TASI
JÓZSEF
"Szabadság álma"
Simon Andor élete
és költői pályája*
Remenyik Zsigmond 1919. január 6-án Egerből küldi első levelét Simon Andornak. Kérdéseire válaszol. "Kérdezed, hogy mi nekem a Ma? Egy lehetséges irány, mely felé futhatok, és amelyet magaménak vallok a sok közül. Bizony, kissé vallom én azt a babitsi elvet, hogy egy irányhoz sem tartozom, és mindet megértem, elfogadom, művészetemben pedig mindnek annyi hely jut, mennyit az véremből kivált". Remenyik 15 éves korában Bródy Sándor és Dosztojevszkij hatása alá került s csak azután jutott el a Mához, míg Simonnak más olvasmányai voltak. Ismeri a szociális- és kommünirodalmat, melyet nálunk most Kassák és a Ma képvisel. Remenyik magáénak vallja "az összes szociális elveket, miket ma csak a bolsevizmus képvisel", így a kommunizmust is, emberi ideálként s azt az irodalmat is, mely azokért küzd. Nem kötelezi el magát a Ma, a Nyugat vagy éppen a Magyar Kultúra irányvonala mellett, írásai úgyis valamelyik irányzat esz- meköréhez tartoznak. Azt tervezi, nyáron Svájcba, Zürichbe megy, akárha pincérnek - az élményért. (NB. Többször idézett naplójegyzeteiben később már Argentína a célpont. Oda is utazik majd 1920 augusztusában.) Simon Andor a Tanácsköztársaság idején, május 1-je után felutazott Budapestre és ellátogatott a Ma Kossuth Lajos utcai, a volt Solymosi képszalon helyén nyílt kiállítóhelységébe. Itt ismerkedett meg Kassák Lajossal, Uitz Bélával és a többi maistával. Már a kirakatban nagyon megtetszettek neki Máttis Teutsch János linómetszetei - eddig csak repro- dukcióikat ismerte Kassák folyóiratából. Éppen ekkor hozta Szabó Dezső az Elsodort falu frissen megjelent példányait, mindjárt vett is belőle. Simon Andor valószínűleg még a Tanácsköztársaság idején, vagy annak bukása után döntötte el véglegesen, hogy abbahagyja tanulmányait és elkezdett dolgozni kőtörőként a szülőfalujától pár kilométerre, a Sajó túloldalán lévő Sajóivánkán, a Sáfrán Dezső-féle bányában. Remenyik Zsigmond nagyjából e pesti látogatással egyidőben - 1919. május 4-én - ír Simon Andor VII. osztályos tanulónak, az egri jegyzőin- ternátusba. Budán lakik ekkor, az Úri utca 48. sz. alatt és folyóiratot tervez. Verset, novellát, színdarabot és tanulmányt vár az egri fiataloktól Jaut kadét útján, akire levelét bízta. "És még egy: Egerbe a Te címedre küldök majd 100 példányt az »Agitációból«. Azokat helyezd el különböző lapokban, írd meg egy miskolci könyvkereskedő vagy barátod címét, hogy oda is kül- dhessek." Remenyik Zsigmond, naplója szerint 1919-ben, a kommün alatt kapcso- latban állt egy agitációs irodával, valószínűleg itt készült a levelében említett brosúra. Az Agitáció két példánya mindenesetre megvolt Simon Andor könyvtárában, az 1928. február 22-i házkutatás jegyzőkönyve sze- rint. Ugyanekkor számos más tizenkilences röpiratot is lefoglalt a csend- őrség. Egerben is folyóiratot terveztek a gimnazisták. 1918. december 7-én jelent meg röplapjuk, a Felhívás a magyar diáksághoz! Idézzük néhány sorát, melyek visszhangzanak majd 1928-29-ben a Bartha Miklós Társaság röpirataiban: "Édes hazánk, nemzetünk, a független, szabad Magyarország jövőjéért folyik most a harc. [...] Mi leszünk a jövő Magyarország vezetői, a mi vállainkon lesz annak minden édes-fájó terhe." Feladatuk: szellemi fegyverekkel a "hazát műveltté, gazdaggá tenni és így megmenteni". Ezt az eszmét hirdeti a közeljövőben megjelenő MI című folyóiratuk, melynek előfizetési árát is közlik. (Az egri folyóirat címe - MI - emlékeztet a MÁ-ra, amely éppen e napokban közölte Simon Andor