Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 1999. 9.sz.
TASI JÓZSEF
 
"Szabadság álma" 
Simon Andor élete és költői pályája*
   
   
    
Remenyik Zsigmond 1919. január 6-án Egerből küldi első levelét Simon  
Andornak. Kérdéseire válaszol. "Kérdezed, hogy mi nekem a Ma? Egy  
lehetséges irány, mely felé futhatok, és amelyet magaménak vallok a sok  
közül. Bizony, kissé vallom én azt a babitsi elvet, hogy egy irányhoz sem  
tartozom, és mindet megértem, elfogadom, művészetemben pedig mindnek  
annyi hely jut, mennyit az véremből kivált". Remenyik 15 éves korában  
Bródy Sándor és Dosztojevszkij hatása alá került s csak azután jutott el a  
Mához, míg Simonnak más olvasmányai voltak. Ismeri a szociális- és  
kommünirodalmat, melyet nálunk most Kassák és a Ma képvisel. Remenyik  
magáénak vallja "az összes szociális elveket, miket ma csak a bolsevizmus  
képvisel", így a kommunizmust is, emberi ideálként s azt az irodalmat is,  
mely azokért küzd. Nem kötelezi el magát a Ma, a Nyugat vagy éppen a  
Magyar Kultúra irányvonala mellett, írásai úgyis valamelyik irányzat esz- 
meköréhez tartoznak.  
    Azt tervezi, nyáron Svájcba, Zürichbe megy, akárha pincérnek - az  
élményért. (NB. Többször idézett naplójegyzeteiben később már Argentína  
a célpont. Oda is utazik majd 1920 augusztusában.)  
    Simon Andor a Tanácsköztársaság idején, május 1-je után felutazott  
Budapestre és ellátogatott a Ma Kossuth Lajos utcai, a volt Solymosi  
képszalon helyén nyílt kiállítóhelységébe. Itt ismerkedett meg Kassák  
Lajossal, Uitz Bélával és a többi maistával. Már a kirakatban nagyon  
megtetszettek neki Máttis Teutsch János linómetszetei - eddig csak repro- 
dukcióikat ismerte Kassák folyóiratából. Éppen ekkor hozta Szabó Dezső  
az Elsodort falu frissen megjelent példányait, mindjárt vett is belőle.  
    Simon Andor valószínűleg még a Tanácsköztársaság idején, vagy annak  
bukása után döntötte el véglegesen, hogy abbahagyja tanulmányait és  
elkezdett dolgozni kőtörőként a szülőfalujától pár kilométerre, a Sajó  
túloldalán lévő Sajóivánkán, a Sáfrán Dezső-féle bányában.  
    Remenyik Zsigmond nagyjából e pesti látogatással egyidőben - 1919.  
május 4-én - ír Simon Andor VII. osztályos tanulónak, az egri jegyzőin- 
ternátusba. Budán lakik ekkor, az Úri utca 48. sz. alatt és folyóiratot tervez.  
Verset, novellát, színdarabot és tanulmányt vár az egri fiataloktól Jaut kadét  
útján, akire levelét bízta. "És még egy: Egerbe a Te címedre küldök majd  
100 példányt az »Agitációból«. Azokat helyezd el különböző lapokban, írd  
meg egy miskolci könyvkereskedő vagy barátod címét, hogy oda is kül- 
dhessek."  
    Remenyik Zsigmond, naplója szerint 1919-ben, a kommün alatt kapcso- 
latban állt egy agitációs irodával, valószínűleg itt készült a levelében  
említett brosúra. Az Agitáció két példánya mindenesetre megvolt Simon  
Andor könyvtárában, az 1928. február 22-i házkutatás jegyzőkönyve sze- 
rint. Ugyanekkor számos más tizenkilences röpiratot is lefoglalt a csend- 
őrség. 
    Egerben is folyóiratot terveztek a gimnazisták. 1918. december 7-én  
jelent meg röplapjuk, a Felhívás a magyar diáksághoz! Idézzük néhány  
sorát, melyek visszhangzanak majd 1928-29-ben a Bartha Miklós Társaság  
röpirataiban: "Édes hazánk, nemzetünk, a független, szabad Magyarország  
