|
TANDORI DEZSŐ
Négyzetgyök mínusz egy
(Második kísérlet)
Kivetíti nehezen elboldoguló lényét énrám?
*
Miért nem magammal kezdem? Tessék. De akkor nézzünk engem. Amit meglát
bennem - vagy amit belémlát? Amit belém akar látni? Akkor hol kezdjük.
*
Minden részlete: teher. Nem a végeredmény. (Bármi átmeneti, mégis, nevezzük
így.) Kimenni, felszerelkezni (ital, cigaretta); miért nem itthonról viszek.
Nincs erőm előző nap felkészülni. Mert nem akarok elmenni. A fülke. Vagy
a korai időpont, lassan nyitó drága üzletek rácsai. Felmossák a követ.
Takarítóasszonyok járnak. Kialakul a kényszerű rend. Besorakozni. Menni
fog, ha már a taxi ment, az útlevélellenőrzés, a vám. Beszállás. Elhelyezkedés.
Megint a szűkösség. A sok ember. Vagy a vonatfülkében végig attól rettegni,
ne szálljon be senki. Hatósági közegek sora: hatféle ellenőrzés.
*
Ez itt (ez) kezdett legalább levegőhöz jutni (tőlem) a kis tagolások által.
Most újra: fuldoklása. Tőlem nem jut levegőhöz ("a szöveg"). Én akarok
levegőhöz jutni általa, közben megfojtom. "A szöveg" vetítené ki nehéz
elboldogulását, e lényegét? Vagy valaki? Más már ide nem férhet. "A terjedelem".
Magam fogok befúlni a végén.
*
De ha nem megyek, mit teszek? Maradok, jó. És? Marad, ami volt. Mi volt?
Két végső változat: nem mozdulok ki itthonról se. Lásd Kafka: nagybátyám
nem hitte, hogy a szomszéd faluba átmenni... s a többi. Hogy ahhoz akár egy
élet hossza is elegendő lehetne.
*
Az élet hosszát (még milyen hosszú az életem?, mikor nem lesz többé, ott
hever a kenyérvágó kés mellett ugyanez a rozsdás fűvágó varróolló a konyhapulton?,
hány viaszos vászon terítő cserélődik addig?, most hatvanegy éves vagyok,
ősz van)...elfelejtettem, mit akartam mondani.
*
Az élet hosszát a részletek teszik. A valóságos részletek fejezhetik ki
csupán, mi van veled. Hogy sehova nem mégy: azt nem lehet túl jól kifejezni
azzal, ha mégy bárhova (mindenhova). A tényleges cselekménnyel azonban
hol tartasz? Újabb kifejezendők. Nem hihetsz benne, hogy a tényleges cselekvés
fejez ki pontosan.
*
Van-e a világban (bárkiben, bárki nehezen vagy könnyen elboldoguló lényében)
elegendő anyag...nem "belőled", hanem a te anyagoddal azonos anyag, elegendő?
Ez jut eszedbe: "Elég száz esztendő", vagy "Száz kerek esztendő". Látod,
mennyire a készből indulsz ki. Nehezen elboldoguló lénye még nehezebben
boldogul veled, hát majd bolond lesz. Marad az elnagyolt, durva jel. Lemondasz
egy programot. Valami okból. "Kiszúrtak veled." Lemondod a következőt.
(Következetes vagy.) A harmadikat. Kezdesz nem menni sehova. Kezdesz "nem
menni sehova". "Kezdesz" nem menni sehova. Most akkor ehhez már könnyen
jön a többi?
*
Könnyen jön, még úgy is, hogy mindenfélét összeszerveztél, jó, hát lazán,
csak lazán szervezted össze, le lehet mondani, szöveg-elem, "lazán". Lazán
lemondod a lazákat. Harmónia. Ezt érzed?
*
Ezt, csak ezt közölni is kell. Miért? Most ezt hagyjuk. De ne hagyjuk.
Boldogulj el vele (magaddal), ha nehezebb is. Nem "kezdesz" valamit, semmit
se kezdesz. Ez van. Ez rég elkezdődött. Valahonnét pedig már látszik is,
kifejezhető is - csak nehéz kifejezni. Ha sorolod, mi a nehéz (az elmenéssel),
belefullasztod (hallgatóddal együtt) a részletekbe. A dolognak ezek a saját
részletei, elemei, de a hallgatóságodé? A szám - jó lenne számjeggyel írni
az egyest, a mínuszt, a négyzetgyököt - csak saját elemeiből, Anyagából
(véletlenül naggyal írtad) áll. Négy: az kétszer kettő, három plusz egy.
Bonyolultabb, hogy a négy ebből tevődik össze: rögtön "négy", meg "semmi".
Igen ám, de miféle semmi? Miért kell azt rögtön jelezni?
*
Amit magad írsz, itt, nem ilyesmi? Megvan az összetevőkből maga a dolog.
