileg belépett a szociáldemokrata pártba.¹⁰⁷
     Fülepben is éltek chiliasztikus remények. Az 1917. júniusában írott Az orosz nép című cikkéből tudjuk, hogy az 1917-es februári oroszországi forradalomtól, az orosz néptől nagy fordulatot várt: az evangéliumi kor beköszöntét, vallási megújulást, a kétezer évvel ezelőttihez hasonló fordulatot. Talán nem belemagyarázás, ha nagyon óvatosan felteszem, hogy a Tanácsköztársaság első napjaiban az is megfordult a fejében, hogy hátha mégis beköszönt az evangéliumi idő.
     1918-1919-ben Fülep a református egyházon belüli semmiféle reformmozgalomban, semmiféle reformeseményen nem vett részt. A világi eseményekben azonban a református lelkészek közül a legtöbbet vállalók, a legtevékenyebbek közé tartozott. Talán csak Jánosi Zoltán debreceni lelkésznek jutott az övénél fontosabb és látványosabb szerep. Jánosi, a Nemzeti Tanács tagja, a Károlyi-kormányban belügyi államtitkárként, a Tanácsköztársaság idején Debrecenben a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkáraként tevékenykedett. Az intelligenciához intézett 1918. november 3-i kiáltvány aláírói között Fülep az egyetlen református lelkész. A katolikusokat is csupán a minden baloldali-liberális mozgalommal (feministák, Galilei Kör stb.) kapcsolatot tartó, a Munkásmozgalomtörténeti Lexikonban szócikket kiérdemlő keresztényszocialista Giesswein Sándor, a Szent István Akadémia elnöke, a Magyar Nemzeti Tanács tagja képviselte. Valamint a különös életpályát befutott, cisztercita szerzetesként induló, református teológiát is végző, Társadalomtudományi Társaságbeli Czakó Ambró.¹⁰⁸ 1919-ben, az írói szervezetekben sem jutott szerep Fülepen kívül teológiai végzettségű embernek egyik történelmi egyházból sem.
     A kommün bukása után a református egyház elszámoltatta a diktatúra alatt szerepet vállalt tagjait. Volt, akit megfosztottak papi palástjától, sokak ellen konventi bírósági eljárást folytattak.¹⁰⁹ (Többek között Arany Antal medinai lelkész ellen, aki 1920-21-ben pokollá tette a helyettes lelkészként mellette szolgáló Fülep életét.) Fülep 1919-es működésében a református egyház nem talált kivetnivalót, nem vonta felelősségre, nem számoltatta el. Egyébként tevékenységéről tájékoztatta egyházi feljebbvalóit és teológiai tanárait, az ő tudtukkal fogadta el az egyetemi katedrát is. Némi bizalmatlanság azért az ő személye körül is érezhető volt, mert 1920 októberében, második lelkészképesítő vizsgája után oklevelét visszatartották, amíg nem igazolta magát.