jövőjéért folyik most a harc. [...] Mi leszünk a jövő Magyarország vezetői,  
a mi vállainkon lesz annak minden édes-fájó terhe." Feladatuk: szellemi  
fegyverekkel a "hazát műveltté, gazdaggá tenni és így megmenteni". Ezt az  
eszmét hirdeti a közeljövőben megjelenő MI című folyóiratuk, melynek  
előfizetési árát is közlik. (Az egri folyóirat címe - MI - emlékeztet a MÁ-ra,  
amely éppen e napokban közölte Simon Andor költeményeit.)  
    E gondolat folytatása az Egervárosi Színház plakátja, ugyancsak Simon  
Andor hagyatékából: "1919. évi április hó 12-én este fél 8 órakor a szocia- 
lista diákok szervezetének »Mi« művészcsoportja nagyszabású KABARÉ- 
ESTÉLYT rendez. A befolyó összeget egy szociális szellemű irodalmi és  
művészeti folyóirat céljaira fordítjuk, amelynek célja a művészeti és szo- 
ciális továbbképzés." A műsorban Simon Andor nem vállalt szerepet, annál  
inkább a barátja, Ladányi Imre, aki három jelenetben is fellépett.  
    Minden bizonnyal a Kossuth Lajos utca és a Ferenciek tere sarkán lévő  
kiállítóteremben tett látogatása és a MA költőivel, művészeivel való meg- 
ismerkedése után - 1919 nyarán, de még a Tanácsköztársaság idején - írta  
Simon Andor meglepően jó költeményét az aktivistákról. Mielőbb e verssel  
megismerkedünk, vessünk egy pillantást az aktivizmus történetére. Német f 
öldön született, mint irodalmi majd képzőművészeti irányzat, az 1900-as  
évek elején. "A magyar aktivizmus - írja a mozgalom monográfusa, Szabó  
Júlia - a világháború második évében, 1915-ben született meg mint politikai  
és irodalmi mozgalom. Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy a mozgalom  
célja kezdettől fogva nem elsősorban művészeti stílusalkotás volt, hanem  
határozott politikai mondanivaló közlése, előbb a vers és próza, esszé és  
kritika, könyvismertetés és kiállítás-kritika, majd 1916-17-től már a képző- 
művészet eszközeivel. A mozgalom szervezői azonban munkásságukban  
mind a politikai, mind a művészeti avantgárde elveit képviselték, új hangon  
is akarták közölni új világot hirdető programjukat."  
    A mozgalom adaptálása Kassák Lajos nevéhez fűződik. A Tett című első, 
1915-16-ban kiadott folyóirat - címével is - Franz Pfemfert 1911-ben  
indított Die Action-jára utal. (Maga Kassák később az aktivizmust a konst- 
ruktivizmus egyik alfajaként minősíti.)  
   Mácza János szerint a MA-isták már a forradalmak idején aktivistaként  
határozták meg önmagukat. Mindenesetre Kassák Lajos 1919. február 20-ai  
Aktivizmus című felolvasása után a február 26-án megjelenő MA alcíme  
szerint már Aktivista Művészeti Folyóirat-ként jelent meg (IV. évf. 2. sz.).  
Az 1919. április 10-én megjelenő folyóirat alcíme: Aktivista Művészeti és  
Társadalmi Folyóirat. Ebben a számban jelent meg Kassák említett felol- 
vasása az aktivizmusról.  
   Nem mindenkinek tetszett az új irányvonal. Szélpál Árpád írja emléki- 
rataiban: "Azt, hogy a MA »aktivista művészeti és társadalmi folyóirat«  
legyen, Kassák egyedül döntötte el. Már régen érlelődött benne valami, amit  
ő aktivizmusnak nevezett. Felolvasást is tartott ezzel a címmel. Világszem- 
léleti áttekintés akart ez lenni, a -ban is megjelent, és sok vitát váltott ki 
közöttünk. Túl politizálónak tartottuk. Ellene voltunk minden beskatulyá- 
zásnak." Személy szerint Szélpál és Barta Sándor - Kassák sógora - voltak  
