A sok csapás odajuttatta a Várost (az ókori Rómát): ha már lemondott a szabadságról, legalább elviselhetőbb szolgaságra vágyott.

Amiképpen a régiek azt látták, meddig lehet elmenni a szabadságban, úgy mi, meddig a szolgaságban.

A hatalomvágy hevesebb lánggal ég, mint minden más szenvedély együttvéve.

A korlátlan hatalom megrontja azoknak a gondolkozását, akik a birtokába jutnak.

A hatalom megront, az abszolút hatalom abszolút megront.

A legnagyobb politikai szabadság a zsarnokság közvetlen szomszédja.

Minthogy az ember megőrülhet, nem látom be, miért ne bolondulhatna meg egy világrendszer.

A népet úgy kormányozzák, ahogyan gondolkodik.

Nem kielégítő bizonyíték egy politikai rendszer jóságára, ha az emberek akkor kezdik dicsérni, mikor már nem hisznek restaurálásának lehetőségében.

A sajtószabadságot az követeli a leghangosabban, aki vissza akar élni vele.

Az új idők németjei semmi mást nem tartottak gondolat- és sajtószabadságnak, mint hogy egymást nyilvánosan ócsárolhassák.

Ha a szabadságnak van egyáltalán valami értelme, azt a jogot jelenti, hogy megmondhatjuk az embereknek, amit nem akarnak hallani.

Egy demokráciában az embereknek meg kell tanulniok elviselni nézeteik súlyos megsértését.

A politikában az őszinteség bonyolult és alattomos manővernek, furfangos csalásnak látszik.

A visszaélés a szavakkal az ideológia alapja.

A jelen hazugságainak fenntartásához és megerősítéséhez a múlt módszeres meghamisítása szükséges.

A hazafiság Angliában rendszerint erősebb, mint az osztálygyűlölet és erősebb, mint bármiféle internacionalizmus.

Amikor kidolgozzuk heti költségvetésünket, kétszer kettő változatlanul négyet tesz ki. A politika viszont valamiféle mikrofizikai, vagy nem euklidészi világ, ahol a rész nagyobb lehet, mint az egész és két tárgy egyszerre foglalhatja el ugyanazt a helyet. Ez a képtelenség arra a titkos meggyőződésre vezethető vissza, hogy az ember politikai nézeteinek, ellentétben a heti költségvetéssel, nem kell kiállnia az objektív valóság próbáját.

A fasizmust azok értették meg legjobban, akik szenvedtek alatta, vagy azok, akiknek maguknak is van némi hajlamuk a fasizmusra.

A fasizmust gyakran azonosítják a szadizmussal, de csaknem mindig olyanok, akik semmi kivetnivalót nem találnak Sztalin szolgalelkű bálványozásában.

A sportnak semmi köze sincsen a sportszerűséghez. Együtt jár vele gyűlölködés, féltékenység, kérkedés, mindennemű szabály semmibe vevése, az erőszak szemlélésében talált gyönyörűség, más szóval háború tűzfegyverek nélkül.

Orwell politikus állat volt, aki mindent politikai témává egyszerűsített... Még az orrát sem volt képes kifújni anélkül, hogy ne moralizálna a zsebkendőiparban tapasztalható viszonyokról.

Szocializmus: desztillált irígység.

Lenin szűklátókörű megszállottnak és olcsó cinikusnak látszott. [...] Nem keltette egy nagy ember benyomását, amint vártam volna.
     A legmélyebb benyomást vakbuzgósága és mongolos kegyetlensége tette rám. Egy kérdésemre a szocializmusról a mezőgazdaságban, nagy élvezettel beszélte el, hogyan uszította a kulákokra a szegény parasztokat és - folytatta - "hamarosan felkötötték őket a legközelebbi fára - hahaha!"
     A hideg futkározott a hátamon hahotázásától, amely a tömeggyilkosság gondolatára tört ki belőle.

Gorkij egyszer Leninnel együtt hallgatta meg Beethoven Appassionata szonátáját. Lenint nagyon fellelkesítette a zene, monologizálni kezdett arról, hogyan hat rá a muzsika: "Nem szabad gyakran zenét hallgatnom, mondotta, mert túl erősen hat az idegeimre. Giccsesen kedves dolgokat szeretnék mondani, meg akarnám simogatni az emberek fejét, akik egy mocskos pokolban élve ilyen gyönyörű művek alkotására képesek. De ma még nem simogathatjuk meg az emberek fejét, mert leharapnák a kezünket. Ma le kell csapnunk ezekre a fejekre, irgalom nélkül, noha eszményünk tiltja az erőszak alkalmazását embertársaink ellen. Hm, hm... Nehéz mesterség ez!

A kommunizmus rossz hírbe hozta a diktatúrát.

Ami erkölcsileg rossz, az politikailag se lehet jó soha.

Minden nagy nemzet túlteszi magát és túlnő korábbi törzsi sajátosságain: csak ezáltal válik naggyá.

Egy művész valóban naggyá lehet anélkül, hogy "haladó" volna, mert a művészetben a nagyság nem az új felfedezéseken múlik.

Noha az ember használhat műalkotásokat a civilizáció történetének illusztrálására, nem állíthatja, hogy a műalkotásokat társadalmi viszonyok hozzák létre, vagy hogy azok elkerülhetetlenül hatnak formájuk kialakulására.

* Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok. Pompeius 5. Máthé Elek fordítása.
 ** Orwell iskolatársa és barátja. Angol író.
 *** Az angol filozófus 1920-ban hosszú beszélgetést folytatott Leninnel Moszkvában. Az itt közölt részletet Népszerűtlen esszék című könyvéből idézem. Cs. J.
**** (Ahol a fordítót nem nevezem meg, a szöveget én fordítottam. Cs. J.)