Új Forrás - 1999. 10.sz.
CSOKITS JÁNOS
 
 
 
Elízium 

Gyolcsingben, mint a múmiák, 
örök életre ébredek, 
féllábon álló téli fák 
vigyázzák lassú léptemet. 
Fehér virágok kürtjei 
fogadnak most már mindenütt, 
mondják, nem voltam semmi sem 
s én leszek eztán mindenük. 
Így lát az ember, akinek 
reménye régen elveszett - 
halál is csak élő szemében 
lehet ilyen nagy élvezet. 
 


 
Nincs mese 

Tudni szeretnétek, mi a mese vége? 
Piroska bizony a farkas felesége, 
boszorkány neveli Jancsit és Juliskát, 
Csipkerózsának a herceg főz puliszkát, 
óriás már nincsen, elkopott a lába, 
albérletben lakik a vasorrú bába, 
János vitéz ávós, Iluskát akasztják, 
Aladdin lámpáját zsibvásáron osztják, 
a szovjet Münchhausen a Holdról integet 
s millió Robinson szolgálja Pénteket. 

(1960)
 

   
Szilva-ének 

Feküdtem, csontos szilvamag, 
csíráztam, gyümölcsöztem, 
most ismét szilvamag vagyok, 
tél van, föld alá fekszem. 

Fekszem, mint időben a kő, 
vagy csillagfény a kőben, 
nem kérdem, lesz-e még idő, 
ha kő sincs az időben.