|
WEHNER TIBOR
Lebegésben
Matzon Ákos
műveiről
Az első évszám a pályaképben 1989: ekkor szerepelt először a nyilvánosság előtt Matzon Ákos-mű, és aztán a kilencvenes években már egymást követik a bemutatkozások, sorakoznak az önálló tárlatok és a rangos kollektív kiállításokon való fellépések. Most csak véletlenszerűen emeljük ki a hosszú listából az 1990-es és 1995-ös győri, az 1996-os és 1997-es buda- pesti bemutatót, az ausztriai és németországi kollektív kiállításokon való részvételeket, és az 1998-ban elnyert, rangos Pollock-Kastner ösztöndíjat. Ha a pályakezdés nyitányát, periódusát összevetjük Matzon Ákos élet- korával - az alkotó 1945-ben született Budapesten -, és életútjának ál- lomásaival, akkor furcsának, vagy legalábbis különösnek minősíthetjük e művészsorsot: Matzon csaknem negyven éves, amikor megalkotja első, é rettnek ítélhető, illetve az általa is vállalhatónak ítélt munkáit, és negy- venöt esztendős, amikor bemutatkozik műveivel. A művészettel való talál- kozás azonban nem váratlan eseményként köszöntött e festőre: az édesapa, Matzon Frigyes a közelmúlt évtizedeinek elismert mestere, fontos élet- művet teremtett szobrászművésze volt, akinek szobrászata a korszerű plasz- tikai kifejezés szellemében bontakozott, teljesedett ki. Néhány monumen- tális Matzon Frigyes-kompozícióval a magyarországi köztereken is talál- kozhatunk - mint Budapesten, a Vérmezőn a magyar jakobinusok emlék- művével és a Naphegyen a labradoritból faragott Fókákkal -, míg össze- gyűjtött kisplasztikáit a várpalotai Thury György Múzeum őrzi. A mérnöki pályára lépett Matzon Ákos tehát az édesapja által teremtett hagyományt folytatta; a konstruktív szellemiség, a nonfiguratív képépítés tartományá- ban kezdte meg alkotómunkáját, és a másfél évtizedes termésre vissza- pillantva ma már azt regisztrálhatjuk, hogy következetes programot kidol- gozván és követvén mind elmélyültebb, mind szellemdúsabb piktúrát te- remtett. Ám a "piktúra" kifejezés használatával csínján kell bánnunk, ugyanis Matzon Ákos képteremtő tevékenységében igencsak a háttérbe szorul a szín, elsőrendűek és kiemelkedő jelentőségűek a grafikai metó- dusok, és nem kizárólagosan a képben, a képen, a síkon megjelenített illuzionisztikus jelenségvilággal szembesülhetünk alkotásait szemlélve, ha- nem a már-már szobrászati igényű domborművek térnyerésének egyre erőteljesebb tendenciáját is nyomon kell követnünk. Bár a nyolcvanas-kilencvenes évtizedforduló, és az azt követő évek munkáit a finom pasztellszínek alkalmazása jellemezte, a legújabb művek már-már kizárólagossá váló, vagy inkább domináns eleme a fehér és a fekete szín, illetve a szürke árnyalat. E szűkszavúságokra komponált, egyneműségekre redukált festői világban a geometria, a műszaki jelleg, a higgadt és precíz mérnöki szemlélet által vezérelt rajzi-grafikai elemek kapnak kiemelt szerepet: a finom, pengevékony vonalak, a hálórendszerek, a síkgeometrikus alakzatok, amelyeknek egymás mellé, egymás fölé ren- dezését a szerkesztettség higgadt szelleme hatja át. Az illuzionisztikus térré foszló alapsíkokban megjelenő vonalkonstrukciók révén virtuális bizton- ságok oldódnak fel a bizonytalanságokban, konkrétumok szívódnak fel az áttetszőségekben, egzaktságok válnak megfoghatatlanságokká. Valami- képpen zavar támad a gépezetben. A térbeliségek és síkszerűségek üt- közőpontján, illetve egymásbamosódásain, átmeneteiben optikai látszat- szerűségek kezdik ki a dekorativitást és a már-már megragadni vélt kom- pozíciós rendet, az egyszerűség hirtelen bonyodalmakba, szövevényes- ségekbe vált. A kettősségekben, áttételességekben villódzó Matzon-művek gondolati, meditatív meghatározottságának igazolását vélhetjük felfedezni a sorozatjellegű munkák egyre hangsúlyosabbá válásában, térnyerésében is: az egymással összefüggő, az egy-egy képi gondolatot végig-vezető - felvető, analizáló, lezáró - műegyüttesekben. És ugyanígy egyre jellegzete- sebb vonás a művész alkotómódszerében a síkból való kilépés kény- szerének való engedelmeskedés, amely a képfelület áttörésével, illetve a rétegezett képfelületek létrehozásával, a felületre applikált elemek megje- lenésével manifesztálódik. Mintha az illuzórikusságokba vesző képtereket áttörve, a képsíkból kitörve, a térbe toluló formák és tömegek szférájában lelne meg a művész bizonyosságokat. A sejtelmes áttetszőségek, a geometria, a monokróm színvilág, a műsza- ki jelleg, az optikai hatás, a sorozatszerűség kultiválása és a tér meg- hódításának szándéka mellett a legújabb alkotóperiódus Matzon-műveinek uralkodó motívumáról is meg kell emlékeznünk: a ferde vonalról. A vert- ikális hangsúlyú, kissé elbillentett képtengely, a diagonális elmossa a sík biztosnak vélt kereteit, megzavarja az illúziótér dimenzióit és labilisságok- ban játszó atmoszférát teremt: e ferdeség-sugárzásban képi történetek ját- szódnak le, sűrűsödések és ritkulások, metszések és találkozások, érint- kezések és elválások okoznak konfliktusokat. A ferde vonal minden, csak nem az egyértelműség, a ferde vonal a zavar, a rendellenesség, a kívülállás, a deviancia. És a ferde vonal mindig felháborítóan egyenes, nincs megbontó, könnyed ív, nincs görbület, elhajlás - csak a ferdeség kíméletlensége van. Kassák Lajosra és Mondrianra, a mesterként tisztelt Konok Tamásra és számos, a konstruktivizmus és a geometria absztrakciója által megérintett elődre és kortársra hivatkozhatnánk e művész alkotásai kapcsán, mint akik - akárcsak Matzon Ákos - tisztaságra és rendre vágytak, és ugyanakkor az eszelős rend megbontására törtek, a szabályosságok szétrombolására kény- szerültek. Ezen munkásságok, életművek és művek tradíciójához kap- csolódva, e művészi magatartás, e kifejezés létjogosultságát, érvényességét manifesztálva Matzon Ákos kompozíciói, képei és domborművei, képtár- gyai egy kimeríthetetlenül gazdag, de egyszerűségekben kiteljesedő mű- vészi szemlélet alkotásaiként, az ezredvég autentikus tanúiként jelennek, jelenhetnek meg közöttünk. Matzon Ákos egyik, 1997-ben közreadott katalógusában, a bevezetőt író Vörös Imre Thoreau-ra hivatkozott a művész alkotásait elemezvén: "Az Igen és a Nem hazugság. Az egyetlen igaz válasz: lebegni hagyni a dolgokat." A Matzon-művek szemlélése közben a sú-l yosságok veszélyét hordozó könnyedségek szellemi lebegés-érzetében részesülhetünk. |