a lázadók. "Azt hittük, - folytatja Szélpál -, az volt a meggyőződésünk,  
hogy alkotók vagyunk, egy új világ alkotói, egy új világ hangjának kife- 
jezői. És most aktivisták lettünk." (Barta Sándornak személyes oka is  
lehetett fenntartásaihoz: ő akart az új költők és művészek vezetője lenni.  
Ezért vált ki később, Bécsben Kassák köréből és indított új folyóiratokat  
- ÉK, Akasztott Ember - és írta gúnyos polémáit "Kollektív Lajos"-ról az  
ugyancsak bécsi Egységben.) 
    Simon Andor, aki 1919-es pesti látogatásakor még tizennyolc éves se  
volt, Kassákkal és aktivistáival találkozott a MA kiállítóhelységében. Eger- 
be visszatérve - de még a Tanácsköztársaság bukása előtt! - írta alábbi  
költeményét. 
SZŰK SIKÁTOROKAT SÍRÓ TŰZFALAK KÖZT MENNEK AZ AKTIVISTÁK ÉS 
TISZTA SZÁJUK A JÖVŐRŐL IMIGYEN NÓTÁZ:
          Csillag! Ó! Csillag! 
          Az új - világba - szerelmesedett szívek 
          kétségek örvényeiben véreznek! 
          de a szemekből 
          már kihulltak a vacogó viskók! 
          Ó vajúdópercek dinamizmusa!  
          Ismeretlen határok végeiről 
          dőlnek most egymásfelé 
          a gyémántos hegyek 
          és a tengerek vizében  
          nyers férfitekintetek villámlanak. 
          Érzitek?!? 
          Vajúdópercek méhében tamburáz a Jövő!!! 
          És a meggyulladt agyak 
          így harangoznak elé: 
          Ó! Ó! Ó! 
          a fürdőző-pástok kölyökszemeibe 
          szőke mézt csurgat a nap 
          míg valahol 
          bőmederrel nevetnek a kürtők 
          és a gyerekek 
          teligyomorral bukfenceznek 
          folyók kacagó partjain.
   Simon Andor e meglepően jó költeménye hitvallás és egyben látlelet a  
Tanácsköztársaság kétségek és remények közt átélt utolsó heteiről. Hason- 
lóan összegez naplójában Remenyik Zsigmond: "Íme: a proletárdiktatúra.  
[...] Tündökölni akartam, és most íme. És akartam küzdeni és a végtelenbe  
röpülni föl, de most? Hajamat téptem. Koldus vagyok. Amellett szédülök, 
nyomás van a fejemen. Az első perc ez. Agitálok a második percben és  
hirdetem a dolgozók életét." (Ez az összegzés bizonyára ama 133 nap után  
készült.)  
    Egyértelmű reménykedésről szól Simon Andor alábbi, Mesterének ajánlott  
verse: 
        SZENT TELJESÜLÉSEK MÁJUSÁN
                - Kassák Lajosnak! -
          Emberek nyúzott testén 
          és a bőgő házak falain 
          vérzik 
          világranyitott szívem. 
          Testvér! Ó! Testvér! 
          Rétfejű kutyák csaholnak a térben. 
          Szájukból fehér tajték buzog.  
          És a hold sárgája ül szemeikben. 
          Ó csillagokbaakaszkodott kezek! 
          kik bíbor kövekkel dobáljátok 
          a templomok keresztjét 
          és a kék dombokon 
          érett búzavetéseket kaszáltok: 
          lángoljatok!!! 
          Testvér! 
          Égő szívünk: 
          világra nyitott. 
          És most! 
          szent teljesülések májusán 
          világítótornyozzunk 
          hegytetőre 
          májusfáját 
          az áradó életnek: 
          az új 
          Szabad-Embert!!!
A következő költemény azért érdemel figyelmet, mert a Tanácsköztár- 
saság idején értelmiségi közökben gyakori messianisztikus világkép Simon  
Andor-i leképezése: 
          ÜDVÖZLŐ SIKOLY AZ ÚJ EMBERÉRT 

