talpadon  a  száműzöttek  cipősarka  nincsen  olyan  mondat
ahonnan  a  föld  kifordítható nincsen külső pont nincsen mondat
kristálypohárként  tört  az  éj  fagyszilánkra felszúrva  a  tárgyak
hol  színébe menekül a lelked ahol atyádfia  nyugszik s ahonnan
most  sakálok   lopakodnak  tekinteteddel arcukon  szemükből az
erek  kócot  eresztenek nód  földjén  az éjszakába  állasz májusi
mennydörgésben esőtenyészet közepette talpadon a száműzöttek
cipősarka aranymezők havilahból