Régi szövegek albumából
 

Kórházi napló
 

Sötét van, éj van, szurok-éj,
a hold pengéje bekattan -
Leszelt fej a nap, "cou coupé",
a hajnal megoldhatatlan.

A kegyelem s a tudomány lassan
megintcsak összedrótoz.
Hírnök jő, lihegve, fentről,
s felmentő szót hoz.

Két lengő szárnya mintha
fehér keszkenő volna.
Angelus Domini... salve...
A kivégzés elnapolva.
 
 

Cekker
 

Ennek itt csúza van
s podagrája,
amannak ott meg
hererákja
volt; lába között
üres a cekker -
Valahogy mind, mind
meghalunk eccer.
 
 

Maestro
 

Maestro, mondom, esetenként
Homérosz is elbóbiskolhat:
bizony, ölthetünk nemcsak
testet, hanem például mellényt
is, számunknál jóval nagyobbat!
Ölthetünk továbbá nyelvet, ki- is és fel- is,
fel-, mondjuk Heinéét, Szabó Lőrincét -
Az önzésnek a másik önzés is préda,
a máséból egy dolog nem kel neki:
az ínség.
 
 

Az ember, az ember
 

Az embert meg kell váltani,
hogy ne tudjon magának ártani.
Érzem, ahogy még soha:
az ember, az ember ostoba.