Festetlenül

Festetlenül születtem.
Az ajtók,
a szögletek,
a falak, a padlók, s a benyílók
elszürkült alapozásában elvesztem.
Szobám és tájaim hallgatnak,
fagyosan.

Csak én tudom,
hogy nem két életem van.
Ennél sokkal több,
de mindegyik egy időben zajlik.
Azóta minden reggel,
soha nem fáradva,
köszöntöm őket,
külön mindet,
mint a hűséges kutya a belépő háznépet.




Drága idő
  
Emelt fővel, a homokkal telített ég alatt
zokszó nélkül szemléli rövid életét,
s azt is megadással fogadja,
hogy csak öt percig néztem.
Éjjel, a legjobbra készen,
kiegyenesedik a cserépben.
Szótlanul telik a drága idő.

Halványlila testét átvilágítja
az utcáról bevetődő fény.
Ragyog,
mint a röntgencső elé állított mellkas.
Mosollyal viszonoz minden vágyakozást.