 

Számvetés a proletárdiktatúrával

Milyen haszna, előnye származott Fülepnek a proletárdiktatúra alatti szerepvállalásából? Vajmi kevés, és nagyon sok. Öregkorában némi kajánsággal és malíciával ugyanis elismerte tanítványainak, hogy neki van mit köszönnie a Tanácsköztársaságnak: el tudott válni Erdős Renée-től. Ezen kívül még egy másik előnyről tudunk, amit részben funkciójának köszönhetett volna: a dolgozószobáját. A lakás rekvirálások és kommunizálások idején felkerült a Közoktatásügyi Népbiztosságon összeállított, az Írók, kiknek dolgozószobája okvetlenül megvédendő listára.¹¹⁰ Ez azonban nem személyre szóló, egyedi kiváltság, mert a szakszervezet a Direktóriummal karöltve elérte, hogy a kormányzótanács rendeletet bocsásson ki az írók dolgozószobájának mentesítésére.¹¹¹ A kérelmekhez csatolni kellett a lakás tervrajzát, s meg kellett jelölni a mentesítendő szobát.¹¹² Biztos azonban, hogy Fülep a kisujját sem mozdította a lakásáért, nem adhatta le a lakása tervrajzát, mert júliusban, a rendelet tárgyalásakor, nyaralt. A kommün bukása miatt a nyilvánosság elől egyébként eltitkolt rendelet végrehajtására nem maradt idő, tehát sem Fülep, sem a többi író nem élvezhette a kiváltságot. Még csak bőségesebben sem táplálkozott az ínséges időkben, mint más. Bár a külügyminisztérium konyháján étkezett, ugyanúgy nélkülözött és koplalt, mint a többi budapesti lakos. A külügyminisztérium étkezdéjében szörnyűséges ételeket ettek. Sokszor mozgott a kolbász, és a levesben egyáltalán nem volt zsír. A vendéglőkben sem volt rózsásabb a helyzet, csak "káposztalevessel" tudtak szolgálni, csapvízben úszott egy-egy káposztalevél, de lehetett volna akár gesztenyelevél is.¹¹³ Egyszer avas szalonnát tudott szerezni, s Lukács és a többiek csodájára gyűltek. Ezek szerint viszont még a népbiztos Lukács, és a jómódú vasárnaposok - mert hisz az esetnek ott kellett lejátszódni - sem dúskáltak a földi jókban. (Az avas szalonna körül azonban valami bűzlik. Valamelyik vasárnapos úgy emlékszik, hogy Lukács szalonnájának jártak csudájára. Máshol Fülep arról beszélt, hogy milyen nagy szenzáció volt, amikor Schöpflin és Móricz szerzett a délvidékről avas sárga zsírt.)¹¹⁴
     A fehérnemű rekvirálást sem úszta meg, tőle ugyanúgy rekviráltak, mint mástól. Május 12-én két-két jó állapotban levő inget és alsónadrágot szolgáltatott be.¹¹⁵
     Nem bíztak benne a kommunisták. Nem tudjuk mi okból, de figyelték, több ízben detektívek jártak a lakásán.¹¹⁶ Saját szavait idézve: "előfordult az a furcsa helyzet, hogy míg egyik oldalról kineveztek, a másik oldalról le akartak fogni."¹¹⁷ A bizalmatlanság általános volt akkoriban még a jobboldalinak nem mondható személyek iránt is. Lovászy Mártonra, Károlyi Mihály egyik leghűségesebb harcostársára, nem lehetett ráfogni, hogy "reakciós", s mégis a gyűjtőfogházban kötött ki. Vagy: a jobboldalisággal szintén semmi szín alatt sem vádolható Fényes László is felkerült a lecsukandók listájára.
     A Tanácsköztársaság idején Fülep fölöttébb visszafogottan viselkedett, nem húzott anyagi hasznot a tisztségeiből. Valószínűleg csak a minden írónak járó 3000 koronát vette fel, mert valamiből meg kellett élnie. Ezt az összeget azonban Kassák szerint mindenki felvette. De ez is csak föltevés, ha úgy tetszik "gyanúsítás", dokumentum erről sincs. Nem szerepel azoknak a listáján sem, akik pénzt kaptak valamely művükért.¹¹⁸ Fehéri Armand könyve tanúsítja, hogy semmilyen címen egy fillért sem vett fel a Direktórium pénztárából, még a lektori fizetését sem.