1.
Meghalt Vaderna és Avar Feri.
Vaderna régen és olyan hirtelen,
hogy ijedtemben fel is csörgetem
éjfélkor azt a bánhidi lakást,
ahol - úgy vélem - ismerik a gyászt.
Avar - tavaly. Még meg is rímeli.
Meghalt Vaderna, és meghalt Avar
Feri. Éltek, s egyszer csak itt a baj.
Vaderna Jóska első verseit
egy presszóban olvasom, éspedig
úgy, hogy iszunk rá egy-két fél decit.
Avar Feri szintén verseket írt.
S amiképp illik, ahogy férfias,
egészen az, és nemcsak félig az -
piált, mosolygott, újra-újra - majd
nemcsak így-úgy, egészen belehalt.
2.
És most pedig rá fogok gyújtani.
Ülök, és: gondolkodom. Ez azért
túlzás. Aztán egy újabb szál "Szofi",
s várom-várom a fejembe az észt.
Az is túlzás, amit most veletek
ilyen léhán, frivolan művelek,
nem? Mert mívesen, szépen kellene
emlékezni rátok, de nem megy. E
szavak szavak csak, szavak, csak szavak,
nem vág össze velük a gondolat.
Így visszaélni ? Nézzetek körül!
Nem az folyik ma rendületlenül?
Aki többet ír, több szót hajigál
henyén a versbe, az most a király.
Egyelőre beérem annyival:
megyek aludni, hátha sikerül.
3.
Italt kíván a kiontott ital!
Egy Kapuletnek az a Montagu.
Én is tudom, hogy milyen anyagú.
A nyílt színen elnéztem Györgyömet,
hogy zúdítja le minden skrupulus
nélkül söreit, azt se mondja: huss,
máris lenn van a hideg sörsereg.
De attól még György úr, a cinikus,
nem amolyan idefuss, odafuss,
igaz Montagu, vérbeli Kapulet,
a vendetta, amelybe belehal.
És most csakugyan Isten veletek!
Az ásványokban gazdag szódavíz,
a vitaminokban dús női nem:
e kettő az, mely férfit jóra visz -
különben jó éjt ! Függöny. El velem !