költeményeit.) E gondolat folytatása az Egervárosi Színház plakátja, ugyancsak Simon Andor hagyatékából: "1919. évi április hó 12-én este fél 8 órakor a szocia- lista diákok szervezetének »Mi« művészcsoportja nagyszabású KABARÉ- ESTÉLYT rendez. A befolyó összeget egy szociális szellemű irodalmi és művészeti folyóirat céljaira fordítjuk, amelynek célja a művészeti és szo- ciális továbbképzés." A műsorban Simon Andor nem vállalt szerepet, annál inkább a barátja, Ladányi Imre, aki három jelenetben is fellépett. Minden bizonnyal a Kossuth Lajos utca és a Ferenciek tere sarkán lévő kiállítóteremben tett látogatása és a MA költőivel, művészeivel való meg- ismerkedése után - 1919 nyarán, de még a Tanácsköztársaság idején - írta Simon Andor meglepően jó költeményét az aktivistákról. Mielőbb e verssel megismerkedünk, vessünk egy pillantást az aktivizmus történetére. Német f öldön született, mint irodalmi majd képzőművészeti irányzat, az 1900-as évek elején. "A magyar aktivizmus - írja a mozgalom monográfusa, Szabó Júlia - a világháború második évében, 1915-ben született meg mint politikai és irodalmi mozgalom. Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy a mozgalom célja kezdettől fogva nem elsősorban művészeti stílusalkotás volt, hanem határozott politikai mondanivaló közlése, előbb a vers és próza, esszé és kritika, könyvismertetés és kiállítás-kritika, majd 1916-17-től már a képző- művészet eszközeivel. A mozgalom szervezői azonban munkásságukban mind a politikai, mind a művészeti avantgárde elveit képviselték, új hangon is akarták közölni új világot hirdető programjukat." A mozgalom adaptálása Kassák Lajos nevéhez fűződik. A Tett című első, 1915-16-ban kiadott folyóirat - címével is - Franz Pfemfert 1911-ben indított Die Action-jára utal. (Maga Kassák később az aktivizmust a konst- ruktivizmus egyik alfajaként minősíti.) Mácza János szerint a MA-isták már a forradalmak idején aktivistaként határozták meg önmagukat. Mindenesetre Kassák Lajos 1919. február 20-ai Aktivizmus című felolvasása után a február 26-án megjelenő MA alcíme szerint már Aktivista Művészeti Folyóirat-ként jelent meg (IV. évf. 2. sz.). Az 1919. április 10-én megjelenő folyóirat alcíme: Aktivista Művészeti és Társadalmi Folyóirat. Ebben a számban jelent meg Kassák említett felol- vasása az aktivizmusról. Nem mindenkinek tetszett az új irányvonal. Szélpál Árpád írja emléki- rataiban: "Azt, hogy a MA »aktivista művészeti és társadalmi folyóirat« legyen, Kassák egyedül döntötte el. Már régen érlelődött benne valami, amit ő aktivizmusnak nevezett. Felolvasást is tartott ezzel a címmel. Világszem- léleti áttekintés akart ez lenni, a MÁ-ban is megjelent, és sok vitát váltott ki közöttünk. Túl politizálónak tartottuk. Ellene voltunk minden beskatulyá- zásnak." Személy szerint Szélpál és Barta Sándor - Kassák sógora - voltak a lázadók. "Azt hittük, - folytatja Szélpál -, az volt a meggyőződésünk, hogy alkotók vagyunk, egy új világ alkotói, egy új világ hangjának kife- jezői. És most aktivisták lettünk." (Barta Sándornak személyes oka is lehetett fenntartásaihoz: ő akart az új költők és művészek vezetője lenni. Ezért vált ki később, Bécsben Kassák köréből és indított új folyóiratokat - ÉK, Akasztott Ember - és írta gúnyos polémáit "Kollektív Lajos"-ról az ugyancsak bécsi Egységben.) Simon Andor, aki 1919-es pesti látogatásakor még tizennyolc éves se volt, Kassákkal és aktivistáival találkozott a MA kiállítóhelységében. Eger- be visszatérve - de még a Tanácsköztársaság bukása előtt! - írta alábbi költeményét.
