|
K. KABAI
LÓRÁNT
esőcske lerajzol
"mikor veled vagyok, minden más
eltűnik."
- ülünk, idegen véletlenekbe csomagolva;
keveset beszélünk.
a hallgatható csendet szeretjük.
"egy lakatlan sziget vagy.
sűrű erdő, magas fák,
lombkoronától nem látni az eget.
körben mindenütt víz, végtelen.
a partra kell menni, hogy megtudjam,
nappal van, vagy éjszaka.
ritkán járok erre.
nem tudok úgy, mint egy remete.
nagy gátakon kell átkelni,
oda-vissza.
nehéz."
|
|