Semmi szükség nincsen rá, bizonygatta Farkas, meg leszünk anélkül is. 
     Medve csak rázta a fejét, de bazmeg, mondogatta, kellene. Aztán csak belenyugodott: ha nem, hát nem. Fél hat körül kiballagott a kerti budihoz fogvacogva. 
     Ha a halálról van szó, gondolta Medve, komolyan kellene magamat venni. Gondolkozni kéne a logikáján. Ennek az egésznek a logikáján. Sokáig erőlködött, hogy kifundáljon valamit, de igazából nem jutott eszébe semmi. Aztán mire a slicce savanyúan lesomfordált, már három tyúk is odaóvatoskodott; rámeredtek, hogy mire készül. Ezek a tyúkok, gondolkodott tovább a Medve, ezek nem alszanak sosem. Irigykedve kezdte nézni őket. Hogyan lehet az, hogy sohasem álmosak? Hiretelen elmosolyodott. Végigszaladt arcán az elégedettség. Biztosan azért, mert kevés az idejük, és ezt tudják ők is. Egy kis vacilla, téblábolás, közelharc, aztán jön Farkas koma biztos keze. Ezek a hülye madarak még a Halál Napján is azt nézik, sárga-e a csík. Medve koma fejbe lőtt egyet, nesze komám, sárga.  
     Mikor visszafelé jövet Medve észrevette, hogy Farkas már a fejébe is nyomta a smicit, rájött, hogy nincs vissza út. Tényleg megteszik. 
     Az a legfontosabb dolog, kezdte Farkas a magyarázatot, hogy átlássa a farkas a dolgát, mielőtt teszi. Mielőtt, mondjuk, kirúgja a lábat. Mert, hogy fölhívjam a figyelmet rá, a rúgástól, az ívvé kanyarodás pillanatától kezdve ennek a féregnek a lába gyakorlatilag hús. 
     Aha, felelte Medve, értem. Hús. 
     Szigorúbban véve, okoskodott Farkas, persze nem. Az az érdekes, hogy mikor a földobja a lábát, akkor lesz belőle hús. Ledől a ragadós, drága földre. Emögött húzódik az egész logikája, érted már. 
     Medve bólogatott. Azt nézte, milyen csinos Farkas smicije. 
     Ide figyelj, ha ezt nem gondolod át el is mehetsz a fenébe. Meg se idd a pályinkát, húzz a fenébe!  
     Miért bántasz, kérdezte Medve még mindig a csodás sapkára meredve. 
     Hülye, ezt bántom itt mindjárt, majd meglátod. Szóval, ide figyelj, te állat... 
     Ne mond nekem, hogy állat. 
     Miért, mi vagy te? Állat. 
     Hallgas már inkább ide. Ne veszítsd el a fejed. Az a fontos, hogy tiszta fejjel menj az ellenségnek. Nem dühből, éhségből, haragból, vagy nem tudom, milyen elképesztő hibát említhetnék még. Mert ha mégis, elszalasztod az átalakulást, és elillan a logika. Pedig, Medve komám, nem csak a líra logika. Ide figyelj. Van tehát két irány, amit számba kell venni. Először illik a mennynek országára gondolni, iránya szerint leginkább föl. 
     Medve fölnézett a sapkára. Smici, gondolta. 
     Másodszorra marad a lent, ahol van a ragadós, drága föld. Értesz? Ha ezeket átrágtuk, van két folyamat is. Azoknak eleje, azoknak vége. Őket meg egyrészről úgy nevezzük, hogy élet és halál, másrészről meg láb és hús. Mondom tehát: legyünk tisztába. Át kell érezni, hogy mikor rövid kötél: mindjárt, a nyakára hágunk, akkor belendül a bomlás, mint az északi szél. Amint a teste a ragadós, földre ér, fölillan a mennybe a lélek. Értesz? Amint fölillan a menybe a lélek, hús lesz a lábból. Nem olyan bonyolult ez, az átellenben van a lényeg. A ragadós föld és a fincsi husi, ahogy szorítják egymást logikailag, mint a hasított fa, nem lehet az egyik a másika nélkül. Nem kell ide pisztoly, áramos kábítás, bazmeg. 
     Ekkor hirtelen fölüvöltött: mi lesz már, Medve, rúgjad már a lábát. 
     Jól van, Farkas, nem lóverseny!  
     Elkaszálom én, hogy csak nyekken. Azzal Medve elkaszálta. A kötelet fölcsuklózta, térddel meg azon módja szerint taszította, szorította lefelé. 
     Ne tápászkodjál már, kiáltotta Medve, mikor látta csak kelne, rugaszkodna nagyon. Ő azonban, ellentétes erő, kitartóan taszította, szorította. Idő javával azonban csak fölnézett, egye fene, törjön el a lába, ha úgy alakul, de csak meg nézi, mire a hosszas időhúzás? Látta: motyog Farkas kitartón, fején smici, csupa kés a keze. 
     Ide kell, vagy ide? 
     Nemtom, Farkas üvöltötte, csak szúrjad! 
     A nyaknak az a pontja, ahol ha a késsel behatolunk, az állat életét veszti, mondhatni testvéri közösséget vállal az egyébként nagyméretű nyak összes többi pontjával, motyogott Farkas. Nekem, laikus szemlélőnek: ugyanolyan. 
     Medve keserűn bámulta Farkast, látta tétovázik, csupa vér a keze. 
     Baj van, suttogott Farkas Medvére nézve, rugdosnak a húsok. Föld is meg van, menny is meg van, rugdosnak mégis a húsok. 
     Kurvaélet, sziszegett Medve, kurvaélet, elszúrtuk.