Elízium
Gyolcsingben, mint a múmiák,
örök életre ébredek,
féllábon álló téli fák
vigyázzák lassú léptemet.
Fehér virágok kürtjei
fogadnak most már mindenütt,
mondják, nem voltam semmi sem
s én leszek eztán mindenük.
Így lát az ember, akinek
reménye régen elveszett -
halál is csak élő szemében
lehet ilyen nagy élvezet.
Nincs mese
Tudni szeretnétek, mi a mese vége?
Piroska bizony a farkas felesége,
boszorkány neveli Jancsit és Juliskát,
Csipkerózsának a herceg főz puliszkát,
óriás már nincsen, elkopott a lába,
albérletben lakik a vasorrú bába,
János vitéz ávós, Iluskát akasztják,
Aladdin lámpáját zsibvásáron osztják,
a szovjet Münchhausen a Holdról integet
s millió Robinson szolgálja Pénteket.
(1960)
Szilva-ének
Feküdtem, csontos szilvamag,
csíráztam, gyümölcsöztem,
most ismét szilvamag vagyok,
tél van, föld alá fekszem.
Fekszem, mint időben a kő,
vagy csillagfény a kőben,
nem kérdem, lesz-e még idő,
ha kő sincs az időben.