¹¹⁹ És ekkortájt nem ez volt a jellemző magatartás. Egyrészt a kereset nélkül maradt írók valóban rákényszerültek a központi pénzre, másrészt boldog-boldogtalan ostromolta a Közoktatásügyi Népbiztosságot előlegért, segélyért, honoráriumért. A 133 nap alatt igen sok, ma már klasszikusnak számító szépírónk kisebb-nagyobb summához jutott: Babits, Déry Tibor, Füst Milán, Kassák, Kosztolányi, Márai Sándor, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Tóth Árpád. A sort hosszan folytathatnám.¹²⁰ S Fülep nem azért nem vett fel pénzt, mert ő nem volt szépíró. Mannheim Károly és Hauser Arnold sem voltak azok, mégis vettek fel pénzt. Igaz, hogy másokhoz képest feltűnően szerény összeget. Fülep nem élt vissza a lehetőséggel, hogy közel volt a húsosfazékhoz, nem dolgozott a saját zsebére. A proletárdiktatúra alatt mindössze egy rövid, jelentéktelen cikket tett közzé. Tehát - mondhatni - ezért az apróságért nem is nagyon tarthatta volna a markát. Igen ám, de más írók korábban megjelent műveikért is elég csinos összegekhez jutottak. Vagy ha már keveset írt, megtehette volna, amit Révész Béla, hogy fizetésemelésért folyamodik.¹²¹ Arról nem is beszélve, hogy Fülepen kívül a Direktórium és a Választmány harminckét tagja közül mindössze tizenhárman nem vettek fel előleget. S ez a szám lényegében még tovább csökken, mert Révész Béla - láttuk - másként talált írt a problémájára. Karinthy sem vett fel pénzt, de neki nem is volt rá szüksége, mert Pogány József siófoki "udvarában" tejben-vajban fürdött. Mai ismereteink szerint a következő tizenegy fő állt ellen a kísértésnek: Bíró Lajos, Balázs Béla, Osvát, Bresztovszky Ede, Gárdonyi Géza, Gellért Oszkár, Jób Dániel, Lesznai Anna, Révész Mihály, Szász Géza. Mikor a pénzt osztották, Fülep jobboldali-konzervatív volt: közülük ugyanis senki sem kért és kapott egy fillért sem.
     Bár papíron Fülep az irodalmi élet irányítói közé tartozott, a csatározásokból kivonta magát, nem nyüzsgött. A március 23-án megalakult Szocialista Irodalmi, Művészeti és Tudományos Társaság tagjai között is hiába keressük a nevét. Jóllehet ismerősei közül többen csatlakoztak hozzá, egyebek közt Kárpáti Aurél, Osvát Ernő, Márffy Ödön, Lukács György.¹²² Krúdytól tudjuk, hogy egyszer Heltai Jenő lakásán Kun Béla személyesen is találkozott körülbelül hét íróval, többek között Osvát Ernővel, Kóbor Tamással, Ambrus Zoltánnal, s kifejtette előttük irodalompolitikai nézeteit. Krúdy nem említi köztük Fülepet.¹²³
     Visszahúzódó, apolitikus magatartását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy miközben körülötte forrongott, vajúdott a világ, s az írók szakmányba röpiratokat gyártottak, ő Lustig Géza Misztikusok, költők és gondolkodók című könyvébe merült. Megint plágium című cikkében a Nyugat május 1-16-i számában leplezte le a szerzőt.¹²⁴
     Júliustól Fülep végleg kivonult a közéletből, véget ért számára a proletárdiktatúra. Egy Nógrád megyei pusztán, Rétságon húzta meg magát, itt nyaralt.¹²⁵  (Harminc évvel később itt tartották fogva Mindszenty bíborost.) Nem tudjuk, milyen úton-módon és milyen megfontolásból került éppen ide, azt viszont tudjuk, hogy csak akkor tért vissza Pestre, amikor az egész országban véget ért a Kommün.¹²⁶

Jegyzetek
 
1 Újabb tanári kinevezések a budapesti egyetemen. Az Est, 1919. január 26. 5.
2 Fülep Lajos levelezése I. Bp. 1990. 305.
3 Földi Mihály: Tudomány és tudományegyetem. Pesti Napló, 1918. november 17. 17.
4 A Pesti Naplóban, 1917. április 27-28-án Magyar fűzfatudósok című cikkében Császár Elemért és Kéky Lajost támadja. Az Esztendő 1918. januári és márciusi számában pedig Berzeviczy Albertet és Rákosi Jenőt bírálja kíméletlenül.