          Emberi összetevői? 
          Ami van: Nihil! 
          Én belétek sikoltom 
          az új embert! 
          forradalmas-arcát 
          az eggyétornyosult tömegnek. 
          Összetevője: 
          nem tragikus letörés 
          a halálban!! 
          hanem drámai nekimozdulás 
          a születésben! 
          Így! 
          a Jézusok, Marxok és Nietzschék 
          útkereszteződésén 
          drámai motívumok oszlopa  
          a kollektív egyén 
          forradalmasított lelke az időnek. 
          Testvér! 
          - ki ilyen vagy - 
          kemény szeretettel akarlak 
          és megkívánlak 
          az újjászülető földön 
          Ó, morális ember!!!

    Nem lenne teljes a fiatal költőről alkotott képünk néhány, a magánélet  
szférájába tartozó verse bemutatása nélkül.  
    Ide tartozik Az első csók rapszódiája és a 
          VERS A FIATAL LÁNYOKHOZ 

          Most 
          asszonyérintetlen-testem 
          elégett tizennyolc éve 
          sikoltoz 
          felétek: 
          kristályos folyókat 
          tavaszi fákat 
          és nyárderéki vetéseket 
          őrző 
          Lányok! 
          akik 
          - óh Én tudom!!! - 
          valahol már kicsíráztatok 
          a föld termőasszonyos testéből 
          és szent égiakarással 
          magatokra-húztátok 
          a tornyok süvegét.

    Az idézett verset valószínűleg 1920-ban írta a tizennyolcadik évét 1919 
decemberében betöltő költő. Ez a vers is - mint társai - festői és expresszio- 
nista.  
    A Tanácsköztársaság bukása után Kassák Lajost hamarosan letartóztat- 
ták, Keszthelyen, majd Pesten tartották fogva. Emlékiratai szerint öt hónapi  
fogság után, 1919 decemberében szabadult. Néhány dokumentum korábbi  
szabadulásra utal. Az egyik autográf tintaírású elismervény:  

   Nyugta, 
melyben elismerem, hogy a Vörösmarty Akadémiától 5000, azaz ötezer  
korona segélyt fölvettem. 
    Tisztelettel és köszönettel: 

                Kassák Lajos 
    Budapest  
    1919. X. 5-én. 

    Ez a nyugta Simon Andor levelezése között található. Bizonyára apó- 
sától, Móricz Zsigmondtól kapta, aki a Vörösmarty Akadémia alelnöke  
volt. Feltételezzük, hogy ekkor, tehát 1919 októberének első napjaiban  
szabadult Kassák, mert valószínűtlen, hogy a Pest megyei Gyűjtőfogházban  
vette volna át ezt a segélyt, mely bécsi emigrálását is lehetővé tette: a bécsi  
- illegális - hajóút költsége ugyanis 3500 korona volt.  
    A korábbi szabadulást igazolja Remenyik Zsigmond 1919. november  
16-i naplójegyzete is:  
    "Délután fenn voltam Kassáknál Simon Andorral. Egy kis szobája van  
félhold ablakkal, benne expresszionista képek Bortnyiktól és Bohacsektől  
és Máttis Teutschtól. 
    Neki magának hosszú haja van, a fehéreket gondolta, hogy jönnek és  
elviszik ismét, mert ma jöttek be Horthyék [1919. nov. 16-án], és ismét  
fogdossák össze a kommunistákat. [Kiemelés: T. J.]  
    Jönnek többen még, Hajós [Sándor] és Uitz és egy kezdő festő, ki egész  
csomó rajzot és festményt hoz. Uitz komor, különös, szótlan és beteg  
lelkileg. Mint mondják, pincékben bujkált, s két hónapig pedig kínlódott  
dohos cellákban. Ő hozza hírül, hogy a forradalmárokat újból fogdossák  
össze. Már sokan vagyunk, megyünk. Előbb Kassák elolvassa a Plakátomat,  
tetszik neki, osztja mindenben nézetemet. A kiadásról persze most szó sem l 
ehet, otthagytunk nála verseket, én egy drámát is, amiben nem bízom, és  
hív, hogy a jövő héten jöjjünk ismét, és talán tudatják, ha még szabadlábon  
lesz."  
    A Simon Andor által Kassáknak átadott versekre később térünk vissza.  
Remenyik drámájáról a következő látogatás leírásából megtudjuk, hogy Vér 
volt a címe, ez és a fiatal író versei elragadtatták Kassákot, aki - mivel a  
-t most nem adhatja ki, egy könyvtár-sorozat indítását tervezi, melyet  
Remenyikkel közösen szerkesztene. Mindössze 10 000 korona kellene a  
kiadás megindításához. Érdekes, hogy Remenyik Zsigmondot - naplója  
utal erre - a forradalmak utáni pesti éjszakai életben "kis egri milliárdos"- 
ként aposztrofálták, holott szerinte ez csak gúny lehetett, hiszen többnyire  
a vacsoráját is barátai-barátnői fizették...  
    A könyvtár pesti elindítására azért sem kerülhetett sor, mert Kassák  
1919. december 20-a körül Bécsbe emigrált, ahonnan hamarosan levelet írt  
Remenyik Zsigmondnak.  
    Simon Andor, láttuk, már 1918 novemberében a MA munkatársa lett.  
Rövidesen, 1919. február 26-án Clementis Ervin és Enders Ervin első versei 
is megjelentek a -ban. Clementis Ervin Napkelés című verse az író  
egyetlen publikációja Kassák lapjában. Enders Ervin, akinek később Ember  
Ervin néven jelennek majd meg versei és kötetei Budapesten, a -ban  
tizennyolc verset és egy színművet közölt, néhányat J. J. szignóval. Így  
jelezte Embersors című költeményét is, amely a MA 1920. július 15-i  
számában jelent meg. A verset, fennmaradt kézirata szerint, Simon Andor- 
nak ajánlotta. A tintával írt kézirat megegyezik a MA-beli közléssel, az  
ajánlás és az aláírás kivételével: 