Az új - világba - szerelmesedett szívek kétségek örvényeiben véreznek! de a szemekből már kihulltak a vacogó viskók! Ó vajúdópercek dinamizmusa! Ismeretlen határok végeiről dőlnek most egymásfelé a gyémántos hegyek és a tengerek vizében nyers férfitekintetek villámlanak. Érzitek?!? Vajúdópercek méhében tamburáz a Jövő!!! És a meggyulladt agyak így harangoznak elé: Ó! Ó! Ó! a fürdőző-pástok kölyökszemeibe szőke mézt csurgat a nap míg valahol bőmederrel nevetnek a kürtők és a gyerekek teligyomorral bukfenceznek folyók kacagó partjain. Tanácsköztársaság kétségek és remények közt átélt utolsó heteiről. Hason- lóan összegez naplójában Remenyik Zsigmond: "Íme: a proletárdiktatúra. [...] Tündökölni akartam, és most íme. És akartam küzdeni és a végtelenbe röpülni föl, de most? Hajamat téptem. Koldus vagyok. Amellett szédülök, nyomás van a fejemen. Az első perc ez. Agitálok a második percben és hirdetem a dolgozók életét." (Ez az összegzés bizonyára ama 133 nap után készült.) Egyértelmű reménykedésről szól Simon Andor alábbi, Mesterének ajánlott verse:
és a bőgő házak falain vérzik világranyitott szívem. Testvér! Ó! Testvér! Rétfejű kutyák csaholnak a térben. Szájukból fehér tajték buzog. És a hold sárgája ül szemeikben. Ó csillagokbaakaszkodott kezek! kik bíbor kövekkel dobáljátok a templomok keresztjét és a kék dombokon érett búzavetéseket kaszáltok: lángoljatok!!! Testvér! Égő szívünk: világra nyitott. És most! szent teljesülések májusán világítótornyozzunk hegytetőre májusfáját az áradó életnek: az új Szabad-Embert!!! saság idején értelmiségi közökben gyakori messianisztikus világkép Simon Andor-i leképezése:
Emberi összetevői?
szférájába tartozó verse bemutatása nélkül. Ide tartozik Az első csók rapszódiája és a
Most
decemberében betöltő költő. Ez a vers is - mint társai - festői és expresszio- nista. A Tanácsköztársaság bukása után Kassák Lajost hamarosan letartóztat- ták, Keszthelyen, majd Pesten tartották fogva. Emlékiratai szerint öt hónapi fogság után, 1919 decemberében szabadult. Néhány dokumentum korábbi szabadulásra utal. Az egyik autográf tintaírású elismervény: Nyugta,
1919. X. 5-én. Ez a nyugta Simon
Andor levelezése között található. Bizonyára apó-
EMBERSORS
míg ölemben a kezem meggyilkolt születés kínjait dadogja és fejem fölött összekongatnak a nyelvetlen harangok és felszakadnak bennem a lábatlan lépések s vonszolják a sorsom a zuhanás vak alján! Vizionálni és megbújni a dolgok vak
méhében
"- Embertestvérek
Döbbenő embersorsom
Remenyik Zsigmond
csak egy évvel később jelent meg a MÁ-ban.
|