5 Hatvany Lajos: Tudomány és vidéke (A kultuszminisztérium figyelmébe). Pesti Napló, 1919. január 16. 4.
6 Babits professzor és a többiek. Pesti Napló, 1919. január 26. 6. Lukács Györgyöt még nyersebben intézi el. Hogyan lehetett a magyar irodalom tanára, "aki nem tud magyarul írni."  
7 MTAKK Ms 4587/27.
8  Népszava, 1919. január 26. 6.
9 Obstrukció az egyetemen. Pesti Napló, 1919. január 29. 1. Ld. még: Az egyetem harca a hét kinevezés ellen. Pesti Napló, 1919. január 29. 4.
10 A bolsevizmus Magyarországon. Szerkesztette Gratz Gusztáv. Bp. Franklin-Társulat, 1921. 675.
11 Vö. Hatvany Lajos: Tudomány és vidéke (A kultuszminiszter figyelmébe). Pesti Napló, 1919. január 16., Újhelyi Nándor: Ha szabad megjegyezni. Új Nemzedék, 1919. febr. 9. 17.
12 Meghívó az Alkotó Művészek és Tudományos Kutatók Szövetségének ülésére. Vö. A vádlott: Babits Mihály. Dokumentumok, 1915-1920. Szerk. Téglás János. Bp. Universitas Kiadó, 1996. 311-312.
13 Fülep Lajos személyi iratai, életére vonatkozó dokumentumok. A fiumei kormánybiztosi működés és a római kiküldetés kiküldetéssel kapcsolatos iratok. 1918-1920. MTAKK Ms 4592/83.
14 Jászi Oszkár naplója 1919-1923. Bp. 2001. 15.
15 Benedek Marcell: Naplómat olvasom. Bp. 1965. 313.
16 Benedek Marcell: Naplómat olvasom. Bp. 1965. 312.
17 Basch Lóránt: Mester és tanítvány. Kortárs, 1966/2. 294.
18 MTAKK Ms 4587/28.
19 A Budapesti Tudományegyetem a Tanácsköztársaság idején. Adatgyűjtemény. Tankönyvkiadó. Bp. [1959.] 9-11.
20 Egy újabb, április 7-én kelt rendelet Beöthy Zsoltnak engedélyezte, hogy óráit a második félévben is megtarthassa.
21 Fülep Lajos egyetemi működésére vonatkozó iratok. 1919. MTAKK Ms 4594/2. Ld. még: A Budapesti Tudományegyetem a Tanácsköztársaság idején. Adatgyűjtemény. Tankönyvkiadó. Bp. [1959.] 18.
22 Fülep Lajos levelezése V. Bp. 2001. 72.
23 A Budapesti Tudományegyetem a Tanácsköztársaság idején. Adatgyűjtemény. Tankönyvkiadó. Bp. [1959.] 24-25.; 26.
24 Új tanárok az egyetemen. Vörös Újság, 1919. április 9. 6.
25 Fülep Lajos levelezése III. Bp. 1995. 37.
26 A Budapesti Tudományegyetem a Tanácsköztársaság idején. Adatgyűjtemény. Tankönyvkiadó. Bp. [1959.] 13.
27 A Budapesti Tudományegyetem a Tanácsköztársaság idején. Adatgyűjtemény. Tankönyvkiadó. Bp. [1959.] 15.
28 F. L. egyetemi működésére vonatkozó iratok. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem olasz tanszékére való kinevezésének iratai. MTAKK Ms 4594/6. Ebből az is látszik, hogy az egyetemi tanárokat rosszabbul fizették mint az írókat, akik közül a legjobban keresők havai 3000 koronát kaptak volna életük végéig.
29 Baranya Megyei Levéltár. A Pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Rektori Hivatalának Iratai: 649/1931/32. In: 873/1931/32. sz. iratcsomó. Az Egyetemi Tanács 1931. február 25-én tartott VI. rendes üléséről felvett jegyzőkönyv. Ld. még: Fülep Lajos levelezése III. Bp. 1995. 37.
