Ünnepi képeslap
 
 
Az ünnep előtti utca időtorlaszain
néhány járókelő, vergődésük
némajáték az ünnep előtti csendben.
Még tüsténkedik egy-egy szó,
széket cipel a sárga postaláda mögött,
a másik nézelődik a száraz hidegben,
megtölti az autó tankját,
látja a patika hőmérőjén a -4°C-t,
és ahogy a csendes téren egy feketerigó átröpül,
eldünnyögi gazdátlan, hogy a cserfa
levelei szárazon,
barnán, töpörödötten tartanak még.
Bármit írna több mint az egy
kimondhatatlansága,
ahonnan a kisdedsírással kicsapó fény.
 
 

Szabad halott

Minek kezdete-se
hogy lehetne vége?
A kör belseje üres,
a vihar magva béke.

Ha a mondhatóig sem jutsz,
hogyan akarsz tovább?
Az éjszakák, sötétek
bár lángol veled az ágy.

Amikor majd minden,
mitől e káprázat színlik, ragyog -
Egy mozdulatom megmutatja
a szabad halottat, aki vagyok.