Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2002. 1.sz.
 
KELÉNYI BÉLA
Ake Nilsson naplójából
 

A két hajléktalan már régóta veszekedett az urnatemető bejáratánál, közvetlenül az URNATEMETŐ BEJÁRAT feliratú tábla mellett, nyilvánvalóan verekedni akartak, de csak furcsa, dülöngélő mozdulatokra telt az erejükből, mintha egy lassított film statisztái lettek volna, méghozzá némafilmé, mert akárhogy üvöltöztek egymásra, nem lehetett hallani semmit, végül az egyikük rakodni kezdett, egy kisebb téglarakásról hordta a téglákat egy nagyobb rakásra, a másik meg csak állt, és folyamatosan beszélt hozzá, mint egy hatalmas szabadtéri film igazi főszereplője, akinek mégiscsak sikerült megszólaltatnia HAMM monológjából egy részletet: "Az üresség végtelensége vesz majd körül, ha minden idők minden halottja feltámadna, azok sem töltenék be, olyan leszel benne, mint egy parányi kavics a beláthatatlan pusztaságban." - de az csak hordta a téglákat a maga lelassult, imbolygó járásával, a temető látogatói pedig óvatosan kerülgették őket, ki- és befelé menet.

*

Valmi biztosan történt akkor az idővel, amikor nem működtek reggel az órák, valami történt a reggellel, hogy teljesen ugyanolyan volt, mint a délután vagy az este, valami történt az éjszakával, amikor nem tudtam megkülönböztetni az ébrenléttől az álmot, valmi az álommal is történt, hogy egyáltalán nem éreztem többé semmit, mintha teljesen érzéstelenítették volna bennem az érzéseket, azt az elviselhetetlen fájdalmat például, amikor nem tudtam, mi történt, azt sem, hogy hol és mikor, csak annyit tudtam, hogy most valóban megtörtént, aminek már régen meg kellett történnie.

*

Kamaraerdő, 2001, június vége

Az út felénél, a bekerített házak között találtuk meg az erdőbe vezető ösvényt, azt "Erdei út" sorompóval elzárt végénél, minél tovább mentünk, annál jobban szerettünk volna kijutni, de csak egyre beljebb kerültünk, az árnyékosabb részek felé, mindenütt halványzöld bőrrel voltak bevonva a fák levelei, és molylepkék szárnyai borították a földet, nyilván a halottak álmaiban jártunk, miközben széttapostuk az erdő kiszáradt szagát, és nyeltük, nyeltük a láthatatlan portól kifakult levegőt.