Napközi
 

"Mintha egy kémény okádná őket"
- fut az ablakhoz Zsófi.
Varjaknak kicsik és gyorsak,
fecskéknek nagyok és lassúk,
a galambok nem így repülnek
Gomolygó madárfelhő,
őrjöng a szél
s e szélben a tuják ablaktörlők,
a levelek meg
elszabadult körhinta utasaiként
robbannak a fákról - -
bent minden mozdulatlan:
üvegre tapadt gyerekszájak,
földre ejtett uzsonnatálca, tolltartók...

Most, hogy mindezt
innen nézem,
a suli kimozdul helyéről,
a magasba emelkedik,
és pörög-pörög a fekete madárkavargásban,
mint egy keleti üvegszelence:
a tornádó küszöbén átbukott karaván
utolsó enigmájaként.