Apró, sárga falevelek
 

aszfalthártya borítja a várost,
rajta apró, sárga falevelek,
fel-felzizzennek
sietős lépteim alatt,
mint az álomból ébredők,
ha keltegetik őket.
én nyitott ablaknál alszom,
mintha azt hinném,
a rácsok között besurranhatsz.
 
 

Gyerek vagyok
 

Megengedem a vizet,
és most árad a zuhanyrózsából,
ahogy belőlem a szavak,
amikor egy asztalnál ülök veled.
Máskor hallgatok,
mint régen, ha
átfagyva hazaértem,
és apám megdörzsölte
kezével a kezemet,
mosolyogva azon,
hogy gyerek vagyok.
 
 

Késésben
 

a karóra, amit szerettem,
évekkel ezelőtt
a Balaton fenekére süllyedt,
talán nem véletlen,
hogy azóta lekésem a találkozókat,
ahogy anyám is elaludta
első randevúját az apámmal
 
 

Mielőtt elindulok
 

Elindulok majd,
a pohár, amiből ittam,
az asztalon marad,
még várom,
hogy elálljon az eső,
úgy érzem, semmit sem
hagyok magam után,
csak aprópénzt
a pincér kezében,
és hirtelen eszembe jut,
hogy úgy kívántalak,
ahogy ebéd után
egy cigarettát szoktam.