30 Fülep Lajos egyetemi működésére vonatkozó iratok. 1919. MTAKK Ms 4594/4.
31 Baranya Megyei Levéltár. A Pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Rektori Hivatalának Iratai: 649/1931/32. In: 873/1931/32. sz. iratcsomó. Az Egyetemi Tanács 1931. január 28-i V. rendes üléséről felvett jegyzőkönyv. 6.
32 Baranya Megyei Levéltár. A Pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Rektori Hivatalának Iratai: 649/1931/32. In: 873/1931/32. sz. iratcsomó. Az Egyetemi Tanács 1931. január 28-i V. rendes üléséről felvett jegyzőkönyv. 6. Valamint: Praznovszky Iván levele Bozóky Géza rektornak. 1931. február 23.
33 Baranya Megyei Levéltár. A Pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Rektori Hivatalának Iratai: 649/1931/32. In: 873/1931/32. sz. iratcsomó. Kivonat a m. kir. Erzsébet tudományegyetem Tanácsának 1931. évi január hó 28.-án tartott V. rendes üléséről felvett jegyzőkönyvből. 3.
34 Fodor András: Ezer este Fülep Lajossal. Bp. 1986. II. 438.
35 Fülep Lajos levelezése III. Bp. 1995. 37.
36 Barta János: Babits Mihály egyetemi előadásai. Irodalomtörténet, 1961/1. 42.
37 Fodor András: Ezer este Fülep Lajossal. Bp. 1986. II. 122.
38 Fülep Lajos levelezése III. Bp. 1995. 37.
39 Baranya Megyei Levéltár. A Pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Rektori Hivatalának Iratai: 649/1931/32. In: 873/1931/32. sz. iratcsomó. Papp Károly dékán levele Bozóky Géza rectornak. 1931. január 10.
40 Dr. Szabó Tivadar: Babits Mihály. Diákkultúra. 1919. október 20. In: Babits Mihály: "Itt a halk és komoly beszéd ideje". Interjúk, nyilatkozatok, vallomások. Celldömölk, 1997. 44.
41 Barta János: Babits Mihály egyetemi előadásai. Irodalomtörténet, 1961/1. 43. Ungvári Tamás: Adalékok Babits Mihály pályaképéhez. Irodalomtörténeti Közlemények, 1959/2. 245.
42 Erdős Renée: Emlékeim. Bp. 1931. 23.
43 Erdős Renée: [Különös önéletrajz]. [Napló] [1945 után]. PIM V. 2160/152. 11. Ld. még: Erdős Renée: Emlékeim. Bp. 1931. 24.
44 MTAKK Ms 4587/26. 
45 Bizonyára Dr. Billitz Albert ügyvédről van szó. Vö. Budapesti czím- és lakásjegyzék. 1916.
46 MTAKK Ms 4587/27.
47 Fodor András: Ezer este Fülep Lajossal. Bp. 1986. I. 140. Második feleségétől 1945-ben vált el.
48 F. Csanak Dóra szóbeli közlése.
49 Jászi Oszkár naplója 1919-1923. Bp. 2001. 20., 24.
50 A forradalmi kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919. Akadémiai Kiadó Bp. 1986. 394. skk.
51 Vö. Engel Zsigmond: A kommunista állam családjoga. In: Proletárjog, 1919. március 29. 6. A visszavont rendeletet hihetetlen alapossággal és gondossággal igyekezett eltüntetni a későbbi kommunista történetírás: szinte sehol sincs nyoma. 
52 Térfy Gyula: A házasságkötések megkönnyítése. Proletárjog. 1919. július 5. 65.
53 A kommunisták körében dívó nőközösségről már a Károlyi-kormány idején lábrakaptak ilyesféle mendemondák. Vö. Müller Ernőné: "Oroszorszában a nőket is kommunizálják" In: Így látták a kortársak. Magyar költők, publicisták a Nagy Októberről. 1917-1919. Bp. 1977. 484-486.
