Egy kamasz feljegyzései 
  

Szétaprózott figyelemmel mérem
a reggeli fák távolságát, elvégre
tudnom kell titkukat:
az összeboruló lombkoronák okát.
Mint szürkületi gátőr szántom
talpammal a homoksárga partot,
ha kell sorbanálló napokon át,
hogy kinyerjem a tenger
akvamarin színét.
Nem lehetek egy köztes állomás,
egy elfüstölt mellék-
termék.
 
 

Határvonal 
  

kopott kabát
kopott ember
szürke felhő rajzolata
árnyüstöke szélbe lobog
ki is hullik virradóra
fülébe vályog zaja
lassú tenger ömlik
megülve az időtlent
háta mögött
élet zajlik