K. KABAI LÓRÁNT 
             GYŰRŰK
i
          pecsétes hétálmom. 
          egyszerű keretben is 
          tévedünk, ha találkozunk. 
          repülni szeretnélek. 
          arról koldulsz, mutatóba 
          kibocsátott szagmintám. 
          akarom még egyáltalán?
ii
          pattanj ki, szem! 
          egyszer csak beszakad majd 
          tetű állat éberségem. 
          rettenj keserves, féloldalas 
          alvóbaba szúrkál homlokomon. 
          kíngyilkos pöttömszárny, 
          akarj, te kegyetlen! 
              iii
          pihenj, drága szív! 
          egyérintőt játszunk 
          telhetetlen modorossággal. 
          rakétát lövünk zsigerzacskókig. 
          alantas frász törné ki 
          kezdeményünket, maga csaj! 
          akarnok dilemmázik?
iv
          alacsonyabbra kerülsz, 
          kibaszott kiválasztott 
          alagsori felvigyázó. 
          rászolgáltál, bővedben 
          tettenért aktivista. 
          egyként lépünk, 
          pedig másként.
v
          szemmel versz, elkényeztetett, 
          testes széplélek-jószág. 
          rohanó prédikátorok rothadó 
          felsőbbségbe fordulnak. 
          méltó módon tisztelgő fejes, 
          sugárzó atommagom üdvözöl: 
          kerekecske gombocska
vi
          jószerével lehetetlen 
          álnok állatot játszani. 
          de amíg alibimet biztosítod, 
          bármi lehet belőlem. 
          addig is csak veszíteni valóm van. 
          tegyünk tönkre, kedvesem. 
          ragadozzunk együtt!