54 Vörös Könyv 1919. Lakitelek, 1993. 94.
55 Marx, Karl és Engels, Friedrich művei (MEM). Bp. 1957-1988. 4. k. 456-457.
56 Vö. Tervezet a házassági jogról. Proletárjog, 1919. április 26.
57 Engel József: A házasság felbontása a Forradalmi Kormányzótanács új rendelete szerint. Proletárjog. 1919. június 7. 44.
58 A forradalmi kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919. Akadémiai Kiadó Bp. 1986. 399-400.
59 MTAKK Ms 4592/92.
60 Fodor András: Ezer este Fülep Lajossal. Bp. 1986. I. 140.
61 FL személyi iratai, életére vonatkozó dokumentumok. Válási végzés. 1919. MTAKK Ms 4592/92.
62 Fülep Lajos a toreádor. Gondolat, 1920. január 8. 10.
63 Fodor András: Ezer este Fülep Lajossal. Bp. 1986. I. 48., 127.
64 Magyar Országos Levéltár. VKM (a Párttörténeti Intézettől visszakapott iratok). Szellemi Termékek Országos Tanácsa iratai. 1919. Írói Direktórium iratai. Kataszteri szaktanács.
65 Részletek a Sajtódirektórium üléseinek jegyzőkönyvéből. In: "Mindenki ujakra készül..." IV. Bp. 1967. 1113.
66 Válási végzés. 1919. MTAKK Ms 4592/92.
67 Nagy János: A politika mögül. Egy jubileum után. Nyugat, 1917. november 15. 839.
68 Egyházi törvények a magyarországi református egyházban. Bp. 1906. 53.
69 Illyés Gyula: Az eligazító. In: Fülep Lajos emlékkönyv. Bp. 1985. 180. Ha igaz lett volna, a történet akkor is csak Rómában játszódhatott volna le.
70 Juhász Ferencné Bródy Sándorról készült monográfiája (Bp. 1971.) szerint az Eötvös Könyvtárban kellene lennie.
71 Erdős Renée: [Különös önéletrajz]. [Napló] [1945 után]. PIM V. 2160/152. 11.
72 Pápua: Fülep Lajos a toreádor. Gondolat, 1920. január 8. 10.
73 Vö. Válási iratok. 1945. MTAKK Ms 4592/102.
74 Vö. MTAKK Ms 4592/92. és MTAKK Ms 4592/102.
75 Vekerdi László szellemes megjegyzése szerint, Erdős Renée volt az egyetlen ember, akitől Fülep félt.
76 Fülep Lajos levelezése II. Bp. 1992. 273.
77 Budapesti Kálvin-téri Egyházkösség: Házassági anyakönyv 1916-1923. április 2.
78 Vö. Gábor Zsuzsanna levele Fülep Lajosnak. MTAKK Ms 4587/26.
79 Fülep Lajosné, Gábor Zsuzsanna iratai. MTAKK Ms 4603/21-22.
80 Fülep Lajos levelezése II. Bp. 1992. 65.
81 Vö. Közlemények az Evangéliumi Leánydiákszövetség munkájából. 1915. szeptember-október. 2. évf. 1-2. sz. 14.; 1918. szeptember, október, november. V. évf. 1-3. sz. 17.
82 Vö. Közlemények az Evangéliumi Leánydiákszövetség munkájából 1915-1918. közötti számait.
83 Gábor Zsuzsanna: Meister Eckehart. Közlemények az Evangéliumi Leánydiákszövetség munkájából. 1916. április-május. 1. évf. 7-8. sz. 60-63.
