Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2001. 3.sz.
 
HÁY JÁNOS
A férfit éjszaka lány hívja
 

Nem is szoba,
inkább terem,
keresztben nyolc,
hosszában húsz is lehet.
A túlsó sarokból
egy lány integet,
hogy eddig nem,
de most már biztosan
engem szeret.

Mondom, mindjárt,
lelökök még valamit,
aztán odamegyek.
Egy, fél kettő éjjel,
a testektől alig férek,
vagy százan
rázkódnak a popzenére.

Végre lemegy két méter,
aztán öt, hét, kilenc,
fogom a kezét:
Hülye vagy? - rántja
el és nevet:
Nem én vagyok
aki téged szeret.
Lök rajtam.
Hát akkor ki lehet? -
kérdezem, de nem
vetít arcot a képzelet.

Te? - mondom
mellette a másiknak,
vacakolva a kezemmel.
Nem - mondja -
ő biztosan nem.

És te? - tovább megyek.
Nem, én sem,
nem, nem és
még egy nem,
fogyott el végül minden,
csak egy részeg
férfi maradt,
akit félig telt üveggel,
lökött ki a szobából
a reggel.

 

Súly

Nehéz nekem.
Szerelem, vacsora.
Nyelni.
Mit és mennyit?
Megint a pénz.
Számol, bár számtalan
- mondom - bennem:
a fájdalom.

 

Szólj

Szólj, hogy szeretsz.
Vagy adj vacsorát,
ha mégsem.

 

Haj

Hullik a hajam,
mintha a fájástól,
holott csak öreg
a fej és fáradt
az írás.