Hetvenhét
 

A nádas két partja közt
kidobott heverő volt a híd.
Zöld szúnyoghálóval zöldárban
halásztam - nem a zavarosban.
Ebihalakkal töltöttem az üres

befőttesüveget, nádi hegedűvel
cincogtam, s messze elkerültem
a tavat, hová az eltévedt bomba
hullt. De ha tilosban jártam:
orromra koppintott a nádirigó,

házunk köré vízisikló tekeredett,
békarágás feketült az epren, s télen
beszakadt alattam a jég: naphalak
úsztak felettem - - - Helyek, idők,
képek törnek fel, mint hetvenhétben

a melegvizű forrás a Cigányszéken.
 
 

Tekercs
 

Ciroksöprűvel kisöpörni a szobába
hordott sarat, téli reggeleken kályha
elé hullott hamut, az ágy alá bújt
gyerekeket, pormacskákat, hallgatni
cirokszálak kréta-csikorgását
a lépcsőház kövén, nem bánva,
ha lúdbőrös leszel,

kilépni az udvarra,
fagyalvesszőből kötött seprűvel
felsöpörni a ház elejét, járdáról
szirmokat, falevelet, porhavat,
összesöpörni a Kínából
jött fehér epret cefrének...

Vándorbotként mindenhová
magaddal hordani, pihenés
közben rátámaszkodni, bölcsen
vigyorogva, mint Shih-Te
azon a hétszáz éve festett tekercsen.