Négy. Akkor az négy. Ehhez csak semmi jöhet. Most akkor az, hogy írsz,
melyik? Négy? Az nem. Legföljebb azt írnád, azt bontanád le. Hozzá nem
tehetsz semmit. Ahhoz, amit el kell mondanod, csak a benne lévő anyagot
fejtheted ki. A szó kettős értelmében.
*
Most ez akkor ("akkor?"), ez most megint lélegzik. Ez vagy: egy. Mínusz
egy. Mert negatív: hogy nem akarsz menni. Ja, és itthon? Végletek. Itthon
se mégy. Mégis muszáj. Aprózódsz. A postára, ezzel. Elviszed valahová a
munkádat. Ha el tudod. Ha szóba állnak veled. Vagy csak húzzák. Ne kelljen
fizetni. Közben nekiláttál valami másnak. Jó ütemben, sőt. Előtte szorongtál.
Megkapod-e ezt a munkát. Mire megkaptad, már sokat dolgoztál rajta. Mint
egy lófogadás. Előre. Nyertél, de közben kicsit beomlottál. Négyzetgyök.
Most szeded elő az anyagokat. Két nap, két végiglógott és -ivott nap után.
Megint "a régi vagy". Kezd kibontakozni ez.
*
Az első kísérletben elmondtad: rabszolgamunka. Éhbér. Kizsákmányolás. Akinek
nem tetszik, hogy a műfordítói (műfordíttatói) munkára ezt mondod, majd
akkor annyira veszi. Vesz téged. Majd nem kellesz neki. Változtatni úgysem
változtat. Az csak itthoni finomkodás, hogy nehezen elboldoguló lényét
valaki kivetíti rád. "Semmiben nem lehetett rád számítani. Az anyagiakat
kivéve." Az semmi? Anyagiak! Kizsákmányolt éhbérmunkás. Mesélem a kocsmában:
"...és a kis hölgy, aki engem fordít ott, engem, aki ott egy senki vagyok,
Shakespeare-hez, Musilhoz etc. képest, akiket én fordítok itt, vagy mit
tudom én, I.McE-hez képest, I. N.-hez képest, hatszor annyit kap nettó,
mint én, aki ezekkel a dolgokkal már mégis harmincöt éve egy..." Az isten
rohassza meg, hagyjuk ezeket a dumákat.
*
És mégis így van.
*
Így menj a szomszéd faluba, így ne menj sehova.
*
Le fogsz menni ezzel a postára. Érjen oda. Kedves emberek. Társaid ugyanabban,
amiről írtál itt.
Mégis megírtad, ami az első változatban a lényeg volt.
*
Persze (persze?, miért persze?), hogy nem jöttél haza időben szombaton.
Utánad kellett telefonálni. Közben meghozták a krumplit. Jó, megint korábban
hozták, mint ígérték. "Ha itthon vagy, megmondtad volna nekik, jöjjenek
vissza később, én háromnegyed tízkor itthon voltam." A krumpli télre. "Most
kezdhetem elölről. Nem lehet veled elboldogulni. Semmiben nem lehetett
számítani rád, kivéve..."
*
Kivéve, hogy ezeket a munkákat elvégzem. De lemondtam az eulenburgi fesztivált,
a tragenbergi felolvasást, a burch-elmussendei estet, lemondtam Xamtent.
Nem megyek a magam útjára Ifflingben, Tres-be, Glauba. Shaermenscherdóba.
Ez még öttelefon. Héttelefon (egybeírva, lásd ötház, hétház) a három kiadó.
Hat eredménytelen telefon. Várom, hívjanak vissza. Csak anyagiakban nem
lehet rájuk számítani. Én is kezdek nehezen elboldogulni magammal.
*
Ez ad épp egy bizonyos könnyedséget. Ezt érzem most.
*
Lélegzem. Ehhez az kell, hogy hideg szódával például ne fázítsd össze a
torkod, ne végy be túl sok gyógyszert: ne fulladj. Ne fuldokolj te itten,
és máris szabadon lélegzel. Szabadabban, annyi biztos. Annál. Mint ha.
De ne feltételezz semmit.
Te csak ne.
*
"Ömlött az eső, de tényleg, és nagyjából ugyanazokban a cipőkben hajóztunk
(eveztünk)."
*
"Suerdán is ki tetszik jönni?" Az ötödik és a hatodik pohár között kaptad
a büfé kérdését. "Ki, persze." Tudtad, nem. Már nem. Pedig nyertél a Kerepesi
úton. A temető melletti ügetőn. Szombaton. Még ez is, ráadásnak. A téli
krumpli kihagyására. Az ügető nem a szomszéd falu?
*
"Jól van, haver, de azt mondd meg, mikor Bécsben a heti egy ügető is döglődik,
Magyarország hogy bír ki heti két ügetőt? Hogy, így, mindent?"
És akkor: hogy mi csóringerek járunk csak ki.
Meg hogy eladják a pályát.
Ez megy így, ki tudja, mióta, ez meg így egy ideje, egy időtlen idő
óta van ez, hogy ez megy. De tényleg.
|
|