EMBERSORS 

                - Simon Andornak -
A zuhanás vak alján ülni 
míg ölemben a kezem meggyilkolt születés kínjait dadogja 
és fejem fölött összekongatnak a nyelvetlen harangok 
és felszakadnak bennem a lábatlan lépések 
s vonszolják a sorsom 
a zuhanás vak alján! 

Vizionálni és megbújni a dolgok vak méhében 
a hegyek súlypontjában, a völgyek combján 
lámpásnak kúszni az állatok szemébe 
lengésnek szállni a fák sudarában 
vágynak indulni a hangban 
láznak rohanni a színben 
és az első ember horizontnyitó kapuja előtt 
az eszem marni: kartalanul! 
a szívem fájni: kicsukottan! 
ó összetört élet. 

"- Embertestvérek 
tárulkozzatok meg tántorgó szám előtt 
vagy ne hurcoljátok szét jóságom, vágyam, életem  
csurgassátok közönyösen 
a koporsózó űrbe 
a föld ellentétes szélein." 

Döbbenő embersorsom 
csak az állatok és dolgok vinnyogják szivárványívű alázatba. 

    Remenyik Zsigmond csak egy évvel később jelent meg a MÁ-ban.  
Mielőtt erre rátérnénk, ismerkedjünk meg az író naplójának Simon Andor- 
ral is kapcsolatos 1920 elején készült bejegyzéseivel.  
    1919. december 20-a körül - mint említettük - Kassák Lajos Bécsbe  
emigrált, de felesége és a MA munkatársai közül többen csak később  
követték. Ezért Kassák hívei Kassákné Simon Jolánnál, majd később, 
házkutatásoktól tartva a Palatinus kávéházban találkoztak. Remenyik ide- 
vágó naplójegyzetei dátum nélküliek, csak az utolsó budapesti bejegyzés  
napját ismerjük: 1920. július 27.  
   Remenyik és Simon Andor először valószínűleg 1919 utolsó napjaiban  
vagy 1920. január elején mennek el a Visegrádi utcába. Meghallgatják Barta 
Sándort, amint felolvassa drámájának első felvonását, mely a naplóírónak  
tetszik; érdekesnek, eredetinek és groteszknek tartja, de megjegyzi: "Én  
ezen már jóval túl vagyok, ha még nem is tudom megeleveníteni, de érzem,  
az elképzeléseimben ez már elmaradt mögöttem, és többet tudok adni. És  
hatalmasabbat..." [Kiemelés T. J.] 
A következő látogatás leírása több fontos információt tartalmaz:  
    "Egy este Kassákéknál.  
    Újvári meghívott annak a tiszteletére, hogy Kassák Bécsbe szerencsésen megérkezett.  
    Ott voltak: Barta, Újvári, Kassákné, Székely, Simon, Kádár, Leicht, egy  
kinek nem tudom nevét, és hangos viták folytak, Székely maista és nyugatos  
verseket parodizált és Simon olvasott fel igen rossz verseket és Székely 
felolvasott az írásaim közül, miket nagyon nagy örömmel és tetszéssel  
fogadtak..." [Kiemelés: T. J.]  
    A két feljegyzés Remenyik írói öntudatra ébredéséről tanúskodik. Ko- 
rábban fennmaradt kéziratai szerint prózát írt, 1919 őszétől megpróbálkozik  
a verssel is. Ehhez döntő ösztönzést bizonyára Simon Andortól kapott. És 
lám, mielőtt még írásai közül bármi is megjelent volna, máris többre tartja  