84 Vö. Gábor Zsuzsanna levele Fülep Lajosnak. MTAKK Ms 4587/25.
85 Fülep Lajos levelezése II. Bp. 1992. 65.
86 Gál István: Jegyzetek Fülep Lajosról. In: G. I.: Bartóktól Radnótiig. Bp. 1973. 50.
87 Vö. Pápua: Fülep Lajos a toreádor. Gondolat, 1920. január 8. 10.
88 MTAKK Ms 4587/27. 
89 MTAKK Ms 4587/28. 
90 Vö. Tanúságtevők. Visszaemlékezések a magyarországi 1918-1919-es forradalmak résztvevőitől. Bp. 1978. 260. 
91 MTAKK Ms 4587/29. 
92 Az "elvtárs" megszólítás nagyon elterjedt volt. Például a korábbi "Édes Zsigám", "Kedves Zsigáék" helyett Rippl-Rónai József is elvtársnak szólította kommün alatti levelében Móricz Zsigmondot. Vö. Rippl-Rónai József emlékezései. - Beck Ö. Fülöp emlékezései. Bp. 1957. 155.
93 Dr. Szabó Tivadar: Babits Mihály. Diákkultúra, 1919. október 20. In: Babits Mihály: "Itt a halk és komoly beszéd ideje". Interjúk, nyilatkozatok, vallomások. Szerk. Téglás János. Celldömölk, Pauz-Westermann Könyvkiadó Kft. 1997. 45.
94 Lengyel József: Visegrádi utca. Bp. 1968. 195.
95 Lengyel József: Visegrádi utca. Bp. 1968. 146.
96 Nagy érdeklődés mutatkozott a "Magyar Demokratikus Nőszövetség" vasárnapi alakuló közgyűlése iránt. Új Dunántúl, 1945. április 24.
97 Fodor András: Ezer este Fülep Lajossal. Bp. 1986. II. 285.
98 Fülep Lajos levelezése II. Bp. 1992. 65.
99 Kőhegyi Mihály: Beszélgetés Juhász Ilonával Fülep Lajosról és feleségéről. Ártér. Bajai Kulturális Szemle. 1992/1. 36.
100 Fülep Lajos levelezése V. Bp. 2001. 93. Erről ld. még: uo. 34.
101 Jankovich Sándor: Az egyház a tanácsköztársaság idején II. In: Katolikus Szemle. Róma, 1969/2. 130.
102 Brutalitások a reformátusokkal szemben. Nemzeti Újság, 1919. október 4. 3.
103 A bolsevizmus Magyarországon. Szerkesztette Gratz Gusztáv. Bp. Franklin-Társulat, 1921. Balanyi György: Egyház és vallás. 615.
104 Idézi: Kónya István: Az 1918-19-es forradalmak és a magyar református egyház. Alföld, 1969/7. 58.
105 Például Móricz az orosz fogságból hazatért unokaöccse szájába adta, hogy "Most jön az igazi krisztusi kor". Vö. Itt csak a jóság segít. In: Móricz Zsigmond: Erkölcsi sarkantyú. (Tanulmányok II). Bp. 1982. 501.
106 Vö. A bolsevizmus Magyarországon. Szerkesztette Gratz Gusztáv. Bp. 1921. 615. Ld. még: A magyar protestantizmus 1918-1948. Bp. 1987. 36.
107 Kormos László: A református egyház a magyar politikai életben. In: Studia et Acta Ecclesiastica V. kötet. (Tanulmányok a Magyarországi Református Egyház történetéből 1867-1978.) Bp. 1983. 273.
108 Fülep futólag ismerte Czakót. Vö. Fülep Lajos levelezése V. Bp. 2001. 255.
109 Kormos László: A református egyház a magyar politikai életben. In: Studia et Acta Ecclesiastica V. kötet. (Tanulmányok a Magyarországi Református Egyház történetéből 1867-1978.) Bp. 1983. 273. 
110 Magyar Országos Levéltár. VKM (a Párttörténeti Intézettől visszakapott iratok). Szellemi Termékek Országos Tanácsa iratai. 1919. Írói Direktórium iratai. Írók, kiknek dolgozószobája okvetlenül megvédendő. 
