Faágon harkály 
  

Sátán, mondod, érvekkel tüntetsz
A lombközökben egy angyal halk fuvallata
Raknád össze, szétesik, győz az égi
De előbb még csúszkál ide-oda, a helyzet mozdul
Nem te, spirális köröket írva távolodsz
Felé, mintha lehetne ott, arra valami
Vigasz, de beleremeg a föld és belereng az ég is
Feleselsz, kérded, de nem jön magyarázat
Fehér és fekete, elmetszve középen
Bíbor talárban bíró, ki összebékítene
Jó és rossz, kézre a kesztyű
Beton és cement és acél és rozsda
És van a fa, faágon harkály

A sorompó logikája

Egy mondat mozdonya, és a többi szó
Beszéd és beszéd közt a kérlelhetetlen
Sorompó logikája, ez elment, a kiválasztott
A többi csak utána, utána, de irgalmatlanul
És a sínek, amiket felszedtek rég, akkor hogyan
De robog és pöfög és zakatol mintha
Mint valami parancs, át, úgy
Pár pillanat csupán, nyoma sem marad
Aztán egyre sűrűbben már, tolongás, tolongás
Jön és jön és mindig ott, ahol mégse
Vezényel és a többi mind katonásan
Szalutál, szalutál, míg amaz le nem telik
Azt mondják, nem múlik el soha