magát - mint drámaírót - Barta Sándornál, költőként pedig implicite Simon  
Andornál.  
    Remenyik Zsigmond első verse a bécsi MA 1920. május 1-jei számáb 
an jelent meg: Az idvezültek - Kassák Lajosnak. Következő versében a 19-es  
kommünnek állít szép emléket: A forradalom harcosainak (1920. júl. 1.).  
Ezek az írásai B. B. szignóval jelentek meg; az író ekkor még Magyar- 
országon élt. Emigrálása után, 1922. okt. 15-ig még öt verse, a már említett  
Vér című egyfelvonásosa és egy elbeszélése jelent meg a-ban, ezeket  
már Remenyik Lászlóként jegyezte. A bécsi -ban közölt írásait Kassák  
azok közül válogatta, melyeket 1919. őszén kapott Remenyiktől. (Dél- 
Amerikában kezdte el használni a Remenyik Zsigmond nevet; későbbi  
írásait már e néven publikálta.)  
    Remenyik naplójából bemutatunk még néhány 1919. őszén írt sort:  
"Egy vázlatomat olvasták laikusok vagy négyen, nem tetszett, groteszknek 
nyilvánították, holott részemről azzal a céllal íródott, hogy az legyen. És  
még: az ismétlések ellen, a modernség ellen van kifogás... (Emlékezzünk:  
két évvel korábban a Zászlónk szerkesztője is a reiterációt kifogásolta  
Simon Andor verseiben!)  
    Remenyik Zsigmond, dél-amerikai utazása előtt, többszöri nekifutásra  
leérettségizett - Kecskeméten. A Simon Andor korosztályába tartozó En- 
ders Ervin is letette az érettségit - munka mellett tanulva - Budapesten,  
1920. decemberében. Erről tudósítja a Sajókazán tartózkodó Simon Andort  
1920. december 16-án. És arról is, hogy járt a Grill könyvkiadónál s az öreg  
"nagyapósapkás"-nak javasolta: adjon ki egy kisebb terjedelmű verses- 
könyvet. "Úgy gondoltam - írja -, hogy valami átfogó cím alatt összefog- 
lalnánk a mi négyünk verseit, azokat, amelyeknek nincs forradalmas színük  
(legjobban szerettem volna ugyancsak veled együtt megjelenni)." [Kie- 
melés: T. J.] 
    Tehát Clementis Ervin, Remenyik Zsigmond, Simon Andor és a saját  
- nem forradalmi! - verseinek antológiaszerű kiadását tervezte Enders  
Ervin, Simon Andor pályakezdő éveinek legönzetlenebb és legjobb barátja.  
Erre nem kerülhet sor: "A terv felbukott Grill passzívságán, aki kijelentette,  
hogy két év óta nem foglalkozik irodalmi könyvek kiadásával."  
    Vessünk egy pillantást arra is, hogyan élt, mivel foglalkozott Simon  
Andor az utolsó két esztendőben. Mintegy másfél évig fizikai munkát  
végzett, kőtörőként dolgozott a szülőfalujától alig néhány kilométerre lévő  
Sajóivánkán, a Sáfrán Dezső-féle kőbányában. Fizetése egy részét élelmi- 
szerben kapta, azt hazaadta édesanyjának, a pénzt pedig félretette. Ebből  
utazott el Bécsbe. 
* E tanulmányrészlettel búcsúzunk a régtől fogva megbecsült munkatársunktól, a 60 éves  
korában elhunyt Tasi Józseftől.( A szerk.)