111 Vö. A vádlott: Babits Mihály. Dokumentumok, 1915-1920. Szerk. Téglás János. Bp. Universitas Kiadó, 1996. 374.
112 A forradalmi kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919. Akadémiai Kiadó Bp. 1986. 488.
113 Fodor András: Ezer este Fülep Lajossal. Bp. 1986. II. 229. Ld. még: uo. II. 18.
114 Fodor András: Ezer este Fülep Lajossal. Bp. 1986. I. 626.
115 Beszolgáltatással kapcsolatos iratok. 1919. MTAKK Ms 4592/90. Itt jegyzem meg, hogy furcsa módon már a Károlyi-korszakban is szolgáltatott be ruházati cikkeket. Vö. MTAKK Ms 4592/91.
116 Baranya Megyei Levéltár. A Pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Rektori Hivatalának Iratai: 649/1931/32. In: 873/1931/32. sz. iratcsomó. Kivonat a m. kir. Erzsébet tudományegyetem Tanácsának 1931. évi január hó 28.-án tartott V. rendes üléséről felvett jegyzőkönyvből. 6.
117 Fülep Lajos levelezése II. Bp. 1992. 551.
118 Magyar Országos Levéltár. VKM (a Párttörténeti Intézettől visszakapott iratok). Szellemi Termékek Országos Tanácsa iratai. 1919. Írói Direktórium iratai. Díjazás.
119 Vö. Fehéri Armand: A vesztegető forradalom. Politikusok, írók és hírlapírók az országpusztítók zsoldjában. Kertész József könyvnyomdája, Budapest. Cenzurat: Moldovan. É. n. 114-128. 
120 Vö. Fehéri Armand: A vesztegető forradalom. Politikusok, írók és hírlapírók az országpusztítók zsoldjában. Kertész József könyvnyomdája, Budapest. Cenzurat: Moldovan. É. n. 114-128.
121 Vö. A Sajtódirektórium 1919. június 3-i ülésének jegyzőkönyve. Magyar Országos Levéltár. VKM iratai. K 807.
122 Megalakult a Szocialista Irodalmi, Művészeti és Tudományos Társaság. Népszava. 1919. március 25. In: "Mindenki ujakra készül..." IV. Bp. 1967. 25.
123 Krúdy Gyula: A bolsi. In: A tegnapok ködlovagjai. Tevan. 1925. 60-61. Valószínűleg ez az találkozó, amelyet Babits is említett, s amire ő nem ment el. Vö. Dr. Szabó Tivadar: Babits Mihály. Diákkultúra. 1919. október 20. In: Babits Mihály: "Itt a halk és komoly beszéd ideje". Interjúk, nyilatkozatok, vallomások. Szerk. Téglás János. Celldömölk, Pauz-Westermann Könyvkiadó Kft. 1997. 46.
124 Fülep tájékozottságát fölösleges bizonygatnom, de jellemző, hogy a könyv, amelyből Lustig plagizált, egy évvel korábban Franciaországban jelent meg, s ő már olvasta. Volt aki fölült Lustignak, megcsodálta műveltségét, s dicshimnuszt írt a könyvéről. Vö. S. Nagy László: Lustig Géza könyvei. Erdélyi Szemle, 1918. október 27- november 3. 75. 
125 Fülep rosszul emlékezett, amikor azt állította, hogy június közepétől tartózkodott Rétságon, ugyanis a június 24-i monitor-lázadás még Pesten találta. Vö. Baranya Megyei Levéltár. A Pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Rektori Hivatalának Iratai: 649/1931/32. In: 873/1931/32. sz. iratcsomó. Kivonat a m. kir. Erzsébet tudományegyetem Tanácsának 1931. évi január hó 28.-án tartott V. rendes üléséről felvett jegyzőkönyvből. 6. Valamint: Fodor András: Ezer este Fülep Lajossal. Bp. 1986. I. 631.
126 Fodor András: Ezer este Fülep Lajossal. Bp. 1986. II. 122.