Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2001. 6.sz.
 
Hangyabáj
 

Özv. Bajoni Benedekné mindig sóval etette a hangyákat, ha azok váratlanul valahol felbukkantak, mindig jól megsózta őket, sóval, azok meg azt hitték, hogy cukor, becsapódtak, hiszen nem tudták, hogy nem az, és nagyon-nagyon szomjasak kezdtek lenni egy idő után, ekkor özv. Bajoni Benedekné, a háromgyermekes, háromunokás, özv. Bajoni Benedekné, teleengedett egy nagy befőttes üveget vízzel és a hangyák útvonalába, közel a bolyhoz finoman elhelyezte, és arra sétált egy hangya, aki már annyira szomjas volt, hogy ki sem tudta azt mondani, hogy víz, véletlenül éppen arra sétált, és felfedezte a hegynyi vizet, visszaszaladt, nem ivott egy kortyot sem, intett a többieknek, azok szaladtak vödrökért, rocskákért, ki mit talált, és vitték a vizet az addig már sóval püffedtre etetett királynőnek, aki már elvesztette az eszméletét és ettől annyira bájos lett, amennyire csak egy elalélt hangyakirálynő lehet, és itatni próbálták, de elkéstek, mert özv. Bajoni Benedekné pontosan tudta, hogy mennyi idő alatt tikkad ki egy hangyakirálynő és csak az után rakta ki a vizet, és szomorúak lettek, hogy költözhetnek, megint, mert a királynő halála ezt jelentette, tudták jól, nem maradhatnak tovább azon a helyen, és eltemették a bájában úszó királynőt, jól meglocsolták a sírját, ki ne száradjon, a maradék vizet pedig visszahordták a befőttesüvegbe, visszaöntögették, de annyira sírva, hogy újra tele lett az üveg és szótlanul továbbálltak, a vizes hangyakönny pedig kedvenc itala az unokáknak, jó ellenszere a kimelegedésnek, de utána is hatásos, mosolygott is özv. Bajoni Benedekné mialatt megfordította a piskótás tepsit a sütőben, mert sajnos nem egyformán sütött elől és hátul, és az alját mindig csapta, hiába cserepezte le.