Kis
karácsonyi
villamosvers
 

Villamoson
jó utazni,
ülhetek és
állhatok,
villamoson
van utas, ni:
emberek és
állatok.

Beszálláskor
berregtetnek,
bemondják az
állomást:
utcanevet
emlegetnek,
a szomszéd bá’
néha mást.

Költő tehát
nincs itt egy se
karácsonykor
enmaga,
van plüss tapír,
zebra egy, s
ifjú pár plusz
nagymama.

Villamoson
jó utazni,
ülhetek és
állhatok,
villamoson
van utas, ni:
emberek és
állatok.
Megint jönnek,
berregtetnek
- kerekekben
indulás -,
azt hittem, mind
lenn rekednek,
de felszállt két
Mikulás.

Sejtem ám, hogy
ellenőrök
(puttonyukban
megrovás),
közelítnek,
hátrább dőlök
- ez ünnepi
népszokás.

Körbevesznek,
méregetnek
- torkon gombóc,
mandulás -,
most kérik a
bérletemmet,
tovatűn az
állomás.
 
 

WAP-paripa
 

Nálunk a
költők
peronon
állnak,
onnan
intnek
a WAP-pari-
pának:

- Hé, Pegazus,
vigyél egy
szuszra
fel minket
innen
a Parnasz-
szuszra!

Beint a ló,
beint
a bakter:
menjetek
gyalog,
nincs több
karakter.
 
 

Éppen csak limerick
 

Megy egy srác, a neve: Rém Erik,
előtte megy egy lány, billegik.
     Eriknek nagy talány,
     mért billeg úgy a lány,
mint egy vers: éppen csak rímelik.