Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2001. 6.sz.
 
Mályvácska
 

Novodomszkiné Száncsesz Jelena, leánykori nevén Száncsesz Jelena, ahogyan édesanyja kislánykorában hívta, Csibém, Bimbócskám, vagy ha rossz fát tett a tűzre, mert elevenke volt és ez gyakran előfordult, Jelenka, csak így, keményen, de haragban is becézve, mert nagyon szerette, Jelenka, azonnal gyere le a kazal tetejéről, hát hányszor kell neked elmagyaráznom, hogy nem szabad, meg, ha apád meglátja, akkor suhogni fog a mogyorófavessző, te meg sírhatsz, Csibém, ugye szót fogadsz, mondta, vagy Jelcsi, ahogyan nagyapja kiáltott neki, Jelcsikém gyere csak ide, gyere, szaladj, vigyázz el ne ess, azért nem kell annyira sietni, nem kerget egy csapat seregély, nézd mit találtam, nézd csak kis unokám, Jelcsikém, ugye milyen aranyos, de nem szabad hozzányúlni, mert megszúr, vagy Mályvácska, amit talán a legjobban szeretett, és azóta se mondta neki senki, mert így csak az osztálytársa hívta, bizonyos Imike, akivel már az óvodában egymásba szerettek, de nem tudták még, csak ő hívta így, mert egyszer, amikor a nagyerdőben, az osztálykiránduláskor sétálgatott jól lemaradva a többiektől, a fiú, Imike, hátulról odalopózott hozzá, két tenyerével betakarta a szemét, és azt kérdezte, na ki vagyok Mályvácska, és ő azonnal megismerte a fiú hangját, megfordult és megölelte, és azt susogta, hogy te vagy az Imikém, hát persze, hogy te, de miért hívsz engem Mályvácskának, elfelejtetted a nevem, és a fiú azt válaszolta, hogy nem, csak neki ez jobban tetszik, és szerinte pontosan olyan a bőre, olyan puha, hogy már a puszta látása is simogató, amilyen a mályva szirma, a muskátlié, annál meg mégis csak szebb az a név, hogy Mályva, de ha gondolja, akkor nevezheti Szirmocskának is, Mályvácska Szirmocskának, de az már igen hosszú, és egyébként is benne van az, hogy mocska, mintha valaminek vagy valakinek a mocska lenne ő, pedig nem is, sőt éppen ellenkezőleg, és nagyon közel áll a macskához is, Szirmacska, ez meg aztán végképp nem, akkor leszek inkább, szólt mosolyogva, maradjunk inkább, Mályvácska, és míg él, nem felejti el ezt soha Zselena, ahogy az első férje hívta még egyetemista korukban, minden alkalomkor, amikor becsípett, és csak olyankor, Zselena, lihegte, ugye nem haragszol, csak egy kicsit ittam, keveset, bocsánat, és úgy bűzlött mint a cefréshordón alvó mustlicák, annyira, Zselena böfögte és elaludt, de rövid házasság után elváltak és a férfi magával vitte a nevet, a Zselenát, kocsmáról-kocsmára hurcolta míg meg nem találták egy tanya istállójában összekaszabolva, ijesztő vigyorral az arcán, kimeredten, de erről Jelena nagyon keveset szokott beszélni, ahogy a szomszéd úr szólítani szokta, Léna asszony, mintha elfelejtette volna, asszonyom maga még olyan fiatal, szokta mondani, és annyira gyönyörű is, miért tetszik olyan szomorúnak lenni, tessék mosolyogni, így ni, ugye jobb, és ha megkérhetném, ha szólna a kedves férjurának, ha ráér nézzen már át hozzám, lenne egy kis megmutatnivalóm a számára, bojler, ugye szól majd Kedveském, de a férje is, a jelenlegi férje is szívesen kedveskémezi, pedig azt nem szereti, rosszul esik neki, mert csak olyankor mondja, ha valami olyasmit akar, akkor mondja csak, Kedveskéém, nyújtja, Édes Drága Szívem feküdj már ide végre, megvár tégedet azaz átkozott mosógép, de még a centrifuga is, hát éjjel egy óra van és te nem vagy hajlandó mellém feküdni, pedig én csak ötig számolok, úgyhogy gondold meg jól, és nem is igazán érti Nyuszi-pusszi, mert a férje így illeti, ha mégis odamegy, hogy miért ment hozzá ehhez az emberhez, akinek semmi köze a Mályvácskához, semmi az ég-világon, bár nem iszik, ez igaz, de szeretni se tud, csak számolni, ötig, állandóan, és annyira terméketlen mint az ifák platója, legalább, és nem képes megajándékozni őt az anyasággal, pedig arra vágyik, azt szeretné hallani, hogy anya, anyuci, ugye bekötöd a cipőmet és szomjas is vagyok, meg pisilni kell, meg ne kapcsold le a villanyt anyukám, mert nagyon félek, Drága Anyukám, és Drága Anyuka, a szülőértekezleten, ha így is szólítanák, aztán meg, hogy szép a kontyod nagymami, de nem, és ebbe már bele is törődött, belenyugodott Novodomszkiné Száncsesz Jelena, leánykori nevén Száncsesz Jelena, aki bennragadt a liftben, és miután kipróbálta a vészcsengőt és az nem működik felhúzza a szoknyáját és leül a lift linóleummal borított aljára és türelmesen várja, hogy én segítséget hívjak neki, én, aki őt mindig Mályvácskának nevezem.